Szemészet, 1880 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1880-10-31 / 5. szám
75 76 a reczegben nem minden időben, és nem mindenkor egyenlő fokban van jelen. (Kiin. Mntbl. für Aughlk. XVIII. Jahrg. Januar.) Torday tr. Jeges borogatások hályogkifejtés után. WlCHERKIEWITZ tr-tól. A legújabb antisepticus sebkezelés jelenleg már a szemészek által is kellő méltatásban részesül. A hályog műtétekről antiseptikus kezelés mellett nyilvánosságra hozott tapasztalati adatok csaknem kivétel nélkül elég kedvezők, s már már azon hiedelemre vezettek, hogy további kezelési újításra nem lesz szükség; elegendő, ha a lege artis végezett műtétet a modern sebkezeléssel egyesítjük. Azonban semmi sem tökéletes az ég alatt. W.-tr. legalább is ezen meggyőződésből indult ki akkor, midőn a hályogműtétek után — legalább bizonyos eseteknél — rövidebb majd hosszabb időn át jeges borogatások alkalmazását ajánlja; olyan eljárás, mely szerinte minden eddigi eljárásnál jobb, mennyiben az utólagos genyes iridokyklitistől, a panophthalmitistől a szemet leginkább képes megóvni. A hidegnek jegesborogatások alakjábani alkalmazását következő esetekben látja szükségesnek: a) hol a műtött szem különben egészséges, de a műtét be nem számítható okból nem egészen sikerült, mennyiben a seb zúzódást, az iris rongálást szenvedett, avagy ezen zúzódás következtében belső vérzés jött létre ; vagy az üvegtest nagyobb menynyiségben kiömlött volt ; b) hol a műtött szemben már a műtét előtt, vagy akár a műtét idején is némi megbetegedések. hurutok, könytömlőbántalmak, ismétlődött szivárványlobok s. t. b. észlelteinek, s főleg ha ilyen szemekben még a műtét sem sikerült a legjobban; c) olyan hályogalakoknál, hol a műtét után már eleve nem igen lehet kedvező eredményt várni. így főleg a Morgagni-féle hályogoknál, vagy az éretlen hályogoknál, midőn a hályogot nem akarjuk a tokkal együtt eltávolítani. A jeges borogatások a körülmények szerint a műtét után —2 óráig alkalmaztatnak az a) alatt megjelölt esetekben. Állítólag ezen borogatásokat a betegek kivétel nélkül jól tűrik, sőt kellemesnek találják. A mellső csarnok legtöbbször gyorsan, még a nyomkötés feltétele előtt helyre áll, s a gyógyulás igen gyors. Ha a betegek később a műtét után 6—8 órával fájdalomról panaszkodnak a szemben, s a kötés levételével a tekén legkisebb izgatottság is észleltetik, úgy a jeges borogatások pár órán át ismételteinek; és pedig az első napok alatt annyiszor, a hányszor csak szüksége mutatkozik. A b) alatti eseteket illetőleg, ha a műtét útjában álló betegségek csakugyan le nem küzdhetőknek bizonyulnak, illetve a gyógykezeléseknek makacsul ellenállának, akkor a hályogműtét mégis elővétetik, csakhogy műtét után, bárha az legjobban sikerült is, a jeges borogatások az első napon át, vagy akár több napon át alkalmaztatnak egy avagy több óráig, sőt ha a szükség úgy hozza magával megszakítás nélkül éjjel és nappal, oly módon, hogy a seb és tekeköthártya gondos kitisztítása és atropin becseppenése után a szem 5°/„ carbolsavolatba mártott tojásdad alakú vászonlebennyel fedetik be ; ezen lebeny azután csak hoszszabb időközökben cseréltetik fel más hasonlóval az orvos által, de fölébe a jeges borogatások szorgalmasan alkalmaztatnak 2—3 perczenkint. Az activ mozgások lehető kizárása végett a másik szem is nedves lebennyel fedetik be, s a betegnek minden szemmozgatás szigorúan eltiltatik. Hol a lob fellépésétől komolyan félni lehet, ott a betegnek némi nyugalom antisepticus kötés alkalmazása mellett csakis éjjelen át nehány órára engedtetik meg. Ezen eljárás mindaddig szigorúan megtartandó, mig a kötés levételekor a teke többé semmi izgatottságot nem mutat, s a közegek egyátalában olyan maguktartást kidőlnek, mely egészen megfelel a rendes hályogműtét utáni állapotnak. Szerző ezen kezelési módot egészben még csak fél év óta gyakorolja, és összesen mintegy 30 esetről