Szemészet, 1879 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1879-04-27 / 2. szám
*9 20 kórelválasztás, annál jobb hatása lesz megszűntének; valódi áldás ott, hol miatta már a porczhártya is megbetegedett. Természetes, hogy a mondottak csupán némely gyulladásokra vonatkoznak, s nem is sok okunk lehet bizonyos kötőhártyai bajok gyógyításával elégedetlenkedni ; némelyik pedig (trachoma) lényegében alig támadható meg. De elég nagy marad még azon csoport, melyre a fentebb mondottak illenek, s ezeknek kezelésében a haladás, az eredmény gyorsabb elérése bizony kívánatos. Sok ily erősen secernáló kötőhártya kezelése közben lehetetlen az antisepticumokra nem gondolni. Ha láttuk a sebeknek régibb, hosszadalmas, fárasztó és időveszlegető kezelését nehány (és mily kevés !) év alatt feledésbe hanyatlani az újabb sebkezelés és antisepsis dicsőséges fellépte után, lelki szükséggé válik ily hatású szerek felvétele a szemészeti gyakorlatba. Igaz, hogy a conj. felszíne nem hasonlítható sebek felszínéhez (s ezért p. o, a szemműtétek melletti I.ister-féle eljárás már a priori Lister-ellenesnek tűnik fel. mert soha nem desinficiálható területről van szó) ; de azon külső hatások és anyagok, melyeket a Lister kötése kimosott és befedett sebektől távol tart, okai a szem külső bajai egy részénél a makacs fennállásnak, complieatíóknak, tehát a szerek magok megérdemlik a megpróbáltatást. Természetes, hogy ez alapelv minél tökéletesebb és huzamosabb érintkezés a beteg hártya és a gyógyszer között. Ily gondolatokkal kisértém meg a carbolsavat 1876. őszén, mindazon bajok mellett, melyeket általa Weckeruél gyógyúlni láttam. Esetleg nehány igen bő váladéké conj. granulosa került elém, s a betegek (bár míveltségök foka igen alacsony volt és igy a pontos alkalmazás iránt nem sok bizalmam lehetett) hasznát vették ; a trachomás csomókat kísérő nagy hurut sokat csökkent már első nap. De aztán elkezdtek a különben elég erős oldat (3:500) csípősségére panaszkodni, s a pannus edényzete szaporodott. Később is nagyobb hurutok, de kivált blennorrhoea mellett gyakran rendeltem, s leszámítva az egyeseknél elviselhetetlen csípést, minden oly esetben kitűnő hasznúnak találtam, hol a porczhártya ép volt. A hol nem volt az, nem lehetett a beálló izgalom és fájdalom miatt használnom. Pedig könnyen oldhatósága épen ilyenkor ajánlotta volna. Alkalmazása borogatások alakjában történt, naponta 2—3 órán át. A karbolsav iránt csípőssége miatt meghidegiilve, már másfél év előtt kezdtem bórsavat használni. Eleinte ezt is csak 3:500 arányban, s félve, hogy vízben nem épen könnyű olvadása miatt kicsapódás által bajt okoz. Minél gyakrabban használtam e szert, annál jobban örültem használatba vételének, kivált sebek gyógyítása körül, hol 5—10%-os oldata, szükség esetén felérni carbolsav hozzáadásával, a putrid sebváladék elseprésére, genyedés, gyúladás megszüntetésére néha bámulatosan hat. Látva, hogy erős oldatok sem okoznak kellemetlenséget, a szemvizeket is erősebbé tettem. 1—2—30'0-os oldatok sem csípték a kötőhártyát (egy esetet kivéve, hol a felolvasztás volt tökéletlen), s mindig erősebb lett bennem azon meggyőződés, (mit azóta Horner egy közleményében is örömmel láttam), hogy e szerben egy minden másnál czélszerűbb szemészeti antisepticumot és igy antiphlogisticumot nyertünk. Hogy a szer semminemű edző hatást nem tesz, azt első alkalmazásakor megláthatni, ebben tehát nem állhat a hatás módja; egyedül úgy magyarázhatjuk azt, hogy a stagnáló és bomló omladék desinficiálása a conj. felszínére gyakorolt igen üdvös módosító befolyás és az elválasztás apasztása által megszakítja a gyúladás, váladék, infectio circulusát. De bármi legyen is hatása módja, annyi bizonyos, hogy sok esetben minden más szernél többet tesz, s minthogy a porczhártyát nemcsak nem bántja, de sőt annak felszínbeli bajaira (fekélyek) igen jó hatása van, oly esetekben segít bennünket gyors eredményhez, melyekben nála nélkül csak lassan és bizonytalanul működnénk. Legfeltűnőbb és mindenkép kitűnő hatása van ott, hol erős hurut mellett porczhártyai fekélyek vannak jelen; akár a hurutos váladék okozta vagy súlyosbította a bajt, akár conj. phlyctaenosához, az ettől származó keratitishez járult a hurút. Kivált ezen utóbbi esetben kevés más eszközünk van; izgató szerek, atropin stb. sokszor egyaránt nem türetnek. Feleslegesnek tartom valamennyi e fajta esetemet ide jegyezni; azt hiszem, elég hasonló