Szemészet, 1880 (17. évfolyam, 1-6. szám)

1880-10-31 / 5. szám

77

7) Chinin. Mint antisepticum ezen szer a szemészetben egy ideig divatban volt. Éppenséggel nem izgatja a szemet és e tekintetben igen hasznavehető volna, ha más okokból nem ejtették volna el.

8) Aqua chlorata. A chlorvizet 1864-ben A. v. Graefe ajánlotta bizonyos szaru- és köthártyabántalmak ellen, 1874-ben pedig Horner ajánlata folytán lett sokszorosan alkalmazva. Különös figyelemmel kell arra lenni, hogy ezen oldat mindig friss és szabad sósavtól ment legyen.

9) Pyrogallol. A szemészetben eddig nem alkalmaztatott. Bővet tanulmányozta fertőztelenitő hatását. A szemet nem izgatja, hanem sz. szerint azon kellemetlen tulajdonsága van, hogy minden azzal érintkezésbe jutó szerves testet, kötszert, fehérneműt s. a. t. barnára, a műszereket pedig feketékre festi.

10) Bórsav. Glaser 4u/„-os oldatát e szernek oly antiseptikusnak mondja, mely mint a carbolsav a legtöbb bizalomra érdemes. A szemet éppen nem izgatja, azért méltán van általán elfogadva a szemészetben. Sz. szintén meggyőződött kísérletei által, hogy cseppet sem izgatja a szemet.

11) Natron henzoicum. A benzoésav már rég ismeretes mint erős fertőztelenitő szer. Igen nehezen oldható (1—500) és éppen azért volt nehéz alkalmazni. De minthogy a neutrális benzoésavas natron antiseptikus hatására nézve még túl tesz a szabad savon, és 5°/0-os oldatban éppen nem izgatja a szemet, előre volt látható, hogy a szemészeti gyakorlatban igen alkalmas.

Szerző kísérleteiből azt vonja le, hogy a szemészet czéljaira a 4°/o-os bóroldat, a bensoésavas natron és a chlorviz minden tekintetben a leginkább ajálható szerek. (Inaug. — Dissert. Bern. 1879.) (Referate. KI. Monatsbl. f. Augenhlk. 1880. pag. 93.)

Vidor tr.

Pilocarpin és homatropin.

Pautynski tr.-tól.

A homatropinnak (homatropinum hydrobromatum vagy oxytolniltropin) Ladenburg (kiéli) tnr. általi felfedezése a szemészek gyógyszerapparatusát nem lényegtelenül szaporította. Ladenburg átadva nekünk ezen uj szerét, róla csak annyit említett, hogy az artopin hatásával ugyan egészben véve megegyez, annál azonban sokkal mulékonyabb és nem mérgező hatású. Tweedy azért tovább vizsgálván élettani hatását, azt találta, hogy állatoknál főkép a gerinczagyat befolyásolja, és hogy a szívizomzatában levő gátló czentrumokat hűdi j hogy az emberek szívműködésére lassitólag és zavarólag hat, végre hogy a pilocarpin hatását kevésbbé volna képes közömbösíteni mint az atropin. A szemben helybeiileg gyakorlott hatását illetőleg, állítása egészben véve megegyez Ladenburgéval, azonban hozzá teszi, hogy az még sem tökéletes olyan, mint az atropin gyenge oldatáé.

Közvetlen ezen vizsgálatok után Völckers (kiéli) tnr. indítványára Gótz tr. tett kísérleteket, melyek eredményeként azt mondja, hogy 1.) a homatropin hatásának módja (alakja) megegyez az atropinéval, tehát mydriaticum és alkalmazást hűditő ; 2.) hatásának lefolyása azonban lényegesen egészen más, a mennyiben a két szer hatásának egyenlőfoku tetőpontjától számítva a homatropin hatása aránytalanul múlékonyabb; 3.) gyakotlati használatra a szemészetben legalkalmasabb 1 % oldata. Ezek előrebocsátásával szerző (Pautynski) saját észleleteit adja elő és figyelmeztet a homatropinnak egy eddigelé nem eléggé hangsúlyozott és méltányolt tulajdonára.

Nyulak egészséges szemében ‘/a °/o oldatnak becseppentésére átlag már 13'6 perez múlva jött létre észrevehető látatágulat, mely 21 perc múlva érte el tetőpontját, 24^4 óra múlva pedig már eltűnt. Köthártya- vagy belszem-bántalommal bíró emberi szemben ugyancsak J/a °, 0 oldat átlag 19*1 perez múlva okozott mydriasist, mely 1j2 — 2 óra alatt érte el maximumát és 23% óra múlva ismét rendes és kellően reagáló látát hagyott hátra. (Hát egészséges szemeknél, vagy cornealis bántalmaknál ? Völckers szerint 1 °/0 oldatnak ép emberi szembe való cseppentésére már 7—10 perez múlva lépett fel igen erős látatágulat és alkalmazkodási hűdés, melyek 24 óra alart nyom nélkül eltűntek. Fuchs Bécsben azt találta, hogy mig x °/0 oldatának hatása 12 óra alatt is eltűnt már, addig az atropin leggyengébb oldatai, pl.

i : 500—1 : 10.000 még 12 óra múlva is látatágulatot tartanak fenn. Ref.)

