Szemészet, 1879 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1879-02-23 / 1. szám
i5 i6 üvegtest gyors elgenyedésével és genyáramlással a mellső csarnokba, egyszersmind a Tenon-féle tok genyedésével, mely azután magát a teke egyenlítője táján fellépő ismeretes köthártyai tályogok által kidőli. Hogy tenonitis trauma nélkül is felléphet, azt bizonyítja a II. eset, hol a teke előtolúlása a legnagyobb fokot elérte és igen sokáig fennállott a nélkül, hogy valamely genyedéshez vezetett volna, vagy az érhártyának valamely lényeges lobos megbetegedését vonta volna maga után; hogy a tenonitisnél a dülszem hosszabb időn át fennállhat a láterő megzavartatása nélkül, arra példa a III. eset, hol az izom hátrábbhelyezését követett nagyobb visszahatás, az erősebb vizenyő, természetesen az általános betegségben, a vesebajban találta magyarázatát. A teke mögötti kötszövet lobjaitól, minők főleg a gyermekeknél nem ritkán meglehetősen fenyegető tünetekkel lépnek fel, a tenonitis lényegesen éppen az aránylag rövid idő alatt és mindjárt a lob elején fellépő tekekidülledés és tekemozgathatlanság által különbözik; mely két tünemény szintén sajátja a kiterjedt vagy genyes sejtszövetlobnak is, csakhogy ennél rendesen csak a szemhéjak megdagadása után, avagy legalább azzal együtt következnek be, mialatt a szemhéjmegdagadás tenonitisnél csak másodlagos, vagy éppen el is marad. Panophthalmitistol lényegesen különbözik a tenonitis a reczeg és érhártya egészen más magatartása által, kórboncztanilag és működés tekintetében. Általánosságban a teke tokját megnyitó sértés (ha általában sebző) közönségesen panophthalmitist és nem tenonitist von maga után. Különben a gyakorlatból eléggé ismeretes, miszerint igen gyakran észlelteinek olyan lobfolyamatok, a hol tenonitis panophthalmitis mellett vagy az után foly le, vagy hol nem lehet szigoré határvonalat húzni a tenonitis és teke mögötti kötszövet lobja között ; mi természetesen mitsem bizonyít a tenonitis létezése ellen; mert különben hasonló joggal lehetne kitörölni a porcz- vagy szivárványhártyák lobját, vagy a sugártest lobját és az iridochorioiditist, mivel ezen különböző lobfolyamatok gyakran egymás mellett vagy egymás után folynak le, a nélkül, hogy mondhatnánk, közülök melyik játszott főszerepet. — Hogy a legszembeötlőbb és legkifejezettebb kórodai képek törölhetők akkor, ha a bizonyítgatásban gyönyörködünk ; hogy egyes esetekben a különböző legjellemzőbb tünetek közöl minden egyes tünet hiányozhatik: utolsó időben magánál a glaucománál láttuk, s mégis kinek jutna eszébe a glaucoma létezését tagadni? A tenonitis név alatt egybefoglalt tünetcsoportokra vonatkozólag Sch. tnr. még több esetet is tudna felsorolni, de úgy azok, valamint az általa észlelt összes idetartozó kóresetek közzétevését koródája legközelebbi évi jelentésének tartja fenn. (Kiin. Mntbl. für Aughlk. 1878. Juli.) Torday, tr. A nedves salicylsavas kötésről. Horner tnr.-tól. Horner tnr. több év óta tanulmányozta a különböző antisepticus gyógykezeléseket úgy kórházi-, mint magán betegein A carbolsavnak alkalmazását szembetegeknél csakhamar abbanhagyta, miután tapasztalta, hogy a carbolspray az egészséges porczhártyára egyenesen veszélyes behatással lehet. További kísérleteit salicylsav hideg oldatával (1:300) tette, úgy, hogy plasticai műtéteknél, tekekiízeléseknél stb. a szem gondos megtisztítása után a salicylsavas bekötés következőleg alkalmaztatik: a seb felületére, illetőleg a szemürbe hydrophil kötanyagból való lebeny illesztetik, s arra az egész szemür salicylsav vizes oldatával telített tépettel kitömetik. A rögzítésre calicoból készült pólya