Szemészet, 1879 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1879-05-11 / 3. szám
Közegészségügy ÉS TÖRVÉNYSZÉKI ORVOSTAN. Melléklet az „ORVOSI HETILAP“ 19-dik számához. 3. SZ YasÁRNAP, MÁJUS 11-ÉN. 1879. Tartalom : Szalárdi M. A közárvaház és a gyermekhalandóság Magyarországon. — Kivonat a t. főorvos jelentéséből Budapest főváros közegészségi állapotáról 1879. évi martius hóban. Melléklet : Egy kőmetszetű tábla Szalárdi tr. czikltéhez. A közárvaház és a gyermekhalandóság Magyarországon. Szai.Ardi Mór tr.-tól Budapesten. B) A közárvaházak ellen felhozott vádak. Europa legtöbb országában az állam gondoskodik azon törvénytelen gyermekekről, kik segítség nélkül minden valószínűség szerint elvesznének. Gondoskodik pedig majdnem mindenütt oly módon, hogy fenntart oly intézeteket, melyekben a gyermekek menedékhelyet találnak, a honnét elhelyeztetnek, s a hol folytonosan felügyelnek reájuk. Ez intézeteknek hosszú történetük, változatos sorsuk van. A kereszténységnek köszönik lételüket, s papok voltak az elsők, kik ilyen házakat berendeztek. A legelső volt Datheus érsek, ki 787-ben alapított ily intézetet Milanóban. Rómában pedig maga III. Incze pápa rendezett be 1198-ban forgóval ellátott közárvaházat. Ámbár e szerint szent eredetük van a házaknak, mégis folytonos ellenszenvnek, támadásoknak voltak tárgyai. Az ellenük szórt vádak tárháza sohasem üresedett meg, habár más és más fegyverek váltották föl egymást benne. Hiába, az atyátlan-anyátlan gyermek iránt mindenki ellenszenvvel viseltetett, s még a mi, fölvilágosodásával kérkedő századunkban is a törvénytelen gyermekekre ráragadt valami abból a becstelenségből, mely ezelőtt egészen kizárta őket a „becsületesek“ társaságából. E szerencsétlen gyermekek igazán lakóinak szüleik bűneiért; rendesen életükkel, ha életben maradnak: becsületükkel. A sokféle támadás ellenére a törvénytelen gyermekeknek mégis majdnem egész Európában vannak menedékházaik, jeléül annak, hogy az okok hatalmasabbak voltak, mint az antipathiák, a kormányok belátóbbak, mint a népek. De a folytonos támadásoknak annyi mégis volt az eredményük, hogy nálunk minden ilyen intézetek felállítására irányzott törekvés eddigelé hajótörést szenvedett. Elavult adatokból, hamis informatiókból, csodálatos psychologiából oly fegyvereket kovácsoltak ezen intézetek ellenfelei, melyek hamis pathos fényében ragyogva, elég alkalmasak ugyan a közönséges közönség meggyőzésére, de minden komoly ok pánczélán azonnal darabokra törnek. Különben igaz, hogy ezen álfegyverek nem nálunk készültek ; többnyire Németországból importáltattak, a hol szintén nincsenek ilyen intézetek. A mi pedig tudományból, vagy abból, a mi annak látszik, német jegygyei jön hozzánk, annak fölötte nagy a tekintélye. A német nem szenvedheti a francziát, de borát megiszsza ; mi nálunk nem szeretik a németet, de tudományát szeretik fölhasználni. Annál szükségesebb e támadásoknak végére járni, s valójukban megvizsgálni őket. E támadásokat kényelmesen lehet három kategóriába besorozni. Az első talán a legsúlyosabb : hogy a közárvaházak nem is csökkentik a gyermekhalandóságot. Ugyanannyi, vagy csak kevéssel kevesebb törvénytelen gyermek hal meg ott, a hol közárvaház van, mint ott, a hol nincs. Tehát ezek a házak teljesen fölöslegesek. Épen azon a bajon nem