Szemészet, 1879 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1879-05-11 / 3. szám
43 44 kai kisebb arányokat mutat, mint oly országokban, a hol közárvaházak nincsenek, s a hol a törvénytelen gyermekek legtekintélyesebb része elvész. E halandóság rendesen csak kevéssel nagyobb mint a törvényes gyermekeké ugyanabban az országban, úgy hogy a közárvaház e tekintetben majdnem mint a szülői szeretet jótékony helyettesítője szerepel. De lássuk a tényeket, nézzünk meg egynéhány számot. Ne feledjük el, hogy az említett hiánynál fogva e kimutatások nem egészen pontosak, de hogy e pontatlanságuk csak szűk határok között mozog. Ne feledjük el azt sem, hogy nem egy intézettel van dolgunk, hanem az intézetek egész sorával, úgy hogy a kedvező eredmény elég széles, szilárd alapon nyugszik. Mellékelt tizenegy táblázatban tizenegy ilyen intézet kimutatásait közöljük a következő tizenegy városról : Paris, Bordeaux, Brüssel, Bergamo, Florencz, Milano, Nápoly, Lissabon, Stockholm és Bécs. Legtanúlságosabb tárgya e tanúlmánynak Páris városának közárvaháza. Legyen szabad, mielőtt kimutatásait értelmezem, szervezetének fővonásait röviden előadnom. A párisi közárvaház háromféle gyermeket fogad be : utczán talált, elhagyott és árva gyermekeket. Befogad tehát törvényes gyermeket is, de rendesen csak özvegyekét, vagy olyan nőét, ki urával nem él. Az igazgatónak különben hatalmában áll, másféle törvényes gyermeket is befogadni. Minthogy a gyermekek halandósága mindig kisebb, ha anyjuknál maradnak, az anyát, ki gyermekét el akarja hagyni, rábeszélik, hogy tartsa meg magánál. Ha szegény, segítséget nyújtanak neki, ha beteg, dajkát fogadnak a gyermek számára, ha végre nem képes gyermekét magánál tartani, mert pl. szolgálatban van, a gyermekét ápolásba adják, s részben, vagy egészben megfizetik a költséget. De ilyen támogatás hosszabb, vagy rövidebb ideig tart, semmi esetre sem négy évnél tovább. Ha az anya semmiképen sem akarja gyermekét megtartani, akkor a gyermeket befogadják, de kijelentik anyjának, hogy gyermekét soha sem fogja többé látni; azt sem fogja tudni, hol van, csak minden harmadik hónapban tudhatja meg, él e vagy meghalt. Ha a gyermeket befogadták, anyjától nem követelnek semmit, dajkaszolgálatot sem. A gyermeket azonnal vidéki dajkának adják át, 12 éves koráig fizetnek érte, 21 éves koráig az intézet gyámsága alatt áll. A felügyeletet inspectorok, orvosok stb. végzik. Nézzünk most nehány számot. 1875-ben a közárvaház gondoskodott 18 ezer még nem 12 éves, ii ezer még nem 21 éves gyermekről, azonkívül segítséget nyújtott 8 ezer az anyjuknál maradt gyermeknek, összesen 37 ezer és ötszáz gyermek állott felügyelete alatt. E szám az év végén 34,400 gyermekre apadt, míg egész Francziaországban kitett százhuszonhétezer gyermeket. Maguk e számok bizonyos tisztelettel töltenek el bennünket oly állam iránt, mely annyira lelkiismeretes állami funktioinak teljesítésében, s évenkint több mint százezer emberéletet fogad hatalmas pártfogása alá. A táblázat (XII. tábla) hű képét nyújtja a közárvaházi számok mindennemű hullámzásainak, s 1 1 év számait idézi. Evenkint négy-öt ezer gyermek vétetett fel a közárvaházba. Az utolsó évben csak 2900. Ezeknek halandósága az intézetben csak egyszer tett ki 13" o-ot, mikor Paris ostrom alatt állott, átlag nem halad meg 7—8%-ot. Évenkint 14—16 ezer 12 éven alóli gyermeket látnak el a vidéken, ezeknek halandósága legnagyobb, mikor 100 gyermek közül meghalt 9, s legkisebb az utolsó évben, mikor még ötöt sem lett ki. Évenkint 4, 5, 6, 7 száz gyermek adatott vissza szüleinek, ha az intézet igazgatósága meggyőződést szerzett róla, hogy a szülők tudnak is, akarnak is gyermekükről lelkiismeretesen gondoskodni. Évenkint több mint 1000 gyermek, ki túllépte a 12 ik életkort, átlép azok sörába, akiken ?z intézet csak gyámságot gyakorol, s kik ezentúl nem okoznak neki költséget. Egy külön táblázat részletesen ismerteti a közárvaház gyermekeinek különböző életkorú Categoriáit. Ebből csak azt a számot idézzük, hogy az összes gyermekek halandósága négy évben 1872-től 1875-ig öt-hat százalék körül forog. Az egy éves gyermekek halandósága kitesz közel 27 százalékot, a 3 dik és 12-dik év között álló gyermekeké 1 '4 százalék, végre a 6—12 éves gyermekeknél még egy százalékot sem. Egy harmadik táblázat (XI. tábla) egész Francziaországra vonatkozik, s három év viszonyait tünteti föl. 1871-ben 10 ezer talált gyermek, 57 ezer elhagyott gyermek, s mrjdnem 12 ezer árva volt Francziaország különböző közárvaházaiban, összesen 72,600 gyermek. Ezek halandósága, a gyermekeket 12 éves korukig véve tekintetbe, 6—8 százalék: 1872 ben az összes szám volt 71,000, a halandóság 5’2 százalék; 1873-ban az összes szám 72,600, s a halandóság 6-2 %. 