Szerző észleletei tehát megegyeznek Gölzéivel, csakhogy P. a látatágulat maximumának bekövetkezését embereknél igen nagyhatárok között ingadozónak találta, mit az eseteiben többnyire jelen volt és a szer resorptióját gátló conjunctivalis bántalomnak ró fel.

Az atropin és pilocarpin (élettani) antagonismusával szemben a homatropinum és pilocarpinum egymáshozi) viszonyainak kiderítésére szerző csak két betegen tett kísérleteket, melyek következők :

1) N. N. 30 éves, nagy fokban rövidlátó ; V= 6/36 ;

a rósz látást a jelenlevő nagyfokú chorioidealis elváltozások és sűrű üvegtesti zavarok magyarázzák meg. Beteg első nap 2 centigrm. pilocarpint kapott subeutan; a befecskendést bő nyálazás követte izzadás nélkül, a következő 15 nap alatt e mellett naponta kétszer homatropint is cseppentetett be; a láta daczára a pilocarpinnak egész rendesen tágult, és az átlag egyformán maradt bő nyálazás mellett még bő izzadás is lépett hozzá. 15 befecskendés után beteg vísusa— 18 üveg használata mellett °/s«i — °/24-re javult.

2) N. N. 67 éves ; bal szeme totalis szarucsap útáni másodlagos glaucomával és amaurosissai jelen volt kórfolyamat miatt enucleáltatott, azonban még műtét előtt jobb oldalt fellépett rokonszenvi izgatottság renyhén reagáló láta, a corpus ciliare érzékenységének és üvegtesti zavarodás tüneteivel. Kilenczed napra az enuclatio után e miatt pilocarpin fecskendeztetek be; 6 napra

rá pedig napjában kétszer még homatropin is cseppentetett be. E becseppentésekkel, nemcsak hogy a látatágulat egész rendesen következett be, és hogy a legelső kísérleteknél már látott sajátszerű lefolyást mutatta, még a pilocarpin hatása is növeltnek látszott, a mennyiben az elválasztott nyál mennyisége átlag 231 (2 cm.-ről most átlag 237 (2 cm.-re emelkedett. Az izzadás is egyforma fokban következett be. Beteg visusa elbocsáttatásánál 6%o volt. Az üvegtesti zavarok engedtek, az izgatotság tűnt.

P. ezen közlőitekből Tweedy állítása ellenében, mely szerint pilocarpin és homatropin között csekélyebb antagonismus léteznék mint atropin és pilocarpin között, azon következtetésre jut, hogy a homatropin ily — szemészi czélokra alkalmazott — gyenge oldata általában nem volna antagooistieurna a pilocarpinnak, sőt utóbbit hatásában látszólag még támogatná is. Igen helyesen véli szerző, hogy az olvasó ezen két észleletét elegendőnek nem találván, positiv következtetést beiőlök, még nem engedhetne vonni és így felhí ezen két szer combinált hatása — egymáshozi viszonyainak további tanulmányozására.

Szerző főkép akkor vindikálna az uj szernek előnyt, és tartaná nagy gyakorlati értékűnek nem csak mint vizsgálati szert, hanem mint gyógyszert is. ha bebizonyulna, hogy múiékonyabb mydriaticus- és az atropinéval egyenlő erős alkalmazkodást hűdő hatása mellett sem conjunctivalis izgatottságot, sem cornealis affectiókat, sem más az általános szervezetre káros befolyásokat, mint mérgezést, sőt halált, még hosszabb használat mellett sem gyakorolna.

(A mi szerző utóbbi félelmét illeti, Fronmiillerre utalok, ki kísérleteket tett a szer mérgező hatására vonatkozólag és úgy találta, hogy a szer előállításánál, vagyis az atropinnak sósav általi szétbontásánál tropinra és tropasavra és a tropinnak mandola savval további átpárlásánál sósavban, az alkoloid mérgező hatással bíró részei visszamaradtak nagy részben. O ugyanis 35 emberen tett kísérleteinél, melyeknél '/a milligramm bőr alá fecskendősével kezdett, mindinkább lassan fokozódó mennyiséget alkalmazott és igy óvatosan kémlelve egészen 5 milligrmhoz jutott; ezentúl pedig 5 milligrmnyi homatropint tartalmazó labdacsokat készíttetett és innét óvatosan haladva, napontai 12 pillulát számitó dosisig jutott. E napon kezdtek csekélyebb mérgezési tünetek fellépni, mint szárazság, karczolás a torokban és csekély szédülés, és így nem adagolt tovább. Sajátszerü, hogy pupillatágulat nem lépett fel. Midőn igy látjuk, thogy mennyit bírtak el az egyének a szerből míg csekély mérgezési tünetek kezdtek jelenkezni, azt hiszem eléggé van bebizonyítva annak az atropinná] sokkal ártatlanabb természete.) (KI. Monatsbl. f. Augenhlk. Jarhg_ 1880. Sept.)- 78 -Fanzler tr.