tehet jelentést, s igy távolról sem érzi magát feljogosítva már most döntő vélemény nyilvánítására, annyival is inkább, mert tapasztalásból maga is jól tudja, hogy éppen hályogműtéteknél olykor hosszabb időnn át valamennyi műtétel sikerül, mig máskor a kedvező lefolyásra feljogosított esetek is cserben hagyják az orvost. Annyit azonban már most is mondhat, hogy jeges borogatásokkali kezelés mellett több olyan hályogműtétele sikerült, melyek különben a legnagyobb valószínűséggel rosszul végeződtek volna; hogy eljárása mellett vérvételekre, higany és más lobellenes szerek igénybevételére egyszer sem volt szüksége ; miért is ezen utókezelést lelkiismeretesen és melegen ajánlhatja. (Kiin. Mntbl. für Aughlk. XVIII. Jahrg. Januar.) Torday tr. A fertőztelenitő szerek alkalmazásáról a szemészetben. Strasser P. tr.-tól. Szerző Pflüger tnr. ösztönzésére az antiseptikus szereknek a szem műtevéseinél való hasznavehetőségét tette beható vizsgálat tárgyává. A carbolsav, mely az antiseptikus sebkezelésnél még mindig első és főszereplő a szemen végrehajtott műeljárásoknál, mint tudjuk, nem alkalmazható, mert a szaruhártya ezen szer iránt fölötte érzékeny, és rajta az úgynevezett carbolfekélyek támadnak, és igen konok jelleget ölthetnek. Főczél volt tehát a sok antiseptikus szer közül azt kutatni ki, mely a legerélyesebben hat, a nélkül, hogy a szemet megkárosítsa. Szerző valmennyi kísérletét tengeri nyulakon végzé. A szerek, melyeket hasznavehetőségükre vonatkozólag kipróbált, következők : 1) Carbolsav. Ámbár ez bizonyos kellemetlen mellékhatással van, úgy hiszi sz. mégsem szabad egészen elhanyagolni, mert már sok szemész alkalmazta volt. Graefe Alfred 1873-ban roncsoló köthártyalob egy esetét irta le, melyet 1 % carbolsavoldattal állítólag sikeresen kezelt. A későbbi időben hályogműtétek utáni sebkezelésnél 2% carbololdatot már csak a szem környezetének tisztántartására használt, Sc hi ess-Genius eus 1874-ben antiseptikus műeljárási methodusáról a heidelbergi gymlésen jelentést tett. A műszerek fertőztelenitésétől eltekintve, az ext radio előtti este és reggel 1 °/„ carbololdatból csepegtetett a szembe, műtét után pedig a szem környezetét szintén ezen szerrel tisztogatta. Snellen 2°/0 oldatát a carbolsavnak szintén csak a szemhéjak tisztántartására alkalmazta. Látszik tehát ebből, hogy a kérdéses oldat a szem sebkezelésénel nem szerzett nagy bizodalmát maga iránt. Ehhez járul, hogy a carbolsavnak, mint közönségesen felteszik, legalább 5°/0-nak kell lennie, hogy biztos antiseptikus hatású legyen. Szerző tapasztalása szerint az 1 egész 5 °/0 carbololdat a tengeri nyúl szaruhártyáján nagy homályosodást sőt fekélyedést hypopiummal idézett elő, mint ezt már mások is észlelték. 2) Salicylsav. E szert különösen Horner alkalmazta a szemészetben jó sikerrel. A szem ezen oldattal 4 óránként árasztatott el. Szerző kísérletei által azon nézetre jut, hogy ezen szer a szemet nagyon izgatja, fekélyeket sőt homályosodást idéz elő a szaruhártyán, és éppen úgy nenVajálja, mint az előbbenit. Hogy Horner ellenkezőt tapasztalt, ez onnan van, mert az ő eljárásánál a salicyloldat nem jutott magával a szemmel érintkezésbe. 3) Kénessav. Eddig a szemészetben még nem alkalmaztatott, és szerző haszonvehetetlennek is mondja, mivel heves szaru- és köthártyalobot idéz élő, 4) Kall hypermanyanicum. Ezt Schmidt-Rimpler a könytümlőgeny fertőztelenitésére használta, mire azonban legalább is 1 °/o-os oldat szükséges. Szerző véleménye szerint ezen szer inkább szagtalanító mint fertőztelenitő hatással van, éz e mellett izgatja a szemet. Nem ajálja. 3) Alumnia acetica. Ezt Burow vezette be a sebészetbe. Szerző kísérletei nem kedvezők e szerre nézve a szemészetet illetőleg. 6) Thymol. A Volkmann koródáján Ranckc által használt szer, mint antiseptikus úgy látszik nem felel meg a várakozásnak. Izgató hatása kisebb az eddig felsorolt szerekénél,