használtatik. A kötés 3—4 napon át megmarad és a nedvesen tartás végett mintegy négy óránként kissé meglocsoltatik (mivel ? ref.) H. tnr. különösen dicséri még a nedves salicylsavas kötést a traumaticus genyedő szarufekélyeknél (ulcus serpens), a könytömlő-takárnál és a heveny izzagos köthártyalobnál. Kérdés azonban, minő eljárás lenne követendő a hályogkivonás utáni kötéssel? Szerző 280, vonalmetszéssel műtött és gyapotttépet-kötéssel kezelt betegénél csak négyszer észlelt elsődleges sebgenyedést, és hímezés nélkül bevallja, miszerint az elpusztúit 4 eset közül szigorú antiseptícus kezelés mellett hármat meg lehetett volna menteni. Eddigi tapasztalatai azt bizonyítják ugyan, hogy a nedves salicylsavas kötés a hályogműtöttek által jól türelik és a gyógylefolyás szintén egészen jó ; mégis — miután Lister bórsavas kötésével megismerkedett — azt hiszi, hogy a szemészeti eseteknél az antiseptícus gyógyeljárás jövője a bórsav számára van fenntartva; mennyiben eddigi tapasztalatai szerint a bórsavas oldat az egészséges porczhártva által igen jól eltűretik: további összehasonlításokhoz azonban a rendelkezésére álló adatok még nem elegendők. (Kiin. Mntbl. für Augenhlk. Referate. 1878. Juli. Torday, tr. A daltonismus örökléséről. Horner tnr.-tól. Két család felettébb érdekes törzsfáját közli Horner tnr., a melyek több nemzedékre kiterjednek. Az egyik törzsnél az tűnik ki, hogy egy színvakságban szenvedettnek öt leánya nem volt színvak, de igenis a leányoknak a legközelebbi nemzedékben kettő kivételével valamennyi fi-utódai, míg ugyanazon nemzedékben a nő-utódok mind ép, jól látó szemmel bírtak. A második, 1642-ben született színvak törzsfája hasonlóképen csak a fi-utódokat tünteti fel színvakoknak egészen a hetedik nemzedékig, s pedig úgy, hogy a színvakság mindig a színlátó női tagról örököltetett annak fi-utóda által. (Kiin. Mntbl. für Aughlk. Referate. 1878. Juli.) Torday, tr. A genysülyedéssel járó genyes porczhártyalobról. Thilo GEORG-tól. Raehlmann tnr. vezetése alatt a strassburgi kórodán a hypopium-keratitis genesisére vonatkozólag kísérletek, illetőleg tanulmányok tétettek, melyeknek főbb pontjai röviden következőkben foglalhatók össze: 1. Ha a mesterséges módon létrehozott genyedő köthártyalobnál a lob tartama alatt az egészséges porczhártyán „nem igen éles hályogtűvel“ finom karczolási sebek ejtetnek, akkor a sebek környékén csakhamar genyes beszüremkedés jelen meg, mely — a köthártyalob fennállása mellett — a porczhártya nagyobb ré szére elterjedhet; míg a köthártyabeli lobfolyamat visszafejlődése mellett a szaru genyes beszürődése is lassanként alábbhagy és véglegesen megszűnik. 2. Ha a köthárlya nyákhártyája ép, s a porczhártyán hasonló sebek ejtetnek mint az első pont alatt, akkor az érintett visszhatás nem következik be, hanem a szaruhártya a karczolások körül az egész észlelési idő alatt tökéletesen tiszta maradt. 3. A porczhártyának gyengébb pokolkőveli edzések folytán fellépő genyes gyuladása mellett a porczhártyát akár izzó tűvel megsebezzük, akár tiszta pokolkővel izgatjuk, akkor a második napon a porczhártyáni sebet csakis finom homályos szél veszi körül, mely a köthártya lobjának alábbhagyásával többé nem terjed tovább. A végeredményként felsorolt ezen három pont közül kiilö~ nősen megjegyzésre méltó a két első, mint melyek azon nem éppen alárendelt oki mozzanatot világítják meg, hogy a genyes porczhártyalob — esetlegesen genysülyedéssel pároséivá — létrejövetelére a genyedő köthártyalohnak kiváló fontossága van. (Kiin. Mntbl. für Aughlk. Referate. 1878. Mai.) Torday, tr. Budapest 1879. Khór & Wein könyvnyomdája (Dorottya-utcza 14).
