Szemészet, 1879 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1879-08-24 / 4. szám
53 54 E szemrehányást, mondom, nem értem olyannak nyelvén, ki maga is újító vagy legalább annak mutatja be magát, és ki, ha műtétmódja ellen valami lényegest felhozni elméleti szempontból nem lehet, ezt főleg annak köszönheti, hogy eljárásának alapja szilárd és jó, mivelhogy Graefe, Jacobsohn, Critchelt és mások vetették azt meg. Alapja tehát jó, minő a módosítás értéke ? Ha nem feledjük, hogy a régi lebenymetszés szerencsés körülmények között szintén nyújtott jó átlagos számarányokat, így maga Graefe mondja, ') hogy magánbetegeinél, kik rendszerint vagyonosak, és úgy általános egészségi állapotuk mint az ápolás, melyben részesülnek, mindenkor a lehető legjobb, qi °/0 teljes sikert tapasztalt, akkor nem volna helyes W. jó eredményeit apriori kétségbe vonni. Az aprioristikus itélethozás tekintetében legyen szabad e helyt azon méltányosságra utalnom, melylyel évekkel ezelőtt Zehender tnr. volt Kanstalt irányában, ki a „Monatsblätter für Augenhlk“. szerkesztőjéhez intézett egy czikket, azon kérelemmel : lenne szíves a tanár a bennfoglaltakra véleményét vele őszintén tudatni. Kanstatt czikkében közli, miként módosította ő Brazíliában, a kellő segédkezés hiánya miatt Graefe környi vonalas metszését öt esetben: Hályogtűt szúrt legelébb a lencse mögé, ezt aztán a mellső csarnokba lódította, és csak ennek utána végezte a szarutűlkmetszést, iridectomiát, és így távolította el a lencsét. A hátravezetett hályogtű szerepelvén egyszersmind az egész művelet folytán tekerögzítő műszerként. Úgy hiszen felesleges mondanom, hogy az ily eljárás ugyancsak kalandos és Zehender mégis csak azt válaszolta Kanslalínak, hogy miután nem végezte még így a hályog eltávolítását, nem adhat az uj módról érdemleges véleményt. Tehát nem vetette el, de tudtommal sem ő sem mások nem fogadták el és feledésbe ment az egész. Nem jut eszembe Wecker módját Kanstatté-sal egy párhuzamba állítani csak azért hoztam fel, hogy rámutassak a nehézségre, melylyel műtét dolgában minden apriosistikus Ítélet szükségképen jár. De nem is az volt czélja e soroknak, hogy Wecker módjának jó vagy rósz tulajdonait, hanem hogy a menynyire képes vagyok, kimutassam : i-ször miszerint Graefe környi vonalmetszése nemcsak hogy el nem ejtetett, hanem régi fényében és a methodusok között még mindig első helyen áll, és 2-szor hogy Wecker módja módosítás csupán és jelentősséggel csak annyiba bír talán, mert ami a metszés helyét illeti, kis reactio a lebenymetszés irányában, közepet tartva a szarulebeny és a facobsohn-féle lebeny között, és végre 3-szor, hogy visszautasítsam azon állítást, mely szerint Graefe módját azok is elhagyták volna, kik még híveinek mondják magukat. Közlemények a szemészeknek Heidelbergben 1878-ban tartott 11-ik gyűléséből. II. Schmidt-Rimpier tnr. Marburg. Üvegtestlob. Előadandó kísérleteim azon kérdésre voltak válaszólandók — mondja szerző — váljon az üvegtestben támadhat-e vagy bejuttatható-e oly irritamentum, melyre ezen képlet lobbal reagál ? A feladat csak az volt : sikerül-e oly anyagot juttatni az üvegtestbe közvetlenül, melyre lobosan hat az vissza, és ily módon kísérletileg bizonyítani be, hogy az üvegtest elsődlegesen eshetik lobba, azon ellenkező feltevéssel szemközt, hogy az üvegtest lobja mindenkor másodlagos, és az érhártyalobnak következménye. Vannak klinikai tapasztalataink, melyek ez utóbbi nézettel ellenkeznek. Műtét vagy sértés utáni üvegtestelőeséseknél néha észlelhetni, hogy az üvegtest az előesett részből kiindulólag igen gyorsan beszűrődik genyesen a nélkül, hogy a szomszédhártyák a bántalomban jelentékenyen participálnának. Azután vannak igen nagy és vastag üvegtesthomályok, melyek elmúlnak, újra megjelennek és megint eltűnnek; az érhártyán pedig alig venni észre változást. Továbbá betokolt idegen testek a corp. vitreumban, melyeknek beburkoló szövete nincs összefüggésben a teketokkal. Schzveigger, Wecker végre Schnabel találó érvekkel állítják a genuin hyalitis lehetőségét klinikai szempontból. *) Arch. f. Ophth. Band 11. Abth. 3. Ezen klinikai felfogásnak eredetileg