Szemészet, 1879 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1879-04-27 / 2. szám
s bár ettől gyógyító hatást várni nem lehet, a meggyűlő váladék apasztása miatt lassanként lohad a nyálkahártya, s a kutaszok szerepe könnyebbedik. Azt hiszem, hogy ha Just már a bórlint kötésként használata után úgy tapasztalta, hogy könnytömlő hurutnak a hályogműtét utáni gyógyulásra hatása nem volt, e félelmes complicatio ártatlanná tételére még alkalmasabb lesz ily esetekben bórsavas vízzel (4—5%) kimosás; minthogy nyomkodás nélkül a tömlőből nem szivárog fel fertőztető váladék, e szer pedig a köthártyát teljesen desinficiálja. Felhasználom az alkalmat itt azon meggyőződésem kifejezésére, hogy ha egyáltalában lehet szó szemészeiben antisepticus műtétetekről és sebheze/ésró'l, ez csak a bórsav által érhető el. Hogy antisepticus eljárásra csak ritkán van szükség, azt eléggé motiválta Hirschberg (Centralbl. 1878. Julius), s Graefe Alfréd, Horner, Schiess stb. nem is használtak kísérleteikkel, legfeljebb negative. De hogy némely esetekben, p. 0. tömlőhurut, beteg kötőhártya, igen szennyes levegő és más ily körülmények részint elővigyázat, részint gyógyítás szempontjából kívánatossá, sőt múlhatlanná teszik a desinficiálást műtétek előtt és után, az tagadhatatlan. S ilyenkor valódi Lister-féle eljárásra nem gondolhatunk. Ki fog chlorzinket, 5—io°/0-os carbol-oldatot és ilyeseket alkalmazni a szemen ? De lehet olyan módon cselekednünk, mint Schücking a méhben, puerperalis lobfolyamat mellett. A hogy ő megfelelő készülékkel végzi a folytonos irrigatiót, úgy lehetne a nem edző bórsav tömör oldatát árasztani valamely lapos, átlikgatott s az átmenő redőkben elhelyezett csövön a kötőhártya egész öblén végig, kevésbé sürgető bántál mák mellett pedig gyakori ás tökéletes kiöblítéseket végezni, kötő anyagul bórsavas pamutot használva. Hogy műtétek utáni genyedések sem mindig fognak akár bórsavnak, akár más ily szernek engedni, az már abból következik, hogy e genyedéseket csak igen ritka kivételként okozza infectio, hanem legtöbbször a szervezet vagy a szem valamely meglevő baja. Még egy szót egy bórsavas vegyületről : a boraxról. Ez is több figyelmet érdemel. Kisebb hurutok, hyperhaemiák, trachoma mellé csatlakozó frisebb hurut mellett igen jó és szintén csípés nélküli hatása van; legczélszerfibb sűrű glycerines oldatát alkalmazni (a hogy Warlomont és Lebrun szokták ezzel és másokkal, p. o. kénsavas rézzel, kénsavas nátronnál stb. tenni): 10:100, sőt 20:100 (néha így is: Cupr. sulf. 4O0, Glycerini 80,0), bekenés vagy csepegtetés alakjában A sűrű anyagot korán sem mossák ki a könnyek oly hamar, mint a szokásos vizes oldatokat. Toldalék. Örömmel olvasom az Annales d’Ocul. ez évi első számából, melyet csak most kaptam, hogy Eriire (havrei szemorvos) genyedő kötőhártyai lob mellett a siphont („szivornya“) ajánlja és használja jó sikerrel. A beteg ágya felett a falon függ egy vizes edény, abba merül egy görbe gummi-cső egyik vége, másik hosszan lenyúlik, s záró készülékének megnyitása után a beteg szeméhez illesztett alkalmas végével könnyen lehet a megnyitott szemrésbe, sőt a szemhéjak alá juttatni a folyadékot, s a kimosás ily módon biztosabb, tökéletesebb és veszélytelenebb. Ez egyszerű találmány valóban minden kórházban megérdemelné, hogy utánozzék. Azokhoz pedig, miket fentebb mondtam, mintegy kiegészítésül szolgál ez, s azt hiszem, minden szer közt a bórsav-oldat ily mosások, irrigálások alakjában használása lesz legüdvösebb efféle bajok ellenében. *) Észrevételek a Ragona Scina-féle tükör-contrastra nézve. A szinérzés vizsgálásának igen felszaporodott módjai közt mostanában sokszor talál alkalmazást a simultan-contrast is, és Cohn Hermann a múlt évi februárban ilyen czélra melegen aján-1) Ez nem uj eljárás, Desmarres már három évtized előtt alkalmazta. Szerk. lotta, sőt a különben nagyra becsült és Stilling által ajánlót szines árnyékoknál is