Szemészet, 1880 (17. évfolyam, 1-6. szám)

1880-10-31 / 5. szám

73

74

a csecsemő fájós szemét mindig lehunyja, még a szokásos kötést is feleslegessé látszik tenni, feltéve természetesen, hogy kezei mindig lekötve maradnak.

Manz tnr.

Szaruhártya melletti növedék episcleritis után.

Legújabb időben, mint tudva van, Cohnheim a növedékek keletkezésére nézve, mondhatni uj magyarázatot adott, még pedig, hogy ezek a szó szoros értelmében eredeti csirákból indalnak ki, melyek valahol a szervezet továbbfejlődésével úgyszólván használatlanul veszteg maradtak, és később, talán különös alkalomból, meglehet valami betegség folytán növekszenek, mi által a szervezetből mintegy elszigetelten kiemelkedve sajátos szerepet játszanak. Cohnheim ezen feltevényét jó érvekkel támogatta, de úgy hiszem kevés orvosra volt az teljesen meggyőző, hiszen azon előnye vagy hátránya van, hogy egyáltalán nem lehet közvetlenül bebizonyítani. Bármiként álljon a dolog, egyelőre még meg van engedve és jogosult is adandó alkalommal a körülményeket figyelemmel és elfogalatlanul kutatni, vizsgálni váljon nem valami sértés vagy más egyéb, a testben létező kórváltozatok, kóros vérvegyület, vagy ilyesmi hozhatta-e létre az ujdonképletet. Úgy hiszem tehát — folytatja előadó — ha nem fogadjuk el feltétlenül Cohnheim feltevényét, bizonyára igazolva lesz miuden egyes esetnek szabatos és figyelmes megvizsgálása.

Az utolsó években M. egy növedéknek képződését észlelte, melyet röviden tumor praecornealis-nak nevez, természetéről egyelőre nem nyilatkozhatik. Miután az ily esetek nem ritkák, csak azért mer szólni ezen egy esetről, mert az mégis ritka dolog, hogy oly igen hosszú ideig állanának folytonos megfigyelés alatt és adnának alkalmat nyomról nyomra követhetni ily dagok keletkezését.

Következik a 7 év óta észlelt betegnek rövid kortörténete. A beteg 57 éves korában látogatta meg M.-ot, mindkét szaruhártyájának környezetében levő lobbal. Ekkor már 3 év óta volt jelen a betegség. A szaruhártyák úgynevezett sclerotikus homályoktól voltak ellepve ; jobb oldalt az alsó szaruszélen kis daganat látszott. Beteg egy orvosának azon nyilatkozatát közié, mely szerint a szemet ki kellene venni. M. az említett dagot, mely'

nagyrészt köthártyától fedve, mozgott, eltávolította ; e melleit kitűnt, hogy kissé erősen volt az egybenöve a szaruszéllel. A vizsga a növedéket granulomának tüntette fel. Hosszas kezelés után a szaruhomályok változatlan állapotával hagyta el a beteg M.-ot. A következő évben 1874. Julius havában újra jelenkezett a beteg, most már sokkal nagyobb és keményebb daggal a szaruszélen, valamivel beljebb esőleg. M. most a szemet kifejtetni szintén tanácsolá, miután a betegség mindig kiujul; de ebbe a beteg nem akart beleegyezni. M. újból eltávolította a dagot. A dagnak szélesebb volt talaja, erősebb volt az összenövés, de még mindig

csakis a szaruszélen fészkelt az. A köthártyával betakart seb

gyorsan gyógyult. Megint granuloma volt. Lobok untalan zaklatták a beteget, a lobos bántalom episcleritis volt, a szaruszél könnyed beszűrődésévei és széli, a szaruhártya felületére elnyúló homályokkal és hátsó synechiákkal. A láta atropin által nehezen tágult. 1875-ben szemcsés köthártyalob folyt le mindkét szemen, a szarulob ez időben nem recidivált, azonban általános chemosis lépett fel, úgy hogy jobb oldalt, hol elébb a dag fészkelt, hoszszas sikertelen kezelés után M. peritomiát végzett. Nehány hónappal később a peritomia tájéka igen dagadt volt, még későb valódi növedékké fejlődött. Ez időben az egész szaruhártya, kivéve a közepetti részt, mely átfúródott és puhává tette a tekét, bujálkodási terményektől volt ellepve. A szaruhártya látszólag volt helyettesítve ezen dag által. Ekkor M. a szemet kifejtette. 1 878-ban meglehetősen nagy dag emelkedett a köthártyatasakból, e tasakkal együtt M. könnyűséggel vágta ki a dagot. A rákövetkező évben uj recidiva miatt M. kénytelen volt a szemgödört kizsigerelni a csonthártyával együtt. Nehány hónappal később a szemgödör felső szélén levő mogyoró mekkoraságu daggal jött ismét. Ezen kívül több rendbeli kemény mirigy szüremletei is voltak a parotis és álkapocsszöglet táján. M. ily körülmények között nem mert többé műtenni.

