Szemészet, 1880 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1880-04-25 / 2. szám
29 30 helyét egy más, itt értéktelen, sőt esetleg káros indigena foglalja el ? Azt hiszem, ez idő szerint az atropint félre lökni nincs jogunk. Lehetetlen, hogy csak egy szemész figyelmét is kikerülte volna, miszerint a csarnokviz elfolyta után megindult látaszükület még inkább nő azon hatalmas erőművi inger után, mely az irist kimetszésekor éri és az atropinhatás teljesen megszűnik, midőn az expulsio czéljából ehhez még a porczhártya súrolása, nyomkodása is járul. Látott-e valaki közvetlen Grafe-műtét után atropiu-mydriasist, nem szünt-e meg a szer hatása teljesen, miután előnyeit már kihasználtuk és ha igen, mikép volna az képes műtét után — mert hiszen a műtét alatti eshetőségekről itt nem lehet szó — iriselöesést okozni, vagy létrejöttét megkönyíieni? S ha mégis iriscsipke marad a sebben, ennek oka — akár adtunk előre atropint, akár nem — egyedül csak az, hogy kimetszéskor nem feszítettük meg eléggé a háromszög alakban előhúzott szivárvány szárait, mely esetben — még ha az atropin teljes hatását felteszük is — követni fogná e hártya a ruganyosság törvényeit és a feszülés megszűnte után visszahúzódnék a seb két zúga mögé, ha onnan húzatott elő, míg természetesen a sebben marad, ha az iris nemcsak nem feszíttetett meg, de a kimetszés még a seb hosszát sem éri el, A kívánt eredmény ezek szerint csak úgy érhető el, ha a kimetszés terjedelmes, Wecker pedig ellensége a nagy colobomanak. Nem mondja meg miért, sőt elismeri, hogy a felső szemhéj eltakarja ennek feleslegét, csak sejteti, hogy cosmeticus szempont libeg szemei előtt, mert hallgatóival többször tétet — némi büszkeséggel — összehasonlításokat a Gräfe és . saját colobomája közt, a nélkül, hogy további magyarázatba ereszkednék. Cosmeticus czélokra törekedni pedig oly egyéneknél, kiket öregkori hályog miatt operáltunk, legalább is felesleges dolog, míg a valutásra és ennek folytán roszabb látásra vonatkozó ellenvetések már meglehetősen túlhaladottak. A mi, igazán nagy colobomáink mellett a 20/20, 2°/30 látás nem épen nagy ritkaság, miből azután önkénytelenül is foly a következtetés, mikép ha egy ilyen esetben elérhető volt a teljes látás, máskor sem a coloboma (hanem utóhályog stb.) okozza ennek elmaradását. Mi történik most már, ha az iriskimeíszés kicsiny. Legalább a sebzugokban bennreked a szivárvány, mi abból is kitetszik, hogy Wecker dogmává emeli annak visszaterelését kaucsukpálczájával és ez eljárást — mire mi ritkán vagyunk kényszerítve — még megtoldja egy vagy két eserin-becseppentéssel. Tegyük fel, hogy a visszahelyezési kísérleteket mindig siker koronázza, nem kell-e az iritistől nagyon tartanunk, midőn a sebbe szorult lencse az egész expulsio alatt zúzta az előesett szivárványt, s midőn az irisben az atropin által elérhető anarnia helyett vérbőséget hozunk létre eserinnel, melynek alkalmazása mellett már hátsó synechiákat láttunk létrejönni glaucomaellenes iridectomia után is, hol pedig sem zúzolt irissel, sem puffadó hályogmaradékokkal nem volt dolgunk. Wecker nehány (2 *49 °/o) occlusióról emlékezik meg (a mienk 1425 "/„) és az iritisekről nem ad kimutatást. Ne beszéljünk tehát erről tovább, de Wecker saját kijelentésére támaszkodva1), határozottan kimondhatjuk, miszerint a visszatereléssel és eserinbecseppentéssel űzött kettős manőver nem is vezet mindig czélhoz, s egyes •—- statistika hiányában ismét nem tudni mily gyakori — esetekben beáll az irisbecsiptetés minden következményével. Megvallom, koródánkon mi nem tartjuk az enkleisist oly veszélyes eshetőségnek, mint Wecker, sőt soha nem láttunk miatta — vele együtt fennálló, de nem okvetlenül általa oko - zott, a műtét után első napokban keletkező és beavatkozás nélkül gyorsan elmúló íritiseken kívül — semmi felötlő gyógyulás i zavart beállani ; ez azonban talán abból magyarázható, hogy W.