Szemészet, 1880 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1880-06-20 / 3. szám
5 1 52 Könyvismertetés. Wecker. Thérapeutique oculaire. (Vége.) A 33-ik előadás az üvegtest-ről szól. Beismerve, hogy ezen rész betegségeiről igen bajos megállapítani, hogy azok mennyiben önállók, s mennyiben következései az érhártya bajainak, 3-féle hyalitist vesz fel; savós üvegtest-lobot (az egyszerű elhígúlást), a megsűrűdést (condensatiót) mi a vándorsejtek bevándorlás utáni organizálásából származik s a genyedést, a lob heves alakját, mely a tályog fogalmának felel meg. Aztán szól az üvegtest homályairól, vérömlésekről stb. Kezdés gyanánt a kiválasztást élénkítő szereket: pilocarpint (bőr alá fecskendezve, akár egész éven át naponta,) jódkalit, húgyhajtókat, tejkúrát stb. ajánl. Vérömlések felszívására állandó elektromos áram használatát nem tartja veszélytelennek, mivel már tapasztalta, hogy erősebb áram hatásaként iritis jelent meg, csapadékokkal a cornea belsején. A 34—37. előadásokban az ideghártyát tárgyalja. Elég bő és érthető boncztani bevezetés után az ideghártya bővérűségéről (hyperaemia) szól, többek közt felemlítve a szemtükörnek hasznát az általános kortanban s vitázva azok ellen, kik külön „ophthalmoscopie medicate“ (és nem specialiste) mívelésén fáradoznak ; a mit erről mond : hogy csak a specialis gond és fáradság képesíthet arra valakit, hogy a szemfenék finom változásaiból következtetéseket tehessen, mind igaz, s kivált jól hangzik, de itt is (mint néhol) mesterségesen kerít alkalmat e vitára, mert az ellenkezőt nem állítja senki.—A hyperaemia és embólia art. centr. kezeléséről egyéb újat nem mond, minthogy ez utóbbi mellett a retina vértelensége ellen a sclerotomiának jó hatása lehet. — Igen élénken beszél a retinabeli vérömlésekről s azok nagy jelentőségéről a vér, az agy stb. változásainak megbecsülése vagy prognosisa körül. Kezelésül a vérkeringés és vér rendetlenségeiből származó vérömlések mellett hashajtók alkalmazását e mellé chinint s vasat ajánlja. — A retinitis haemorrhagíca igen világos tárgyalása után, melyben többek közt ellene szól Leber véleményének s tagadja a baj embolicus eredetét, a veselob miatti ideghártyalobra tér át. Ez ellen húgyhajtóúl tejet és salétrom-savat ajánl (1 liter vízre 10—15 csepp sav, 50 gramm syruppal) e mellett az aether nitricus használatát (Rp. Aq. 125., Syrupi 30., Aetheris nitr. 3., Acidi nitrici guttas XV.). Óvatosságra int az erős diureticumoknál s az erősítő eljárást is szükségesnek tartja. — A retinitis pigmentosa kezelésére a strychnin-befecskendéseket i s ezzel együtt állandó áram használatát tartja alkalmasnak (6—8 elem, egyik vég a csecsnyújtványon, másik a halántékon, naponta,) a mercuros szereket csak gyanús esetekben hiszi alkalmazandóknak ; ha nem fertőzésből eredt a baj, akkor ártanak. Az ideghártya leválása ellen — mint általános feltűnést keltett közléseiből, két tanítványa thésiséből sbt. ismeretes — a drainaget ajánlotta volt. Most erről következőleg nyilatkozik : „Hogy a retina alatti folyadék állandó kiszivárgását biztosítsam, azt gondoltam ki, hogy a levált hely alá arany fonalat (egyest vagy kettőst) vezetek be, melyet feltekerve s csomóba kötve ott lehet hagyni sokáig a kötőhártya árkában a legkisebb baj nélkül, a mint ezt oly betegeknél láttam, kik 18 hónapig, sőt 2 évig is viselték. E kezelés nehány esetben kitűnő eredményt adott, de nem tökéletesen biztosítja a szivárgást. Ezenkívül szükséges szem előtt tartani a betegeket, mert némelyeknél a fonal elmozdúlása igen heves izgalmakra szolgáltathat alkalmat.“ Tehát az aranyszál értéke ugyancsak összezsúgorodott. Újabban W. is visszatért a punctióhoz. A 38.