A sokszoros kiujulás mindennapi dolog. Az eset különlegességét a dag szerkezetének változásai okozzák. Eleintén egyszerű granulomával volt dolgunk. A kifejtett tekének szaruhártyája körül és ezen magán a granulation kívül a felhámnak részesülése látható. Az epithel nemcsak hatalmasan bujálkodik már, hanem csapszerüleg leszól az alanti részekbe, és a később kifejtett dag a felhámrák szerkezetének teljes képét nyújtja.

M. nem gondol ujdonképlet átalakulására, hanem hogy az idült lob folytán támadt granuloma alapján a felhámban növekvési hajlam gerjesztetett mintegy.

Az előadást követő igen rövid discussio Manz és Samelsohn közt folyt minden említésre méltó momentum nélkül. (Monatsbl. f. Augenheilk. Bericht über die 12-te Versammlung der opth. Gesellschaft. Heidelberg 1879.)

Vidor tr.

A reczegütér önkénytes lüktetése a Basedowféle betegségnél.

Becker Otto tnr-tól.

Becker tnr. ezen tárgygyal már több év óta foglalkozik. Első közleménye még 1873-ban jelent meg a „Wiener med. Wochenschrift “ 24. és 25, számában. Az óta közel 22.000 beteg között hétszer nyílt alkalma a Basedow-féle betegségnél a szemfenék tanulmányozására. Az önkénytes űtérverés az idegdombcsán és reczegben a hét eset közül csak egyszer hiányzott. Az esetek között férfi csak egy volt; a nők közül leány volt négy.

Azon 31 éves asszonynál, hol az űtérverés hiányzott, az exophthalmus mindkét oldalon nagy volt, úgyszintén a golyva is. Állandó villamáramra a golyva és dülszemek tetemesen kisebbedtek, szívdobogás alább hagyott, de űtérverés később sem észleltetett.

Úgy az asszonyok, mint a leányok nagy fokban méhszenvesek voltak. Egy 40 éves asszonynál a lüktetés nemcsak az ütereken, hanem a nagyobb visszereken is észleltetett. Még egy nyolczadik esetről, mint kiválólag érdekesről tesz jelentést a szerző. Ugyanis 28 éves, egy gyermeket szült asszonynál méhvérzések után hysteria fejlődött ki baloldali dülszemmel, míg a jobb oldali szem állása rendes maradt. Időszakos fokozott szívdobogás mellett a bal szemben erős önkénytes űtérverés találtatván a kórisme ezen alapon lett megállapítva, s folytonos villamáram alkalmazva kitűnő sikerrel.

Aa önkénytes űtérlüktetés okát illetőleg szerző már első közleményében oda nyilatkozott — s azt most is fenntartja — hogy mig ilyen esetek némelyikénél valószínűleg különös edényelrendezödést kell felvenni, addig más eseteknél a véredények falai zsonglalansága is szerepet látszik játszani. így chlorolicus leányok szemeiben nem ritkán találkozunk önkénytes ütérveréssel, de hogy miben különbözik az ilyen chlorosis attól, hol az érverés a szemben hiányzik, e feletti véleménye nyilvánítását későbbre tartja fenn. Hogy az ilyen sápkóroknál is helybeli és mulékony edényhűdés forog fenn, arra következő esetből vél következtethetni :

A 48 éves anyánál utolsó, 15 év előtt történt szülése után ivarvérzési rendellenességek maradtak vissza minden alakú ideges jelenségekkel, a többek között a szemekben is alanyi tünetekkel, minek folytán a szemek ismételve körülményesen vizsgáltattak. Egy alkalommal a bal szemben panaszolt kellemetlen érzések mellett csakugyan önkénytes űtérverés találtatott, de a mely nehány nap múlva már nem volt jelen. Újabb nyolcz nap elteltével a lüktetés mindkét szemben elég erősen megjelent, hogy pár nap múlva ismét eltűnjék Szívbaj nem volt constatálható; szívdobogásról az illető nem panaszkodott. A helyett azonban a bőrön időről időre kisebb nagyobb vérfoltok jelennek meg nagyobb számmal évek óta. A foltok olykor csak perczeken, legfőlebb órákon át láthatók, máskor napokon át megmaradnak, minden különösb panaszra késztető behatás nélkül ; úgy hogy itt nyilván az edénymozgató idegek zavara forog fenn.

B. tnr. eddigi tapasztalatából következtetve azt gyanítja, hogy az önkénytes űtérverés a Basedow-féle betegségnél is az edénymozgató idegek hűdésétől van föltételezve, s miután ezen betegségnél tudvalevőleg majd egyik, majd másik kórtünet eltűnik, könnyen magyarázható, miszerint az önkénytes űtérverés