-nek uj módszere mellett az irisbecsiptetés terén sokkal dúsabb tapasztalatai vannak. *) „Néha észleljük, mikép az 5. vagy 6-ilc napon elég rohamosan iritis vagy iridochoroiditis lép íel . . , Gonddal vizsgálva ily esetben, mi lehet e szomorú állapot oka, mindig meggyőződünk, hogy vagy iris vagy gyakrabban tok fekszik a sebben és hogy a lobot e becsiptetés okozza“ . . . {Chirurgie oculaire 86. 1. Ha ezek szerint sem a kaucsukpálcza, sem az eserin nem ment meg az irisbecsíptetéstől, a szivárvány kisterjedelmű kimetszése pedig azt már magában elősegíti ; miért a colobomat mégis szükség nélkül kisebbre szabni és az atropint eldobni magunktól ? Nekünk ez ideig semmi okunk sincs a régi eljárással szakítani. A mi már a létrejött iridenkleisiseket illeti, — ha eseteinkben nem jeleztem is azokat fölöttébb veszélyeseknek — még sem tagadható, hogy okozhatnának másodlagos glaucomát és így nagyon kívánatos ártalmatlanná tételök. E czélra teljesen alkalmas az iris utólagos kimetszése, ha még a seb nem egyesült szilárdan, vagy a sphincterotomia, ha már hetek múltak el a műtét óta. Mindkét mód helyet foglal utóműtéteink közt, s különösen az utóbbi igen ajánlatos úgy könyű kivitele, mint veszélytelensége folytán. Egy sarlóalakú tűt átszúrunk — akár a porczhártyán akár a sclerán bevezetve — a benőtt irisszáron, a nyél egy csekély mozdításával átmetszük annak körizmát és a jövőre nézve megszűnt minden veszély. S ezzel az utóműtétekhez értünk. A 239 hályognál végzett utóműtétek száma az épen említettekkel együtt 50-re rúg, s következőleg oszlik meg: U tó m fi t é t Száma Eredménye volt Reactio Utólagos iris kimetsiés . 1 1 _ Sphincterotomia .... 1 1 — Punctio vérkibocsátásra . 24 6 4 Discissio p. scler................ 20 14 10 Dislaceratio........................ 2 1 1 Iridotomia duplex . . . 1 2 2 — Összesen .... 50 37 15 Ezen műtételek közül 1 privatim, 8 pedig már a jelen iskolai évben végeztktett. A punctiók jelentékeny száma természetesnn folyik az utóvérzések gyakoriságából. Eredményt jegyeztünk fel, mikor igen kevés vagy semmi vér sem maradt utána vissza. A reactiot kötőhártyabelöveltség, vagy kisfokú iritis és kykliticus fájdalmak képezik. Discissio után 10-szer van visszahatás feltüntetve, ezek között 6 kyklitis említendő, melyek különben egy kis chemosis, vagy egy ideig tartó fájdalmasság után nyomtalanul eltűntek. A dislaceratio félig végzett egyszerű vonalas kivonásokból ered. Oly eseteket jegyeztünk fel ugyanis e néven, melyekben a horoggal széttépett utóhályog a sebben lesúrlódott és nem volt előhúzható. Egy ízben helyébe visszatért, a másikban szabad fekete látát hagyott hátra. Az itt feljegyzett két iridotomia, valamint még másik kettő, melyekről alább leend említés, teljes eredményüek voltak, általuk az occlusiok száma még kettővel fogyott és igy keletkeztek azon számok, melyeket első táblázatunk végeredménye tüntet fel. E szerint 1 osztályú látás állott be 219 esetben (gi46°/0), melyek közül visus 20/20 volt =3, 2%0 = i2, ao/40 = 26, 20/50 =3O> 20/7o = 69- 20/ioo=49 és 2%oo = 3° szemen. E tételnél nem volna semmi mondani valóm, ha a 219 számban nem foglaltatnék benn két oly eset is, melyek nagy mértékben figyelemre méltók és az említést minden tekintetben megérdemlik. Ezek egyike A. M. 54 éves egri fuvarost illeti, kiről Lippau tnr. idejéből az egyetemi szemkóroda jegyzőkönyvében 1870. évi 58. sz. alatt cataract, oc. utr. diagnosisa mellett fel van jegyezve, miszerint: „a műtét kivétel által február 19-én történt a bal szemen. A siker jó. jól lát“. 1872 januárban újra felkereste a kórodát és a jegyzőkönyvben catar. oc. dextri kórisme mellett következő megjegyzés áll: „Extractio a jobb szemen febr. 14-én, a siker jó.“ Ugyanezen beteg ápolásunk alá 1878' májusában került, midőn jobb szemén közönséges vaskos utóhályogot fedeztünk tel, melyet kielégítő eredménynyel (látása 8/20<rról 30/70 _re emelkedett) dislacerationak vettettünk alá. Meglepő volt azonban bal szeme, melyen Beer-féle extractio-nak megfelelő porczhártyaheg