kisérleli vizsgálatok adának bizonyos jogosultságot. Ezen kísérleteket Weber C. O. és Coccius végezték. Azonban Pagenstecher H., ki e kérdést 1869- ben újra felveté, más eredményekre jutott. Szerinte az üvegtest nem képes elsődleg meggyuladni. És miután épen tudományos kérdéseknél és vizsgálatoknál szokás, hogy annak van igaza, ki utoljára szól, a klinikai elsődleges hyalitis elvesztő talaját. Még a legutóbbi időben is újólag visszautasítja Pagenstecher — Wecker és Schnabel ellen polemizálva, az üvegtest elsődleges lobját — különösen azon érvet hozva fel, hogy az üvegtestben nincsenek idegelemek. Előadó véleménye szerint Pagenstecher igen szabatos vizsgálatai azonban csak azt bizonyítják, hogy sodronydarabkák, crotonolaj vagy nyirkcsövekben bevezetett lapis nem idéznek elő lobot az üvegtestben. De ezzel nincs még bebizonyítva, hogy az üvegtest egyáltalán nem hat vissza ingerekre. Előadó a könytömlőtakár váladékában rendkívül lobgerjesztő anyagra akadt. Ezt locsolta tehát finom canulon keresztül, miután a canul hegyét elébb chlorvízzel fertőzteleníté, tengeri nyúl üvegtestébe. Itt egy csepp nyomatott ki a canulból. Szemtükörrel a befecskendezett anyag által okozott üvegtesti homály helyéről és nagyságáról tudomást nyerhetni. 4 óra múlva jelentékeny köthártyalob támad, de az iris még rendes és atropinra jól reagál. Az üvegtesthomály minden irányban nagyobbodik, körűié a háttér még elővöröslik. Ezen szemek bonczolása, kivált ha sokáig állott fenn a lob, az üvegtestnek tökéletes genyes beszürödését és savós elhigulását mutatá. A reczeg gyakran rátapadt az üvegtestre, de az érhártyát könnyen lehetett leválasztani, és ebben bármi tekintetben kiváló lobtünemények nem voltak. Hosszabb tartamnál a reczegben részleges genyes beszürődésre lehetett akadni. Megjegyzendő még, hogy az üvegtest 18 óra alatt teljesen beszűrődik, elébb c. 6 óra múlva a belocsolás után iritis is fejlődött, mely hypopiutnra vezethet. Azon lehetőleges ellenvetés megelőzésére, hogy a punctionál a reczeg és érhártya a szúrás közben közvetlenül infi cziáltathattak, a további kísérletek a szaruhártyán keresztül akként történtek, hogy pár héttel elébb a lencse kihúzatott. Hogy ezen kísérleteknél az üvegtest infiltratioja nem indulhatott ki a szaruhártyából bizonyítja az, miszerint ezen hártya teljesen ép volt még azon időben is, midőn az üvegtest már tökéletesen be volt szűrődve. A genyes lobra vezető ingernek tehát magából az üvegtestből kell vala kiindulnia. Ezen tapasztalat alapján feltehetni, hogy az üvegtest bizonyos ingerekre — itt a könytömlőtakár váladékára — még akkor is képes genyedéssel reagálni, ha csakis maga jut azzal érintkezésbe: az elsőd/eges hyalitis klinikai kórjelzése ennélfogva kísérletek alapjával is bír. Vitatkozás. Pagenstecher H. Schmidt kísérleteit nem helyeselheti, még pedig a következő okból : Sch. az üvegtest ingerlékenységét akarja bizonyítani és az üvegtestet magát teszi ingerszerré. Ha fertőző anyagot vezetünk az üvegtestbe, akkor az csakhamar hatalmába ejti az egész üvegtestet és fertőzőleg fog hatni a reczegre és érhártyára. A górcsővel vizsgált reczeg érhártya és sugártest még akkor is fognak mindig beszürődést mutatni, ha a belocsolás a szaruhártyán át eszközöltetik. Történtek ily görcsővi vizsgálatok, vagy csak figyelme elkerülte azok felemlítését ? Schmidt-Rimpler. Igen történtek. Pagenstecher. És nem találtatott lymphoid sejtekkeli beszürődés ? Schmidt-Rimpler. Már említém, hogy hosszabb ideig tartó körfolyamatnál a reczeg egyes helyei be voltak szűrődve ; de az érhártyában még ekkor sem voltak jelentékenyebb szövetváltozások vagy genygyülemek. Hangsúlyoznom kell, hogy a beloc-olás után egy ideig az üvegtesthomályt és ennek környezetét ophhalmoscopice külön-külön lehetett felismerni. Pagenstecher megmarad nézete mellett, mert ha a tülkérhártya és reczeg sérülése igen jelentéktelen, bizonyos körülmények között az üvegtest beszürődése nagyobb mint a sértett helyeken, ez onnan van, mert a lymphoid sejtek igen könnyen bevándorolnak az üvegtestbe. Azután ily anyag befecskendezése által, kiki tudja, genyes panophthalmitis idéztetik elő. 4* T I
