Szemészet, 1880 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1880-04-25 / 2. szám
3i 32 mellett, az iris alsó szélét a lencsetokhoz tapadva, a pupilla mögött pedig teljes hályogot találtunk. Ez egyenletes, kékes-szürke színű, tükörrel át nem világítható, magot nem foglal magában és tokján pár mákszemnyi meszes felrakodást visel. A csarnok rendesnél nem mélyebb, a szem látása = */.,oo-Ez esetben a kórodai jegyzőkönyv határozottan bizonyítja, miszerint a bal szemen jó sikerű extractio történt, a beteg maga pedig teljes bizonyossággal állítja, hogy e szemét két évig egészen jól használhatta, s az csak azon időtájban kezdett ismét romlani, midőn második szemének műtétele végett jelentkezett; így tehát e kétségbevonhatlan adatok mellett csakis azon feltevésünk lehet jogosult, mikép iti ujonan képződött lencsével állunk szemközt, mely azonban hályogosan elváltozott és elfolyósult, mielőtt rostjai kristálytestté tömörülhettek volna. Ha elég gyakran előfordul is, mikép a hályogkivonásnál behasgatott mellső tok, a hátsóhoz letapadva zárt csatornává változtatja a lencse által elhagyott üregnek acquatorialis részeit, melyben a lencse részleges ujjáképződése az u. n. kristálygyűrfi alakjában megy végbe ; ha Milliót kísérletei („De la régénération du christallin chez quelques mammiféres“) eléggé bebizonyítják is, miszerint a lencse — különösen fiatal állatoknál csaknem teljesen pótoltatik ujonképződött rostok által: esetünk érdekességéből mindazáltal mitsem veszít, mert tudomásom szerint ez az egyetlen, — melyhez kétség nem fér, — a hol extractio után, embernél nemcsak részleges, hanem teljes ujjáképződés jött létre, a tok sebének elzáródása és üregének épen maradása mellett. Hogy az új lencse hályogossá lett, az csak mellékes dolog, és valószínűleg onnan magyarázható, hogy az ok, mely az elsődleges lencsét elhomályosító, a másodiknak képződése idején is tovább hatott. Fájlalnunk kell, mikép a régi kóroda gyér feljegyzései semmit sem tartalmaznak, miből a műtét lefolyására, nevezetesen a tokhasítás terjedelmére, továbbá a távoztakor maradt utóhályog tömegére nézve következtetést vonhatnánk. Fájlalnunk kell, mikép mostani beavatkozásunknál nem sikerült a górcsövi vizsgálatok czéljából tervbe vett Pagenstecher-féle kivonás; mert így semmi tudomásunk sincsen a tok és toksejtek finomabb viszonyairól. Midőn ugyanis a hátsó odanövések megszakítására korelysis czéljából bevezettük a tompa horgot, hogy azután a lencsét tokostól kikanalazzuk, ez utóbbi beszakadt és a jókora tömegű hályog szétfolyt. A beteg rendes gyógyulás után, a műtétet követő 15-ik napon mindkét szemén 20/70 látással hagyta el koródánkat. Másik figyelemre méltó eset D. L. 58 éves ref. lelkésznél fordult elő, ki első ízben 1877 júniusában került ápolásunk alá, mindkét szemén u. n. fekete (valójában barna) hályoggal. Bal szemén utazás közben fejlődött csekély huruttal jelentkezett nálunk és ugyan e szembe vizsgálat czéljából atropint kapott. Már nehány óra múlva igen erős kötőhártyalob lépett fel szemén, melynek héjai duzzadtak, eczemaval fedvék és kicserepesednek, a szemrésből bőven ömlik a nyálkaczafatokat tartalmazó könny, a szemhéji kötőhártya jelentékenyen vastagodott, egyenletesen belővelt és — mintha vékony szalonnaréteggel volna fedve — halvány rózsaszínű, a tekei conjunctiva reczézetesen injicialt, apró vérömlenyekkel fedett, a cornean végre alsó széléhez közel két gombostűfejnyi infiltratum. További atropin becseppentésekre a lob fokozódik, a tekén nagymérvű chemosis lép fel, s a porczhártya-fekélyekhez iritis csatlakozik, úgy hogy kénytelenek vagyunk a beteget (az iskolai év bezárta miatt) gyógyulatlanul bocsátani más szemgyógyintézetbe. Másodszor 1878 májusában láttuk betegünket. Felvételekor csak az átmeneti redőn volt csekély hurutos duzzadás. Mindkét szemébe atfopint csöppenténk az esteli látogatásnál és másnap reggel már ismét előttünk állott valamivel kisebb mértékben a a conjunctivitisnek előbb leirt képe, mindkét porczhártyán ugyanolyan széli infiltratumokkal. Ilyen körülmények között elállottunk a rögtöni extractiótól. ■és miután kétségtelen volt, hogy a conjunctivitist atropin okozza, ennek félre tétele és a szemnek 1 1 nap múlva beállott megnyugvása után praeparativ iridectomiához fogtunk, melyet nagy fokban szükségesnek Ítéltünk e sérülékeny szemen. Mind ez, mind a később, 1878 szeptemberben, balszemén