Szemészet, 1879 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1879-02-23 / 1. szám
9 io Miután a szembe ismét eserin csepegtetett, szabályszerű védkőtes alkalmaztatik három vagy négy alólró] fölfelé vezetett pólyamenettel. Nehány óra múlva a kötés megujittatik, miután meggyőződés szereztetett arról, hogy szivárványelőesés nincs jelen, s ismét eserin becsepegtetett. i o. M üt ét után a beteg 48 órán át nyugodtan ágyban marad. Azon esetben, ha szivárványelőesés mutatkozik, megkísérlendő a kitolúlt résznek visszahelyezése a szemüregbe a Davielféle kanállal vagy csipeszszel ; ha azonban az előesés ismétlődik, akkor az előesett rész kimetszendő, anélkül, hogy a már meglevő tülkhártyasebet tágítani kellene. Az előadott eljárás szerint mütött 18 kóreset (1 eset hevenylobos glaucoma, 2 eset idültlobos glaucoma, 11 egyszerű glaucoma, 4 másodlagos glaucoma és 1 veleszületett szemtekevizkór) igen részletes leírása után szerző az eredményt következőkben foglalja össze : eltekintve attól, miszerint a sclerotomia épen úgy hat, mint az iridectomia — a láterő utólagosan egy esetben sem roszabbodott. Egy szemnél, hol eserin nem lett alkalmazva, utólagosan az iris előesett és genyes porczhártyalob lépett fel; szerencsére azonban a mütött szem igen csekély láterővel rendelkezett. Azon esetek, melyekre nézve szerző a sclerotomiát az iridectomia helyett feltétlenül ajánlja, következők: 1. A glaucomának úgynevezett lappangási szakában, midőn tehát az egyes lobos rohamok között a szemnek még tökéletesen ép működése van. 2. Egyszerű glaucománál, hogyha a központi és környi látképesség még a rendest megközelíti. 3. Idült lefolyású glaucománál, hogyha a láttér hiányossága — hacsak az egyik oldalról is — a rögzítési ponthoz erősen közeledett. 4. Világra hozott szemvízkórnál. (Archiv für Augen- u. Ohrenheilk. VII. Bd., 1. Abth. 1878.) Torday, tr. A vérvesztés utáni látási zavarokról. Horstmann tr.-tól. Az utolsó négy év alatt H. tr. összesen hat esetet észlelt, ahol nagyobb vérvesztés után jelentékeny fokú látási zavar, vagy éppen teljes elvakúlás következett be. Első eset. 40 éves. tímár, évek óta vérhányó; utolsó vérhányása utáni harmadik napra látása tetemesen roszabb lett. Közegek tiszták, a mérsékesen tágúlt láták világosság behatására pontosan mozognak. A jobb látideg felső széle fátyolozott és a fátyolozottság mintegy két látideg-szélességre terjed fölfelé a reczegre. Bal szemben az egész látideg elhomályosodott, s a homályosság fél látideg-szélességben terjed a reczegre ; visszerek mindkét szemben talán valamivel tágabbak, de nem tekervénye sek. Bal szemben +‘/24 S — 2°/7 0 ; +‘/24 Snellen 3 */3 io"-re ; jobb szemben +1/24 S= 20/50 ; +1/24 Snellen 11/.J io"-re. Jobb szem látterében le- és befelé nagy hiány; bal szem láttere központosán igen megszűkült, úgy hogy a beteg mintegy likon néz át. Hat hét múlva a látideg és reczeghomály egészen eltűnt; látideg kissé fehéresen elszínesedett ; iiterek valamivel szűkebbek ; a láttérbeli hiányok nem változtak ; jobb szem látereje ugyanaz, de a balé teljesen helyreállt, mennyiben +'/24 S=20/2o ; +‘/24 Snellen 1 V2 i8"-re. Három év múlva — mialatt újabb vérhányás nem ismétlődött — a láterő és láttérbeli hiányosság még mindig ugyanaz volt. Második eset. 28 éves gyenge alkatú férfi ; vérhányás és véres székelések után 7-ed napra rövid hat óra alatt mindkét szemére tökéletesen elvakúlt; 14 nap múlva a világosságot képes volt megkülönböztetni a sötétségtől ; 4 hétre már a közelben nagyobb tárgyakat észrevett, de azon túl látása többé nem javúlt. Mindkét szemben a látideg fehér elszínesedése mellett az üterek kissé szűkebbeknek találtattak, míg a visszerek rendes vastagságúak voltak. A láttér nagyfokú központos szűkülése mellett bal szem az ujjakat 3.5 méterre, a jobb 1.5 meterre látta; és ezen állapot egy fél év múltával is ugyanaz matadt. Harmadik eset. 44 