Szemészet, 1879 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1879-12-28 / 6. szám
SZEMÉSZET. Melléklet az „ORVOSI HETILAP“ 52-ik számához. Szerkeszti Hirschler Ignácz tudor. 6. SZ. Vasárnap, december 28-án. 1879. Tartalom : Vidor Zs. tr. A szemészeti gyakorlatból. — Schlesinger Adolf tr. A kanosatok két szemmel való látása műtét előtt és után II. — Könyvismertetés-. Therapeutique oculaire p r L. de Wecker. Folytatás. — Seely TV. IV. A duboisin alkalmazása. — Cohn Hermann. A látóképesség és színérzés összehasonlító mérése nap-, gáz- és villany-világítás mellett. — Carl. D.iboisin-mérgezés egy esete. — Hirschberg J. Ritka műtétnek egy esete. — Walliser. Múlékony gyermekágyi mór egy esete. — Meyerhausen. A központi látélesjég javulása és a láttérnek majdnem tökéletes helyreállása retinitis pigmentosa-nál. — Cohn Hermann. A núbiaiak látása és szinérzése. A szemészeti gyakorlatból. Vidor Zs. tr.-tól. Kóreseteket van czélom leírni a következőkben, olyanokat, melyek ritkaságuk által úgy kórjelzési, mint gyógytani tekintetben érdekesek és tanulságosak. I. G. M. 10 éves leány. Korához képest nem igen jól fejlett és táplált, bőrszíne halvány, arczán hosszas szenvedés kifejezése. Hat hét óta beteg jobb szeme, melynek pillái mérsékelten duzzadtak, a tekén szarukörüli belöveltséget láthatni, a cornea alsó belső környi részéhez közel mérsékelten kidomborodó, szürkés és átlátszatlan hely mutatkozik, kendernyi mekkoraságú kerekded térfogattal, közepén sötétes pont. A szaruhártya a leírt hely körül kissé zavaros, de egyebütt tiszta, fényes. A mellső csarnok rendesnél szűkebb, alsó belső része pedig csaknem egészen eltűnt ; a szivárványhártya színe, rajza, a szaruhártya szürkés helye mögötti részét kivéve, mely elszinesedett, csaknem rendes, a láta rendesnél valamivel tágabb, fénybehatolásra alig reagál, alakja rendellenes, a mennyiben a szaruhártya szürkés helyéhez tapadt szivárványrészlet függélyesen álló körtealakot kölcsönöz annak. A csarnokvíz kissé zavaros, a lencse oldalt világításnál nem mutat változást, áteső világítás mellett az ijvegtest oly zavarosnak tűnik fel, hogy a háttér részleteit tisztán felismerni nem lehet. A teke kőkeménynek érezhető. A láttér teljesen ép. A láterő a közegek zavarosságának megfelelően csökkent. A leány hetek óta éjjel-nappal nagy fájdalmakban szenved, melyek a szemből a homlok- és halántéktájra sugárzanak. A kórelőzményből, melyet levél utján adott értésemre a beteget eddig kezelő szakorvos, kiderül, hogy a leányka többszörösen megrepedt és újólag behegedt szarufekélyben szenvedett. A megrepedéseket rendszerint szivárványiszam követte, ez iszamokat a szaktárs ur megannyiszor levágta, ezenkívül eserint és nyomkötést alkalmazott. De mindez foganat nélkül történt, és az utóbbi időben beállt állandó fájdalmak késztették a kezelő szakorvost arra, hogy betegét a gyermekkórházba küldje további kezelés végett. A beteg intézetünkben a fennt leirt lelettel f. évi julius 22-én vétetett fel. A betegség természete a megejtett pontos vizsgálat után perczig sem lehetett kétséges. Másodlagos glaucoma volt jelen, előidézve a filtrátionak a szarurepedések által szakadatlan ingadozása folytán, amint ezt számos év előtt Hirschler tr. úr oly találóan leírta volt. Másnap, az az julius hó 23-án, iridectomiát alkalmaztam a szaruhártya felső részén, mely minden balesemény nélkül folyt le, daczára annak, hogy a még fiatal leányt narcosisnak nem vetettem alá. Julius hó 24-én a szemen a műtéttől származó visszhatási jelenségek nem látszottak, de igenis az, hogy a csarnok rendes mélységű és a mi fő, a keménység nemcsak hogy teljesen eltűnt, hanem a belnyomás a rendes fok alá sülyedt. Nem szükséges a gyógyfolyamatot végig leírnom, elég ha constatálom, hogy a műtét megejtésétől