Szemészet, 1879 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1879-04-27 / 2. szám
SZEMÉSZET. Melléklet az „ORVOSI HETILAP“ 17-ik számához. Szerkeszti Hirschler Ignácz tudor. 2. SZ. Vasárnap, április 27-én. 1879 Tartalom : Imre József. Közlemények a vidéki gyakorlatból. II. — Imre József. Észrevételek a Ragona Scina-féle tükör-contrastra nézve. — Emmert Emil. A hályogműtét egy módjáról. — Wilbrand Hermann. A neuritis axialisról. — Raab Frigyes. Néhány, az amaurotikus macskaszem alapjául szolgáló szemlobról. Blodyett N. Albert. Köthártya-rák egy esete. Közlemények a vidéki gyakorlatból. Dr. Imre JózsEF-től. II. A bórsav használata bő váladékú szembajoknál. A porczhártya és kötőhártya betegségei — mint Cohn H. után tudjuk — az összes szembajok között 51 százalékot tesznek. Egy más alkalommal a budapesti szemkóroda forgalmában ezen arányt 41.7 százalékként állapítottam meg. E számok feleslegessé teszik annak bizonyítgatását, hogy a gyakorló orvosnak mennyire fontos és gyakori feladata e külső szembajok kezelése. De még sokkal emelik főleg a kötőhártyai bajok kezelésének fontosságát a szembajok előfordulásában, vidéken mutatkozó arányok. A fentebbi arányszámok kórodákra vonatkoznak, s tudjuk, hogy ezek forgalmát sokféle tényező képes módosítani. A vidéki gyakorlatban a valóságot, a szembajok gyakoriságának arányát, jobban meg lehet ítélni s én azt hiszem, hogy nem túlozok, ha azt mondom, hogy — legalább az alföld azon vidékén, melyre tapasztalásom kiterjed — a szembajoknál legalább 80 százalékát teszik a szemnek ily külső lobos bántalmai. Ezért gondolom gyakorlatilag fontosnak egy olyan szerre irányozni az ügytársak figyelmét, mely az említett bajok közöl némelyik (s a legalkalmatlanabbak) ellen kitűnő hatást tesz, s eddig alig részesült méltánylatban. Ismeretes dolog, milyen nagy szerepe van a kötőhártyai váladéknak complicatiók létrejöttében, ragályzás körül stb. Talán nem mondhatnék nagyobb dicséretet a bórsavról, mint ha most mindjárt kifejezem azon meggyőződésemet, hogy minden más szernél jobb hatása van a conjtmctivalis elválasztás megszüntetésére. Gyorsan, kellemesen és — a mi sokszor fontos, kivált elfoglaltabb orvos előtt — kényelmes használati mód mellett teszi meg e hatását. Bármily sok hálával viseltetem is az Argentum nitr. oldata iránt, s jóllehet sok kötőhártyai baj mellett kell souverain hatal-’ mához folyamodnom, némi kifogásaim voltak már régen ellene. Egy időben (a kórodán) a legnagyobb kiterjedésben használva, majd később a vidéki praxis bizonyos kívánalmait megismerve, végre is kénytelen voltam következő vádpontokat állítni fel ellene : i. Sok esetben lassú és múlékony hatású, mikor épen gyorsan kellene dolgoznia ; p. o. porczhártyai fekélyeknek a conj. bajához csatlakozása mellett; 2. épen ily fekélyek mellett sokszor, vagy vegyi hatása, vagy a bekenés (ecsetelés) műveletének kivihetetlensége miatt nem használható ; 3. borogatásokra nem alkalmas, s naponta egyszer-kétszer végzett ecsetelés némely viszonyok közt a betegre és orvosra nézve egyaránt kellemetlen, sőt lehetetlen. — Kerestem tehát olyan szert, mely a) porczhártyai fekélyek mellett is használható, b) a betegnek kezébe adható és így huzamosabb és gyakoribb alkalmazásba vehető legyen. De igen erősen éreztem a kötőhártyai váladék megszüntetésére alkalmas szer hiányát, más bajok, p. o. hideg vízzel megrontott, vagy nagy fekélyekkel és erős secretióval járó conj. phlyctaenosa mellett is, valamint műtétek (hályogkivétel) után is sokszor