Szemészet, 1879 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1879-08-24 / 4. szám
51 52 túlhaladottnak, hanem sokkal többel, ugyanis, hogy az egész alap — melynek megvetéséhez az irodalom kétségbevonhatlan bizonysága szerint a korunkbeli szemészek csaknem összessége járult — ingatag. Hogy mennyire közös volt a munkálkodás, erre legtalálóbb példát nyújt Jacobsohnnak magatartása az uj epochalis műtéttel szemközt. Jacobsohn maga, daczára annak, hogy kevéssel elébb közölte volt saját, nagy feltűnést okozott műtéltnódját, t. i. a nagy környi lebenymetszést, melynek segélyével sokkal kedvezőbb végeredményre jutott a szaruelgenycdési esetek gyérítése folytán ; daczára annak, hogy ő állhatatosan meg is maradt a maga módjánál, síkra száll 1868-ban1) az uj műtétmód mellett, alkalmi okul szolgálván neki különösen Hastier'1) támadó irata, mely az uj módnál gyakorolt iridectomia ellen roppant heves módon kelt ki. Jacobsohn nemcsak hogy megvédi az ő módjánál is statuált és okvetlenül szükséges iridectomiát, hanem tovább megy és beismeri, hogy Graefe methodusa az övénél czélirányosabb. A nagyobbitott látta káros voltát oly nagy elméleti apparátussal hangoztató irat ellen facobsohn végszavai következők : „Diejenigen Autoren aber, — welche trotzdem dass übereinstimmende Zahlenbeweise von Vielen, unabhängig von einander beobachtenden Operateuren vorliegen, die neue Methode nicht einmal eines Versuches, sondern nur der Bespöttelung für Werth halten, und a priori deduciren, dass gewisse Operirte um der Theorie Willen schlecht sehen müssen trotzdem, dass sie in praxi ausserordentlich gut sehen, — möchte ich an die vortrefflichen Worte Tyndalls erinnern : „Theorien sind uns unentbehrlich, aber zuweilen wirken sie, wie ein Narcoticum auf den Geist. Man gewöhnt sich daran, wie an den Genuss des Brantweins, und fühlt sich aufgeregt und missvergnügt, wenn der Phantasie dieses Reizmittel entzogen wird.“ Azóta, hogy Hastier a régi lebenymetszés mellett inkább elméleti vitát idézett fel, a környi vonalas metszés folyton nagyobb tért küzdött ki magának, de voltak időközben mindig olyanok, kik a műtét egyes részeiben javasoltak módosítást. Ám lehet ennél természetesebb dolog? Annyira ezen műtét által sem jutottunk, hogy kivétel nélkül minden esetet meggyógyíthassunk vele, mert eltekintve az egyes műtők kézi ügyességétől, a szemek sérülékenységének különbözősége az átlagos eredményre nézve mindig igen latbaeső dolog. Arról azonban tudomásom nincs, hogy, mint már fenntebb is említettem, a környi vonalas metszés elc-jtetett volna, mint azt Wecker állítja, de mit semmivel sem bizonyít, hanem egyszerűen úgy tesz, mint ha ez a műtét már egyhangúlag el volna vetve, és most már újból kellene helyette más valamit kigondolni, és erre nézve ime ő megteszi javaslatát : Graefe késének pardont ad, és 3 mm.-nyi lebenyt képez, akként hogy a limbusban teszi a beszúrást és az ellenti oldalon szintén a limbusban a kiszúrást — azu án kisebb vagy nagyobb darabját vágja ki az irisnek, ennek utána felmctszi a lencsetokot, végül kinyomja a lencsét, a sebzugokban netán levő szivárvány csonkokat addig tologatja vissza a míg rendes helyükre nem jutottak. Ezelőtt a képzett lebenynek magassága Wecker operatiojánál 4"1 mm.-nyi volt, de ő ezt elhagyva most 1"' mm. rel alacsonyabb lebenyt képez. Hivatkozik az operatioit nézők tetszés-nyilvánítására akkor midőn látják, mily szépen csúszik elő a lencse. Ha még hozzá teszem, hogy statistikai kimutatásából kideríti, ezen módnak minden tekintetben való felsőbbségét a Graefe methodusa fölött, meg azt, hogy utóbánása antiseptikus módon történik, elmondtam főbb mozzanatait W. műtétmódjának. És mi világlik ki az egészből ? az hogy W. lassanként visszatér ismét a lebenymetszésre, de iridectomiával és ennél hasznosnak tapasztalja Graefe keskeny kését, mely sokkal ktzelékenyebb, mivel a csarnokban is lehet irányát szükség szerint változtatni. De ebben a munkában az nincsen bebizonyítva, hogy Graefe methodusát már is elhagyták, mert ha Wecker hivatkozva Graefénck egy hozzá intézett levelére, melyben ez a sebmetszés vonalas irányára fekteti a jó eredmények első és főfeltételét, úgy meg kell engednie másrészt, hogy G. a környi bemetszést is fölötte fontosnak tartja, annyira fontosnak, hogy e levelében is fölötte nagy elismeréssel és úgyszólván kegyelettel emlékszik meg Jacobsohn érdemeiről, melyeket ez főleg az által szerzett magának, hogy a környi metszésnek a szemgenyedést illetőleg kedvező vol * 2 tát első ismertette meg. Az hogy Graefe a vonalszerű sebre fekteti a fősúlyt, és hogy vannak, kik megtartva a műtét minden mozzanatát, de 1 mm. magasabb lebenyt képeznek már ne operálnának Graefe szerint, nem áll, mert G. maga is az első 6g eset után végzett utóbbi 300 és későbbi 120 eseténél elhagyta a műtét azon mozzanatát, melyre eleintén nagy súlyt fektetett: t. i. a kimetszés meredek voltát. Hogy ugyanis az út, melyen a kisikló lencse haladandó lesz, mentői síkabb legyen, a kimetszést ezentúl inkább rézsut vezette és vezetni javasolta, megjegyezvén, hogy ez által a seb vonalszerűsége csorbát szenved ugyan a mennyiben c. 1/a mm.