kezdve a fájdalmak teljesen megszűntek, a közegek zavarossága végkép elmúlt, úgy hogy csakhamar képes voltam megállapítani azt, hogy a hosszas helnyomás daczára az idegdombcsán vájulatnak nyoma sem látható. A leányka látereje folyton erősbödött, úgy hogy két héttel a műtét után középnyomtatványt olvasni képes volt. Mindamellett csak sept. hó 6-án bocsájtottam ki az intézetből, tartva attól, hogy a mellső synechia folytán talán uj izgatottság újólag emelkedésre viszi a belnvomást, a midőn aztán tervem volt ismételten alkalmazni az iridectomiát. Erre azonban nem jutott a dolog, a javulás szakadatlanul előrement és a most intézetünkbe bejáró betegről mondhatom, hogy teljesen felépült. Nem ok nélkül mondtam ritkának az esetet, 11 év óta működöm a szegény, gyermekkórház szemészeti osztályán. Evenkint közel jár ott a szembetegek száma az 1 ooo-hez, úgy hogy csaknem 10,000 beteg közül ez az első, hol glaucoma secundarium volt jelen. II. B. J. 59 éves, hivatalnok, folyó évi sept. 9-én jelent meg magán rendelésemben. Bal szemén levő betegsége egy nappal előbb kele tkezett. Ennek előtte soha szembajban nem szenvedett, de a le gutóbbi pár héten át lázzal és testének különféle részében érzett fájdalommal lefolyó betegség ágyba vetette őt, minek következtében nagyon elgyengült és megsoványkodott. A bal szemet következő állapotban találtam: Nagyfokú pericornealis belöveltség, a szaruhártya nem rendes fényű, érzése nem csökkent, a mellső csarnok sekélyebb, a láta középtágulatú, merev, a közegek átlátszók még ugyan, de némileg zavarosak lévén a háttér részleteiben beállt netaláni kóros változások nem ismerhetők fel teljes biztossággal : a szemteke feszessége határozottan emelkedett, tapintásra nem fájdalmas, de folytonosan jelen van a szemben nyomási érzés, mely a betegnek éjjelét elrontotta; mérsékelt fényiszony és könnyezés. A láttérben sehol hiány, a látás egészen elfátyolozott, de nem annyira, hogy nagyobb betűket (Jaeger 20) fel ne ismerne. Jóllehet a közegek zavarossága miatt nem voltam képes sem lüktetést a központi edényeken, sem vájulatot az idegdombcsán biztossággal megállapítani, tehát hiányzott azon bántalomnak, melyet a szemen talált jelenségeknél fogva határozottan felvehetni véltem, két fő — mondhatni patognomonikus tünete, mégsem volt előttem kétséges, hogy glaucoma acutummal van dolgom. Az említett két főtünet t. i. a központi edények lüktetése oly csekély lehet, hogy a közegek kis mérvű zavarossága is elégséges annak elfátyolozására, az igegdombcsa vájulata pedig oly kóros elváltozás, mely rendszerint a glaucoma, illetőleg a fokozódott belnyomás hosszasabb fennállásának szokott következménye lenni, kivéve a gl. fulminans-t, a hol, mint tudjuk, 24 órai tartam is elégséges az ideg tönkretevésére. Joggal tarthattam tehát a szem bántalmát glaucoma acutumnak, s joggal tanácsolhattam volna a betegnek az iridectomia alkalmazását. Tettem is ezt, de nem közvetlen a betegnek, ki minden kiséret nélkül jelent meg nálam, hosszas betegség után kimerültén, s kit ennélfogva kimélni tartottam kötelességemnek, hanem tettem levél utján házi orvosának, kinek megírtam véleményemet a betegségről és azt, hogy másnap végezni óhajtom szemén a szivárványcsonkolást, de addig is, nehogy a kórfolyamat nagyobb mérveket öltsön, Weber, Laqueur és mások nyomdokain indulva eserint javaslék becsepegtetni a szembe, az nap este és másnap reggel (Sulf. Eserini decigramma un. Aqu. dst. s. grammata decem). A házi orvos tanácsomat követte. Másnap, az az sept. 10-én délután, tehát első látogatása után 24 órával, szemének egészen megváltozott állapotával jött hozzám a beteg. A szarukörüli belöveltség jóval csökkent, a szaruhártya csaknem rendes fényű, a mellső csarnok térfogata nagyobb, a közegek annyira tisztultak, 6