alkalmazásra hivni fel az ügytársakat. Naponta kétszerháromszor alkalmaztattam a borogatásokat, gyakori mosogatások mellett és sokszor ért azon öröm, hogy áttöréssel fenyegető fekélyek mellett 1—2 nap múlva köteléket alkalmazhattam, mit addig a bő váladék nem engedett. Hogy ez sokszor életkérdés a szemre nézve, az ismeretes dolog. Láttam oly eseteket, hol a sok hét óta „genyedséges“ szemek nehányszori alkalmazás, tehát i—2 nap után elhalványodtak, csak kissé nyálkás könnyek boríték a szemet, s a subjectiv bajok is nagyrészt elmúltak. Egy igen meglepő esetet mégis ide igtatok : B. Eszti, 16 éves lány, egy pusztai majorból 3 heti szemfájás után jött hozzám. Jobb szemén kezdődő phlyctaenosa, bal szemén igen bő, sűrű nyálkás váladék, veres conj., kissé chemotieus a szemtekén, a porczhártya külső alsó negyedében, egy bele férő legnagyobb kör kiterjedésével bíró, erősen feszült, borsónyi prolapsus iridis. A láta ennek irányában elhúzódott, szűk, tiszta ; porczhártya máshol is kissé homályos. Erős fájdalmak. A szem mindig kötve volt. Rendeltem a következőket: Acidi boriéi io,„, Aq. dest. joo,« reggel-este 1 óra hosszat borogatásra; továbbá félszázalékos eserin-oldatot cseppentettem magam kétszer a szembe. Másnap a váladék kevesebb, fájdalom szintén, harmadnap a váladék és chemosis elmúlt, conj. csak könnyektől nedves; a prolapsus változatlan. Graefe-késsel meghasítottam és eserint cseppentettem. A kötést készakarva nem alkalmaztam kórodailag ; I maradt az ö (kissé kipárnázott szemgödörre tett) nem nyomó kendőjök. Ezután m ásnaptól fogva a borogatás elmaradt, a váladék többet nem mutatkozott, a szivárvány többé nhm nyomúlt ki ; naponta egyszeri eserin-cseppentés mellett az egész 10 nap alatt simán beforradt. A leány folyvást fenjárt; kötelékét még egy ideig viselt.1) Azt hiszem, ez alkalmas eset a bórsav (és eserin) hatásának illustrálására. Hasonló eredményeket gyakran tapasztalok, s korán sem tartok úgy a ph lyctaenosa nagy huruttal járó alakjaitól és fekélyektől, sőt a legominosusabb apró, porczhártyára is átterjedő persenésektől sem, mint azelőtt. Sokat tett a bórs v iránti bizalmam fokozására Just zittani szemorvosnak egy közleménye (Centralblatt f. pr. A. 1878, October), ki egyenesen ulcus serpens ellen ajánlja e szert (bórsavas lint és 4u/0-os oldat becsepegtetése alakjában), s azóta még kiterjedtebben alkalmazom. A legjobb eredményt tapasztaltam e szer után az ily hurutos vagy phly ctaenosus fekélyeken kívül complicálatlan, de bőven secernáló bajok: ophthalmia catarrhalis, blennorhoea neonatorum, blennorhoea chronica, idült dacryocystitis melletti hurut stb. ellenében is. A legroszabb indulaté conj. bajokat és porczhártyai tályogot nem láttam egy idő óta, s így ezekről tapasztalásból nem szólhatok; de nem vonakodnám ezeknél is 4—5°/0-os bórsavoldatot használni, még pedig némi carbolsavval együtt (Rp. Ac. boriéi iO,„, Ac. carbolici i,„, Aq. dest 200,0) akkor ha a cornea ép. Ez utóbbi combinatio kiválóan előnyös bőrfekélyek, genyedő vagy eves sebek stb. ellenében, s igen heves genyedő conj. vagy diphtheria esetében, épen úgy okszerű volna megkísérlése, mint p. o. a benzolsavas nátroné. A kötőhártya bajainak ezen csoportjánál azonban más szerek is — mint tannin, eczetsavas ólom, natron boracicum stb. — adnak igen jó eredményt, ha borogatások alakjában alkalmazzuk. Ez a fő dolog. Hogy mégis előnyösebb a bórsav mindeniknél, azt a hatás gyorsabb és kellemesebb volta okozza. A betegek szívesen és bármily sokáig elmosogatják ezzel szemöket, s természetes, hogy minél többször és tovább tartják a szemet bórsavas vízzel elárasztva, annál jobb. Mostanában az elém került két idült dacryocystitis mellett az erős könyezést és conj. ; hurutot pár nap alatt úgy elseperte e szer, hogy -— bár a tömlőbeli váladék semmit se m apadt — az illetők minden subjectiv baja elmúlt. A kutaszolá s mellett befecskendéseket végzek vele, *) Ez esetben bő alkalma volt az eserinnek a szem belsejébe hatolni, a bemetszett irisen át, legalább nehány óra hosszat. És iritisnek, sőt látaszűkületnek sem mutatkozott semmi nyoma. Gondolom, ez is egy kis adat azon (Vidor tr. által eléggé megczáfolt s minden helyesen gondolkozó előtt alaptalannak tetsző) állítás ellenében, melyet H. B. tr. koczkáztatott, hogy az eserin iritist okozhat. Ez tehát új, de nem való; hogy helyette a pilocarpin is használható volna, az való, de nem új, mert évek előtt volt már ajánlva többektől.