1871-ben a közárvaházak segítséget nyújtottak anyjuknál maradó 30 ezer, 1873-ban 33 ezer gyermeknek. E számokat nem akarjuk a mi számainkkal egybevetni. Hiszen Francziaországban a törvénytelen gyermekek első éves korukig a közárvaházakban gyérebben halnak el, mint nálunk ugyanolykorú törvényes gyermekek. Amott 27 százalék, nálunk 35. Csak a végeredményre hívjuk föl olvasóink figyelmét. Szemben a különösen nálunk hangoztatott vádakkal, melyek szerint a közárvaházak csak költséges temetőintézetek, az itt idézett számokból kitűnik, hogy Francziaországban évről évre közel 10,000, többnyire 12 éves gyermek kerül ki a közárvaházakból, s évről évre több mint 30,000 oly gyermek nyer segítséget, ki anyjánál marad. E tényekkel szemben el kell a vádaknak hallgatniok, s a komoly reflexiónak tért engedniök. így gondoskodik egy művelt állam lakosságának gyarapításáról. Egy nagy organisatio terjeszti ki hálóját egész Francziaország fölé, s e háló évenkint sok ezer emberéletet ment ki a nyomorúságos halál hullámaiból. S még egy megjegyzést fűzünk e számokhoz. Ha czélunk csak az lett volna, bebizonyítani, hogy a közárvaház helyes organisatio mellett évenkint sok emberéletet meg tud menteni, e czélunkat elértük, mihelyt egyetlen egy közárvaházat tudunk felmutatni, mely e feladatának eleget tesz. Lehetnek, sőt vannak rósz közárvaházak is, de számba jöhetnek-e valamely problema rósz, hibás megoldásai ott, hol legalább egy helyen a problémát igazán megoldották ? Francziaország példája után ez a problema nem létezik többé. Létezik még a hibás értesültség, a megfoghatatlan ellenszenv, az okadatolatlan előítélet, de a tudomány férfiai nem ezek után szoktak indúlni. A mikor a tények megkövetelik az elmélet megváltoztatását, az elméletnek meg kell változnia. Különben a párisi közárvaház nem áll egymagára, a mi a fényes sikert illeti. Legyen szabad ennek bebizonyítására még nehány intézetnek legalább főbb számait bemutatni. Velenczében (XIII. tábla) körülbelül 400 gyermeket fogadnak be évenkint, s a gyermekek összes évenkinti száma a három ezeret megközelíti. 1858-tól 1869-ig a legkedvezőbb év volt a 61-iki, a midőn a csecsemők halandósága 15*6 °/0, a többi években valamivel nagyobb, 17, 19, 20, 22°/», s csak egy évben igen nagy, a mikor kitesz 32'1 százalékot. Az összes gyermekek halandósága rendesen nem nagyobb mint 5, 6, 7, 8 százalék ; 1871—75-ig a viszonyok még valamivel jobbak, az összes halandóság nem több mint átlag 7°/0. A bergamoi közárvaház meglepően kedvező eredményeket mutat föl. 1870-től 1876-ig felvettek 27.503 gyermeket és ezek közül nem halt meg több, mint 272, tehát nem egészen egy százalék. Ez csak abban lelheti magyarázatát, hogy a csecsemők halandósága szerfelett kedvező, s nem több, mint 10 százalék. Ily kedvező körülménynyel még csak a párisi société protectrice de l’enfance dicsekedhetik, mely társaság csecsemői 1866-tól 1876-ig 18—io°/o halandósági arányt mutatnak, az utolsó évben pedig 1 ou/o-ot. (Bulletin de la société de l’enfance a Paris Mai- Juni. 1876. 173. lap.) Hasonló hozzá a londoni közárvaház, a melyben a csecsemők halandósága i4°/o-ot tesz ki (The Britisch Medical Journal. 1877 junius 20.) A svéd közárvaház kimutatásai 10 évre, 1866-tól 1875-ig, szólnak. Az évi felvétel néha 900, rendesen az 500 közelében marad, összesen van rendesen több mint 4000 gyermek. A gyermekek a 14-dik életkorukig maradnak a közárvaház felügyelete alatt. A vidékre adott gyermekeknél a halandóság igen kedvező, rendesen 2—3 ü/„. A csecsemők többnyire az intézetben maradnak, átlag 21'4°/„ hal meg belőlük. Évenkint két, három