végzett kivonás (a jobbon nem avatkoztunk be) lefolyt minden különösebb esemény nélkül, s a beteg 20/5n látással bocsáttatott el. A műtételek után többé nem kapott atropint, de helyette hyosciamint alkalmaztunk, mely nem okozott ugyan semmi izgalmat, de a látára is egészen hatástalan volt. Ez esetben nemcsak azon körülmény érdekes, mikép ez a koródánkon — 5 évi fennállása óta — előfordult egyetlen, biztosan kimutatható atropinconjunctivitis, hanem különösen, hogy e lob nem mint a legtöbb hasonló esetben szokott, a szer hosszas használata, hanem mindjárt az első becseppenlések után lépett fel egész erejében, s a kötőhárlya frgékonysága iránta egy év alatt sem csökkent, a mennyiben az ekkor megújult használatot új jellemző roham követte. És épen ezért tartám az eset bővebb leírását megengedhetőnek. De térjünk vissza eredményeinkhez. Ezek közül II. ősz* tályú lett 13, mely számból 9 vaskos utóhályogokra, 1 pedig hypbámára esik, mint a roszabb látás kétségtelen okaira, elég világos bizonyítékául annak, hogy csak kissé hosszabb észlelési időre, egyes esetekben pedig csak csekély utóműtétre lett volna szükség, hogy mind az illető szemek látása I. osztályúvá emelkedjék. 2 esetben a finom secundaria nem magyarázta a gyengébb (,12/.oo 18/2oo látást, mely rendes műtétek és rendes gyógyulás után állt be és itt legvalószínűbben — elbocsátáskor vizsgálattal még nem kereshető—üvegtesthomályokat vehetünk fel. Az összes ide tartozó esetek közt csak egyetlen egy említhető, melynél a javulás ki van zárva, s a mely G. F. 45 éves özvegy nőt illeti, kinek bal szemén absolut glaucoma volt jelen, míg jobb szemén kevéssé emelkedett tensio, jó fényérzés és hibátlan projecfio mellett egyszerű hályogot találtunk. A megejtett műtét után glaucoma roham állt be és a beteg !/200 látással távozott _ Miután a rendes műtétek rovatában kimutatott — egyszer iritis, egyszer iridokyklitis után keletkezett — 2 occJusio iridotomiával I. osztályúra javíttatott : és miután egy esetben a III. osztályú látást csakis vaskos utóhályog okozta, mely minden kétségen kívül javítható leend utómfitét által : összes veszteségünk száma 6-ra száll alá (2*5°/0), 2 szemen a fényérzés megtartásával, 4-szer pedig a teke sorvadásával párosulva. E veszteségek közül 3, egészen ép alkatú egyéneken, minden tekintetben normális műtétek után jött létre, úgy hogy magyarázatukra minden alap hiányzik, annyival is nnkább, mert közülök 2 egyénnél az előbb operált szemeken normális gyógyulás és 20/30 látás következett be, míg a 3-iknál a másik szem még műtétre vár. E szemek tönkremenetelét egy esetben porczhártyaelgenyedés, kétszer pedig panophthalmitis okozta. A veszteségek második fele rendellenes műtétet követett. K. f. 60 éves földmívesnek bal szemén catar. nigra miatt szokottnál nagyobb seb volt szükséges. 26 óra alatt genyes iridokyklitis lépett fel, mit sorvadás fejezett be. M. f.-né 34 éves parasztnőnek jobb szemén catar. Morgagn. műtété után a vastagodott tok kihúzására csipeszszel történt sikereden behatolás, 30 óra múlva genyes keratitis és iridokyklitis. A szem fényérzéssel menzkült. B. szemén — ennek is nagyobb sérülékenységét téve fel praeparativ iridectomiát végezénk. A később következett extractio teljes sikerű (v= 20/50). K. f. 62 éves földmívesnek bal szemén végre érett hályog extraháltatott ; 2—ik mozzanatban üvegtest-előesés, excochleatio, sok kéregmaradék, erős vérzés. A műtétet plasticus iridokyklitis és occlusio követte, mely később sorvadásnak engedett helyet. Jobb szemén 5 hóval azelőtt túlérett hályogot vontunk ki, minek folytán látása 20/70-re emelkedett, azonban a bal szem műtété után 5 héttel, a nélkül, hogy a később operált szem fájdalmas lett volna, — beteg előadása szerint erős napfény behatására — gyuladás állott be jó szemén, mely általunk is constatált occlusiora vezetett. Ez esetben nem lehet sympathicus megbetegedésre gondolnunk és viszont nem sorozhatjuk e szemet, mely 6 hónapig egészen jól működött és később intercurrens szivárványlobnak lett áldozatává, a műtét okozta veszteségeink sorába. Szükségesnek tartom felemlíteni, miszerint ezekben a segédszemélyzet által végzett műtéteknek nagy része van. Általuk ugyanis 34 extractio hajtatott végre, ezekből rendellenes műtét volt 10 (29-5°/0), I. oszt. eredmény 29 (85'3%). II. osztályú 2 (5• 9°/o) veszteség 3 (8• 8°/0)- Utóbbiak igazolására azonban