czélszerűbbnek mondta a Ragona Scina által 1847-ben kitalált tükör-contrastot. Ez abban áll, hogy ha egy fehér papírlapot közepén meghajtva, két felét derékszögletig közelítjük egymáshoz, mindkét felére egy-egy nagy fekete foltot teszünk (tintával vagy bársonyból), s valamely kellő nagyságú színes üveget 45° alatt teszünk a szegletbe, a két folt közül egyiket tükrözve látjuk, másikat az üvegen át ; a tükrözött az. üveg színében, a másik az ellentétes színben látszik ; ha az üveg veres, a visszavert képben látott folt veres, a dioptrice (üvegen át) látott folt pedig kékes-zöld lesz. A kísérlet egyszerű és könnyen sikerül, azonban Cohn leírása elég bonyolódottá teszi. Úgy találtam, hogy egészen felesleges oly pontosan ügyelni a papír és üveg által képezett szegletekre, az sem fontos, egyik lap vízszintes és a másik függöleges-e ; még kevésbé fontos az, vájjon a lapok szélétől csakugyan 15, 6, 7 stb. centimeternyire vannak-e a tinta-foltok. A contrast mindig szép, mihelyt elég jól meg van világítva a lap, s mihelyt a két kép látható az üvegen. Egyébiránt előre is megjegyzem, hogy én csak veres üveggel tettem e kísérletet, azon egyszerű okból, hogy más használható szines üveget hamarjában nem kaphattam. Minthogy az üveg szine sokkal tompábban és sötétebben látszik a tükrözött folton, mint magán az üvegen, megvallom, nem tudtam érteni, mi szerepe van e tünemény vizsgálatra használásakor ennek a kepnek ? Mint ellentét, a zöld szín nem ezzel, hanem az üveg színével áll szemben, azt pedig nem hihettem, hogy a dioptrice zöld szin keletkezésében a másik, gyengén szines foltnak szerepe legyen. Hiszen a zöld szín akkor is megmarad, ha az üveg egy billentésével a tükrözött folt eltűnik előlünk. Hasznunk tehát ebből semmi sincs ; a vizsgálandó egyén meglátja a veres színt az üvegen át pirosnak látszó papíron, s a zöldet a contrast-folton. Utána járva, úgy tapasztaltam, hogy az egész jelenséghez sem két folt, sem tükrözés sem meghajtott papír nem szükséges. Ha csak arról van szó, hogy p. o. egv piros üveg segélyével egyszerre objectiv piros és subjectiv zöld színt állítsunk elő, s így tudjuk ki, képes-e az illetőnek szeme „zöld színnel reagálni“, sokkal egyszerűbb (igazán egyszerű) módon, következőleg tehetjük meg : Fehér papírlapra fekete foltot teszünk, p. o. tintával, s szemünk és a papír közé veres üveget helyezünk, körülbelül középre — s készen volt a tünemény. A fekete folt akár kicsiny, akár nagy, akár hány és bármily helyzetben. zöldnek látszik. Csakhogy az ablaktól elfordított arczczal nézve, vagy a szoba nem jól világított részében csak gyengén látszik; valamint alig zöld (sőt néha épen nem az) a folt, ha szemünkhöz vagy a papírhoz nagyon közelítjük a színes üveget. Mint ismételt próbálgatás kiderítő, az egész jelenség elmarad, ha arczomat fekete papírral betakarom, s csak egy lyikon ide nem stenopaeicuson) nézek át, míg a lejszebben tűnik fel, ha vagy fehér papírral takarom be arczomat, vagy úgy mozdítom az üveget, hogy a folt az üveg tükröző felületén lebegő saját al altomon a fehér ingre esik. Szóval : az egész tünemény annál határozottabb, a zöld szín annál világítóbb („fénydúsabb“), minél jobb világítás inellett nézek, s nunél több világosság jut visszaverve a színes üvegen át a papírra, s természetesen onnan vissza. Bármi legyen is e jelenség élettani magyarázata, mibe most épen nem akarok bocsátkozni, annyi bizonyos, hogy így igen kényelmesen lehet a vizsgálathoz szükséges contrastot feltüntetni, s ha a Ragona Scina-féle eljárás alkalmas volt ily czélra, ez még sokkal alkalmasabb. Különben azt hiszem, hogy a Ragona Scina eljárása inellett is csak ez és nem több, mit kapunk. Hogy két kép legyen, egyik dioptricus, másik katoptricus, az semmikép sem szükséges, s bár szintén registrálandó tünemény, hogy a tükrözött kép az üveg színét veszi fel, a contrasthoz és így a vizsgálathoz semmi köze sincs 1879. april 10. Imre fózsef tr.