-nyivel magasabb lebeny támad, de nyereség ezzel szemben az, hogy a lencse megteendő útja egyenesebb, és az úgynevezett Schlitten-manoeuvre fölösleges. De sőt már első, 1866-ban megjelent munkájában világosan kimondja, hogy meglehet, miszerint későbbi időkben a compakt lencsék eltávolítására a punctio meg contrapunctio l/3 vonallal alább fog esni. Iinputálni tehát azokr 1, kik ilyetén apró módosításokat visznek végbe Gr. műtétmódján, hogy e módot végkép elejtették, de még tovább menve, az ily egyes talán sporadice felmerülő publicatiókból kiindulva plane azt következtetni, hogy az egész mód el van odázva, arra mutat, miszerint Wecker elzárkózik a hályogműtét irodalma elől, melyből az ellenkezőre kellene jutnia ; arra mutat másrészt, hogy a saját műtétmódját sem Ítéli meg kellő objectivitással, mert ha ezt teszi valu, úgy be kell látnia, miszerint az sem egyéb mint módosítás, még pedig olyan, melynek lehetőségét maga Graefe nemcsak hogy megengedte, hanem, mint már mondám, bizonyos hályogalakokra nézve egyenesen kilátásba helyezte, a nélkül azonban, hogy az ily módosítást műtétmódjának alapelveivel ellenkezésben lenni látta volna. W.-nek metszése környi, tehát elhagyta a Dáviel-félét és nagyon közeledik a Jacobsohn-féle metszéshez; iridectomiát végez és a mi nem közömbös, a metszést Graefe keskeny késével eszközli. Ez utóbbi pont első pillanatra igen mellékesnek látszik, de a kés jelentőségét az, ki az ilyennek hatását fontolóra veszi, nagy horderejűnek fogja találni. A keskeny késnek főhatása az, hogy a szemen ejtett nyílást teszi sokkal kisebbé mint azon kések, melyek ennek előtte voltak alkalmazásban a szarulebeny készítésénél. Graefenek vezérelve pedig többek között ez is volt. A midőn tehát Wecker e kést megtartja, de a seb vonalszerűségét, mi Graefénél sem volt ideális még akkor sem, midőn mint az első 69 esetben, még meredek volt a kimetszés, nem veszi czélba -és lemond azon előnyökről, melyeket Graefén kívül sok mások találtak a seb lehető egyénességében, mert környi sebet ejtve, lebenyt képez, mégis a keskeny késnek köszönheti a kisebb sebzést és bizonyára ennek a jó eredményeket, vagy talán annak is, a mi különben még be lesz bizonyítandó, hogy újabb időben antiseptikus módon, mint Wecker is, kezdenek az utókezelésnél eljárni. A dolgok ilyetén állásánál, szerény véleményem szerint W.nek sokkal inkább lenne oka azon módot, melyet alkalmaz egyenesen leszármaztatni Graejétől, vagy ha inkább akarja Jacobsohntól, mint teszem Graejének volt oka Travers sőt St. Yves nyomdokait felkeresni kimutatására annak, hogy mfitétmódjának első csírája csaknem századok óta meg volt, csakhogy nem fejlesztetett tovább. Pedig mily könnyű lett volna neki, sokkal könyebb, mint volt Graejének, a történeti nyomokat keresni és feltalálni ; hiszen egyebet sem kel) vala tennie, mint Graejének 1865. és 1866. megjelent nagy közleményeit komolyan áttanulmányoznia. Az antiseptikus utókezelésen kívül ott találja, ha nem is egész methodusát, de tisztán kifejtve annak alapelvét. E helyett W. saját nagyságának irigylendő tudatában se maga mellé se hátra nem tekintve, uj műtétmóddal ajándékoz meg, melyet, hogy ő maga dicsér fennhangon természetesnek találom, de nem azt, hogy egyúttal következőket mond : „Wollen Sie mir noch eine Bemerkung und diese im Interesse der Kranken selbst gestatten. Ist es uns denn erlaubt, unaufhörlich Versuche zum Auffinden von neuen Methoden zu machen, und kann es billig erscheinen, dass eine neue Generation von Operateuren die Erfahrungen der competentesten Männer hintansetzend, sich selbst ein Urtheil verschaffen will ? Diese Geistesunabhängigkeit könnte sicherlich nur gebilligt werden, wenn derselben nicht auf Kosten der Kranken freier Lauf gelassen würde.“ *) *) Klin. Monatbl. f. Augenhlk. XVII. Mai. S. 178. *) Arcli. f. Ohhtli. Bind 14. Abth. 3. S. 247. 2) Neueste Phase der Staaroperation.
