Szemészet, 1879 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1879-11-02 / 5. szám

75 76 mutatta be mngát nálam Hirschler tr. úrtól, ki nála junius hó 3-án reczegleválást ismert fel, a sárga folt fölötti tájon. A neve­zett kitűnő szemorvos által kezeltetve, gyengült látása csakhamar helyreállott, kivéve természetesen azon defectust, melyet a levált kis reczegrész, mely, mint rendszerint, a legritkábban helyezkedik vissza, okozott a láttérben. A beteg orvosa tanácsának ellenére hegyes vidékre ment, ott egy ízben kelleténél többet járva meg­izzadt, meghűtötte magát, mint állítja, s egyszerre végkép elve­szítette bal szemének láterejét. Hazatérve, minthogy Hirschler tr. úr akkoriban nem volt honn, hozzám fordult. En a reczegleválá­­son kivül az üvegtestben igen nagy mozgó sötét cafatokat és hálószerű meg gyenge diffus-homályt találtam ; a láttér defectusa nem volt nagyobb mint annakelőtte, látás Jaeger 15. sz. Az üvegtesti czafatokat egyenesen belvérzéstől származtattam, melyre úgy a czafatok sötét volta, mint a rögtöni megvakulás és a szemnek nagyfokú myopiája jogosítottak. Az elődöm által rendelt therapiát : kalium jód. vesicatorok, szigorú életrend, sötét szoba szigorúan folytatva, a látás az üvegtestben levő czafatok kiseb­bülésével arányosan javúlt annyira, hogy nehány nappal később Jaeger 7. sz. olvasta a beteg. Ezen fokon egy ideig megállapo­dott, később ismét sülyedt, úgy hogy megint csak Jaeger 15-ik számát látta. Nem akarom a kóráliapotbani folytonos ingadozá­sokat előadni, elég annyit mondanom, hogy augustus hó 30-án, midőn a láterő ismét Jaeger 15. számáig hanyatlott, az üveg­testben nem láttam többé czafatokat, hanem diffus-homályt, oly nagyot, hogy már a háttér egyes részleteit nem voltam képes egész biztossággal felismerni, annál kevésbé a kóros változásokat megbecsleni. Ekkor higanybekenésekre határoztam el magamat. 20 gramm elfogyasztása után, tehát 10 bekenésre, sept. 12-én — időközben csak kétszer láttam a beteget — valóban meg voltam lepetve az üvegtest tisztasága által. A mit a jogkalium hónapokon át nem eszközlött, azt a higanykenőcs 20 grammja megcselekedte. Az üvegtest átlátszósága rendesnek volt mond­ható, s most már képessé tette a vizsgáló szemet felfedezésére egy, időközben keletkezett, igen ominosus változásnak, ugyanis friss reczegleválásnak, mely a régi alatt be- és lefelé az ideg­­dombcsa halántéki oldala mellett, a dombcsa és a sárga folt között. Az igen rósz jóslatú esetet tovább nem észleltem és csakis a higanyhatásra vonatkozó igen érdekes episodja miatt tartottam közlendőnek. III. P. E. 45 éves magasabb rangú hivatalnok, nőtlen : bujasenyvi bántalomban soha, évek előtt jobb szemén igen jelen­téktelen és rövid ideig tartó bajban szenvedett, magas termetű sovány egyéniség, augustus 15-én jelent meg nálam, a midőn nem akadtam a 6 nap óta beteg szemen egyéb változásra, mint hogy mérsékelt fényiszonytól és könyezéstől kísért pericornealis belöveltség volt jelen. Láta igen jól reagál, szivárványhártya ren­des. A szemtükörreli vizsga nemleges eredményű, de nyomási érzésről panaszkodott, s ha ujjammal a leggyengédebben tapin­tottam meg a tekét, éles fájdalmat érzett. Látás Jaeger 4. sz. Láttér ép. Kórjelzés: Iridocyclitis incipiens, de kérdő jel alatt. Rendelésem szürke szemüveg, opium-belladonnakenőcs a hom­lokra, hólyaghúzó tapasz és minden munkától tartózkodás. Más­napra már a némileg kitágúlt láta két helyén hátsó synechia lát­szott, s a szaruhártya sem volt többé egészen rendes. Rendeltem sötét szobában tartózkodást, atropin erélyes alkalmazását és langy­­meleg szekfűtea-borogatásokat. Nadályoktól tartózkodom ott, hol a szaruhártya beszűrődésétől tartok, s itt erre már jogom volt. Augustus 18-án a synechiák teljesen feloldva, a láta ad imum tág, a fényiszony igen nagyfokú, fájdalom hanyattfekvésnél tűr­­hetlen, úgy hogy a beteg ülve mesterkéli ki magának valahogyan az alvást. Jodkalium belsőleg. Aug. 20-án a láta egyformán tág, kerekded, de a szaruhártya bágyadtsága folyvást nagyobb és a teke belső alsó részén chemosis kezd fejlődni. óug. 22-én a szaruhártya rapid elsötétül, két nap óta valóságos keratitis inter­­stitialis keletkezett, úgy hogy a beteg, persze félhomályos szo­bában vagy gyertyavilágítás mellett ujjaimat is alig képes meg­számlálni és ehhez