lett volna ily szerre szükség. A kötőhártyai váladéknak természetéről most uralkodó nézetek szerint természetes dolog először is antisepticumokra gondolni. Jól emlékszem azon nehány kísérletre, miket a kórodán carbolsavval, salicylsavval és chlorvízzel tettünk volt egy időben, s azon kellemetlen csalódásra, mit ezeknek csepegtetései után meg kelle érnünk. Ily alakban sohasem próbáltam többé e szereket, s lassanként azon meggyőződésre jutottam, hogy a borogatás az efféle szerek legjobb alkalmazása (mint Hairion nem régen szépen bizonyitotta). Látva Weckernél a carbolsav-boroga tások hasznát legtöbb váladékos baj ellen, megismerve Warlomont intézetében a sűrű glycerines oldatokat, s hallva felölök Lebrun lelkesült dicséreteit, majd olvasva Emmert közlését a tanninról, ki e szert újabban és módosított használatban ajánlja, — a válogatni valók sokasága zavarba hozott. De egy — úgy hiszem, alig sántitó — hasonlat jutott eszembe, s némileg vezetett az esetenként válogatásban. A kötőhártyai bajok gyógyítása olyan viszonyokra akad, milyenek a húgyhólyagban vannak. Zárt szemhéjak mellett a kötőhártya öblének épen úgy megvan saját nyálkás váladéka, bevezetett idegen secretuma (könnyek), kivezető csöve, mint a hólyagnak, azon különbséggel, hogy mig a hólyagbeli hurutos váladék csak a kiürítés útján távozhatik, a szemből egy nagy hasadékon rendszeresen (habár épen a legsürgősebb szükség mellett sokszor tökéletlenül) kinyomatik. Természetes, hogy e hasonlatot nem akarom a két különböző testrész körfolyamataira, vagy egyéb másra kiterjeszteni, csak azon viszonyra, melyben a stagnáló vá - ladék van vagy lehet az illető üreg falainak szövetéhez, s azon eljárásokra, melyeket a váladék eltávolítása megkíván. Úgy tetszik nekem, hogy mióta e hasonlat megvillant előttem, nagyobb gonddal lévén a váladékok nyálkás és főleg genyes fajtáinak öblögetések és borogatások által kimosatására, az e fajta kötőhártyai gyógyulásokat gyorsabban látom gyógyúlni. Valamint a hólyagba egyszerűen összehúzó szerek befecskendezésével nem sokra mennénk, minthogy ezek hatását a kórszövetet borító nyálkás réteg megakadályozza (épen így tapasztaljuk ezt a méh hurutos üregében is), úgy a kötőhártyára is csak igen csekély hatást tehetnek bővebb váladék mellett a becsepegtetett és nagyrészt azonnal ki is szivárgó anyagok. Azt hiszem, hogy az ily módon alkalmazott szerek csak olyan esetekben fejthetik ki egész hatékonyságukat, ha vagy igen csekély váladék van, vagy ez más módon előbb lemosatott a beteg hártya felszínéről. S e lemosást nem képzelem könnyűnek, legalább sok esetcen nem ; kivált a túltengett szemölcsök, magas ránczok közt, az átmenő redő hajlatában, igen kényelmesen vonúl meg és alig tisztitható ki a sűrű, tapadós anyag. Elégszer látható ez (a mondottaknál főleg előttem álló) conj. granulosa némely elhanyagolt eseteiben, mikor az óriássá nőtt szemölcsök közt és a redők mélyében tócsákban áll a ragályos, izgató váladék. Minden ilyes gyúladás hamarabb fog gyógyúlni, akár heves, akár idült lefolyása van. ha a gyúladás, váladék, tisztátlanság egymást okozó circulus vitiosusát rendszeres és gyakori kiöblítés, sőt talán az irrigálás bizonyos módja által megszakítjuk, s úgy tapasztalom, hogy e megszakítás könnyebb a váladékra, mint a gyúladásra nézve ; el nem takarított secretumok mellett nem férünk jól a gyúladáskoz, de csupán tisztitó szerekkel meggátolhatjuk a váladék meggyülését, sőt ezzel együtt hatunk a lob ellen is. Minél régibb és bővebb a 2 r