segítenek, melynek gyógyítására hivatvák. A második a leghangzatosabb : hogy a közárvaházak káros I befolyással vannak a közerkölcsiségre. Szaporítják a törvénytelen gyermekek számát, aláássák a család alapját, a szülői szeretetet nem csökkentik a gyermekek élete ellen elkövetett bűntettek számát, a mit azok reménylettek, kik először ilyen intézetek felállításán fáradoztak ; növelik még az általános gyermekhalandóságot is; Németországban talán a communismust is elősegítik. A harmadik, a practicus világember legszívesebben hangoztatott vádja : hogy sok pénzbe kerülnek. Ki gondolhat nálunk új tetemes kiadásokra? Ha a közárvaház jó, nagy költségekkel jár : azt nem bírjuk el; ha kevés pénzt fordítunk reá : akkor a közárvaház rósz, kárba vesz az egész költség, melyet reá fordítunk, s akkor még drágább, mint a jó közárvaház. Tehát mindenképen drága. A mi pedig drága, azt mi nem szerezhetjük meg, ha még oly szükséges is, Látszatra tekintélyes phalanxa a vádaknak. De bátorkodom a tisztelt olvasót arra kérni, méltóztassék meghallgatni, a mit ez ellen védelemként fel lehet hozni. C) A halandóság a közárvaházakban. A közárvaházban uralkodó halandóságról szóló vádak széles körökben vannak elterjedve, s őszintén megmondjuk, hogy volt idő, midőn e vádak legalább némi részben jogosúltak voltak. De előttem mindig megfoghatatlannak látszott, hogy oly intézetek, melyeknek egyéb czéljuk sincs, minthogy a gyermekek életét megmentsék, s melyek régi idő óta fennállanak, úgy hogy saját kárukon okulhattak: ne érhessék el azt a czélt, a mely végett léteznek. Igaz, hogy sok viszszás körülménynyel kell megküzdeniök. Milyenek gyakran azok a gyermekek, kik oda kerülnek ! Gyöngék, néha betegek, sokszor már haldoklók. Hol találnak mindig alkalmas dajkákat, milyen messzire, a gyönge gyermek életére nézve veszedelmes messze úton kell a gyermekeket szállítani ! Azután nem is szabad túlságos nagy bizalommal viseltetni az intézetek kimutatásai iránt. A fölvett gyermekek egy része nem akkor került a közárvaházba, a mikor legközelebb áll a sírhoz : nem mint ujdonszülött vétetett föl, a kimutatások pedig mindig o—1 éves gyermekekre szólnak. A kimutatás arány számai tehát nem egészen pontosak, mert nehány gyermek, a ki ha bekerült volna a közárvaházba, ott talán meghal és roszabbítja a mérleget, a közárvaházon kívül halt meg, roszabbítja tehát a közárvaházon kívül elhaltak mérlegét, mi által a közárvaház viszonyai közvetve kedvezőbbeknek tűnnek föl. S mégis megfoghatatlan volna, ha a közárvaházak halandósági viszonyai állandóan roszak volnának. Hiszen e visszás körülmények igen nagy része a közárvaházon kívüli gyermekekre is áll! Lehetséges-e az, hogy a folytonos felügyelet, a gondos táplálkozás, semmi mentő hatást ne gyakoroljon azokra, a kikre különben senki sem ügyel fel ? En tehát, hogy alapos meggyőződést szerezzek e dologban, a különböző közárvaházak igazgatóságához fordúltam, s elkértem az évenkint közlött eredeti kimutatásokat. Alkalmam volt tehát magukból a hivatalos forrásokból meríteni, melyek a legújabb állapotokat is jellemzik. És jelentem, hogy a legnagyobb, hogy mathematicai bizonyossággal lehet kimondani, hogy e támadások jogosulatlanok. A közárvaház majdnem mindenütt nagy életmentő gyanánt tűnik föl. A halandóság az intézetekben mindenütt sok-3