képest a háttért éppenséggel nem láthatni, a chemosis rendkívül növekedett, úgy hogy szinte kidagad a héj­résből, de a teke alsó részére szorítkozik ; a még mindig eléggé tág láta alsó szélén egy nagyobb hátsó synechia, a teke felső részére gyakorolt laggyengédebb nyomás szerfelett fájdalmas, a teke nagyon feszes, a mellső csarnok mély. Ily viharos tova­­fejlődésénél a bajnak higanybekenésekre határoztam el magamat. Már az nap este vette ez kezdetét; másnap, azaz aug. 23-án, mintegy varázsütésre változott volt a kórkép : a chemosis jóval csökkent, a szaruhártya tisztább, a teke kevésbé érzékeny; 25-én a szaruhomály nagy mértékben engedett, a chemosis végkép el­tűnt, a teke nyomásra már alig érzékeny, a feszességi emelkedés megszűnt, a pericornealis injectio mulóban ; 28-án a szaruhártya tiszta fényes, a láta tág, odanövés sehol nem látszik ; fényiszony annyira alábbhagyott, hogy alkonyaikor szabad levegőre jár. A közegek tiszták, háttér ép, látás likon keresztül az atropin által okozott alkalmazkodási bénulást betudva, épnek mondható. Daczára ezen rendkívül gyors javulásnak, 10 bekenést alkalmaz­tattam, melyek után ismét jodkaliumot rendeltem. A beteget sept. hó 11-én, a midőn már egy hét óta járt órahosszat reggel este sétálni, teljesen ép szemmel, fürdőhelyre bocsájtottam to­vábbi üdülés szempontjából. Ily bántalmat így lefolyni még nem láttam. Számtalanszor észlel a szemész keratitis interstitialist, szövetkezve iritissel vagy iridocyklitissel, de rendszerint úgy tapasztalja, hogy a visszafej­lődés igen-igen lassú és hogy minden körtermény nyomtalan eltűnjék ily rövid idő alatt, előttem új, magam által még nem észlelt jelenség. Én annál is inkább vagyok hajlandó e fölötte szerencsés lefolyási módot a higanynak tulajdonítani, mert egy másik eset, melyet azonnal elő fogok adni röviden, de melynél a lefolyást nem figyelhettem meg egészen, e feltevést támogatni látszik. IV. T. A. 68 éves, nős, Turócz-Sz.-Mártonon gyakorló orvos, jobb szeméből érett szürke hályogot vettem ki f. é. junius hó 8-án. A minden reactio nélkül gyógyúlt szem utóhályognak nyomát sem mutatva junius hó 21-én -|- 3 üveggel Jaeger 5 -ik számát könyűséggel olvasta. Julius hó 2-án teljesen meggyógyúlt szemmel hazautazik. Augustus végéig semmi baja a szemnek, ekkor azonban meggyulad, fájdalmas kezd lenni, a fájdalmak roppant hevesekké lesznek, kivált a homlok és halánték táján. Én a beteget September hó 5-én látogattam meg Szent-Mártonon és keratitis-irido-cyclitist ismertem fel, s ki is nyomoztam, hogy mint az ily műtett és igen sérülékeny szemeknél rendszerint, úgy itt is nyomásnak volt a baj következménye. Saját kezével nyomta meg alvás közben beteg a szemet, mire fájdalmat érezve, fel­ébredt. A szaruhártya felső részén levő vonalszerű heg meg volt duzzadva, s érintésre rendkívül fájdalmas, a szaru- és szivárvány­­hártyalob jelenségeit leírni fölöslegesnek tartom, csak a therapiára vonatkozólag jegyzem meg, hogy itt is a helyi szereken kívül higanybekenéseket rendeltem. A beteget azóta nem a magam, hanem igen értelmes háziorvosának szemével látom, ki igen sza­batosan képes leírni a látottakat. Ezen leírásokból tudom, hogy a beteg szeme 7 bekenés után veszélyen kívül volt, fájdalmai megszűntek, a még meglevő kórtermények lehetnek azonban okai annak, hogy jelenleg üvege segélyével csak közép nyomtatványt, Jaeger 7-ik számát, képes olvasni. — A ki tudja, mily szerfelett vulnerabilísak a szürkehályog-műtéten átesett szemek, s látott nem egy oly szerencsétlent, ki a már visszanyert szemet éppen irido-cyclitis folytán veszítette el ismét, az, tekintve, hogy jófor­mán valamennyi, legalább kikről nekem van tudomásom, ily sze­rencsétlenül járt még akkor is, ha helyilyeg máskülönben észsze­rűen kezeltetett, az nem fogja túlzásnak tartani, ha azt mondom, hogy az imént leirt esetekben igenis joggal lehet oki viszonyba hozni az igen ritkán észlelhető gyors gyógyulást a higanynyal. Közlemények a szemészeknek Heidelbergben 1878-ban tartott 11-ik gyűléséből. III. Knapp tnr. New-York. A lencsetok kurnyi megnyitása. A mióta e tárgyról előzetes jelentést tettem, tapasztalásom e téren öregbedett. A lencsetok környi megnyitása következőleg hajtatott végbe : A metszés olyan mint a Graefe-féle extractionál ; ha ezután a

Next

/
Thumbnails
Contents