—40. előadás a látó-ideg bajait illeti. — Érdekes benne, mit a vakság vagy rósz látás tettetéséről mellesleg mond. Ha valakit erre vonatkozó gyanú miatt kell vizsgálni, a Snellenféle betűket használja, színesen, úgy fekete alapon vannak zöld vagy veres betűk. Ha a vaknak állított szemet szabadon hagyjuk és a fekete táblán levő veres betűkre zöld üvegen át néz a jó szem, akkor ez belőiök egyet sem láthat (a zöld üveg nem bocsátja át a veres sugarakat) s ha az illető mégis olvassa, akkor ezt csak másik szeme által tehetvén, bizonyos hogy hazúdott s azon szemének még látóképességét is meg lehet ily módon határozni, az ő tudtán kívül. Mindenesetre ügyes és kényelmes eljárás. — Érdekes, hogy a Burg-féle metallotherapiát is (ő nem is Csak „metalloscopiáról“ szól) elfogadja a hystericus szembajok — anaesthesia retinae, spasmus pelpebr., stb. — kezelésében, némely esetben állandóúl viseltetve a homlokra illesztett fémlapokat, mellettök tejsavas és cyansavas zinket adva belsőleg. A szemizmok, szemgödör, könyszervek bajainak s (egyetlen egy előadásban) a fénytörés és alkalmazkodás tanának előadása tölti be a 48 felolvasás többi részét, s mint az eddigiek is, méltók az olvasó figyelmére. Bár miként vélekedjünk is Wecker némely eljárásáról, annyi bizonyos, hogy nagy szerencse volna fiatal magyar orvosokra, ha a magyar irodalomban, melynek szemészetre vonatkozó része jóformán nincsen is, ilyen épen nem fárasztó s mégis tudományosan taitalmas vezetőre akadnának a szembajokra illető tanúlmányaik közben. Bár akadna valaki, ki lefordítaná, ellátva itt-ott a szükséges pótlásokkal s valaki — a ki kiadná. — Imre J. A lüktető dülszem aetiologiájáról. Schlaefke W. tr.-tól (Göttinga.) A lüktető dülszem kóroka eddig, mint tudjuk, meglehetős homályba volt burkolva. Eleintén azt hitték, hogy a kérdéses bántalmat aneurisma per anastomosin tételezi fel. Guthrie-nak (1823) egy bonclelete azonban a szemütér diónagyságú aneurismáját mutatta ki mint okot. Hogy ez okozza a lüktető dülszemet, különösen Angliában volt mindaddig az uralkodó nézet, míg Nunneley nehány bonclelet nyomán kiderítette, hogy az okot a szemgödör mögött, még pedig a sinus cavernosusban kell keresni. E közben Baron (1835) a párisi akadémiának esetet mutatott be bonczlelettel együtt, mely által az élet tartama alatt jelenvolt tüneményeket abból gondolta kimagyarázhatni, hogy a carotisnak a sinus cavernosusbeli részét vélte megrepedettnek. Delens, Nelalon éles következtetései nyomán ezen kóroki mozzanatot nagyobb mérvben képviselte. A dolog lényegére nézve Rivinglon csatlakozott ezen nézethez, és Angliában érvényre emelte. A göttingai klinikán észlelt egy eset nyomán szerző is ez utóbbi nézetet pártolja. Ezen kóreset története röviden következő: Égy 33 éves férfiú öngyilkossági kísérletet tett serétlövéssel szájába, és körülbelül 5 héttel ezután jött a göttingai szemkórodába. Egyéb jelenségeken kívül bal szeme ki volt düllesztve, teljesen mozgékonytalan és vak. A tapintó kéz a felső szemgödörszélen élénk zörejt érzett, de lüktetést nem. Három hónappal később a bal szemöldív belső szélén bőralatti, babmekkoraságú dag volt látható, mely lüktetést külölt és zörejt éreztetett. 11 hónappal később a dag a belső szemzug fölött 3 centimeternyi nagyságot ért el. Lüktetés és zörej jóval öregbedett. Ez időben König tnr. a sebészeti kórodán az illető betegnél a carotis communist lekötötte. A lüktetés és zörej erre elmúlt, a belső szemöldszélen levő vértasak összehorpadt, és a szemteke — ha nem is egészen — rendes állásába helyezkedett. De már 10—12 nap múlva a jelenségek lassankint újból felléptek. Ezenkívül még egyéb veszélyes tünemények is beállottak, és a beteg 3 hónappal a műtét után (14 hónappal a sértésre) elhalálozott. A bonczolásnál a nagy agy különféle helyén gangraenosus feilágyúlásra lehetett akadni, a szívburok genyes rostonyás lobot mutatott. A szemgödörben megannyi vésszér tágúlva, a bal carotis interna barlangos része szintén aneurismatikus volt, és bal meg mellső oldala 3 nyíláson át közlekedett a sinus cavernosus tágúlt, megvastagodott falaival. Szerző ezen esethez négy más, hasonló leletet csatol a franczia irodalomból: Valamennyiben traumát tételezhetni fel, mely közvetlen közlekedést nyitott a carotis interna és a sinus cavernosus között. Az öt esetben összhangzó bonczleletből, az élet tartama alatt észlelt tüneményeket kielégítő módon véli értelmezhetni. (A. v. Graefe’s Archiv für Opthth. XXV. 4. pag. 112 —162.) Vidor, tr. Budapest 1880. Khór & Wkin könyvnyomdája. Dorottya-utcza 14. sz.)