éves takács ; két nap alatt kétszer hányt vért és 8 nappal azután mindkét szemére tökéletesen elvakúlt; a tágúlt láták alig valamit reagáltak; látidegek tökéletes fehér elszínesedése mellett az üterek erősen-, a visszerek mérsékesen szűkülve találtattak. A vakság későbbre is változatlané! megmaradt. Negyedik eset. 21 éves igen sápadt nő ; magzatvesztésnél sok vér ment el tőle, mire a 6-ik nap éjjelén mindkét szemére elvakúlt. — Nyolcz nap múlva ismét kezdett látni, de látása csak igen hiányos fokra tért vissza. A középfokra tágúlt láták visszahatása jó ; mindkét szemben a látideg a külső oldalon gyengén elhomályosodva, úgyszintén a legközelebbi reczeg-részek is ; visszerek tégabbak, az üterek szűkebbek a rendesnél. Nagyfokú láttérszűkülés mindkét szemben; bal szem az ujjakat 2 méterre, jobb szem + ‘/40 S=s/i8 látta. — 20 nap múlva a látidegek homályossága eltűnt, de a helyett fehér elszí nesedés fejlődött. — Öt hó múlva láterő és láttérszűkület ugyanaz. Ötödik eset. 3 7 éves nő ; 4 év óta tökéletes vakság nagyfokú vérzésseli koraszülés után a 7-ik napra 8 óra alatt; tökéletes látidegsorvadás. Hatodik eset. 33 éves igen vérszegény nő ; magzatvesztés után 7-ik napra nehány óra alatt teljes elvakúlás ; láták nagy fokban tágúltak és éppen nem reagálnak ; jobb látideg homályos és duzzadt; a homályosság a reczeg kis részére is elterjedt; reczeg üterei valamivel szűkebbek, a visszerek vastagabbak és kanyarodottak. A látideg közelében sugarasan elhelyezkedett vérömlenyek a reczegben ; a sárga folton fél idegdombcsa nagyságú vérömleny, mely körül még más három kisebb foglalt helyet; befelé az idegdombcsától a reczegben egy kendermag nagyságú fehér fénylő folt. Ugyanezen lelet a bal szem hátterében. — Tökéletes vakság. — Hat hét múlva a lobos tünetek mindkét szemben teljesen megszűntek; a látidegek tökéletes fehér elszínesedésbe mentek át; üterek szűkebbek, visszerek rendesek. Ezen állapot később is változatlanéi megmaradt. Leber szerint nagyfokú vérvesztések után a látási zavarok többnyire a 3—5 napok alatt lépnek fel; olykor egészen 14 nap is eltelik, míg azonnal a vérvesztés után csak igen ritkán észleltetik látzavar, melynek kimenetele az esetek nagyobb számában gyógyíthatlan tökéletes elvakúlás lesz. H. tr. eseteiben a látzavar a 3—8 napok alatt jelentkezett, s három esetben nehány óra alatt tökéletes vakságba ment át. Egy esetben a teljes látélesség visszatért ugyan, de a láttérben mégis állandóan nagy hiány maradt fenn. A szemtükörlelet vagy negativ volt, vagy ideglob tüneteit mutatta, melyek után a látideg fehér elszínesedése következett. Fries tr. 1876-ban összeállította az irodalomban addig közölt valamennyi vérvesztés utáni láttompulati, illetőleg vaksági esetet, összesen 61-et. Ezen számot szigorú bírálat után H. tr. 39-re redukálja, s pedig 26-szor bélhuzambeli-, 9-szer méhvérzés-, egyszer vérhányás-, kétszer orrvérzés- és egyszer húgycsővérzés után lépett fel a látzavar. Saját — fentebb leirt — eseteit és Leber egy esetét is beszámítva, szigorúan véve még mindig nem több mint 42 valódi vérvesztés utáni látzavar-esetet vesz fel, mely számból 31 vérhányásra és 11 méhbőli vérvesztésre esik. Valamennyi — 42----esetben a látzavar nem annyira a vérvesztés után-, hanem 1 —14 nap múlva jelentkezett. Végleges elvakúlás 21-szer, egyik szemen vakság, a másikon láttompulat 6-szor, mindkét szemben láttompulat 9-szer, vakság az egyik szemben míg a másikban egészen jó látás 2-szer, s a rendes láterő visszatérése 4-szer észleltetett. A vérzés forrása a látzavarra egészen közönbös. Az el nem vakúlt szemekben a legtöbbször láttérbeli hiányosság maradt vissza (csak 16 esetről van megbízható adat). — Szemtükörreli vizsgálat a 42 esetből csak 35-nél történt; ezek között 22-nél látideg-elszinesedés észleltetett, rendesen a véredények szűkülésével, úgy hogy egészben a látideg-sorvadás kórképe T
