Szemészet, 1879 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1879-04-27 / 2. szám
29 30 W. tr. a neuritis axialisnak két alakját különbözteti meg, az idiopathicust és a symptomathicust. Az idiopathicusná), — mely általánosságban igen lassú, többnyire hosszú időn át egy fokon veszteglő lefolyást külöl, — a láttér körzeti része teljesen rendes és a különböző színekre nézve is rendes kiterjedést mutat; ellenben a symptomaticus, agygerinczagy megbetegedéssel szövődött alaknál a betegség fejlődése és lefolyása sokkal gyorsabb, a láttér környi része is korán szűkülni kezd, úgy hogy a láttér egyidejűleg központos és környi irányban szűkül, s mialatt vízszintes déllőben a fehérszín-látás még nagyobb kiterjedésben jelen van, addig felülről és alulról a látideg előhaladó sorvadásának kezdetére mutató részletes hiányok jelentkeznek; vörös szinneli vizsgálásnál ilyenkor többnyire már mutatkozik azon keskeny híd, mely a felső körzeti résztől és a központúd egyidejűleg kisebbedő láttért áthidalja, s igy a vörös színre nézve a láttért két oldalsó félre osztja; későbbi stádiumban nyilvánul a fehér színérzéstelenség, a láttér mindinkább szűkül, annyira, hogy végre a közepetti félben csak kis maradvány áll még fenn. Fontos ilyen esetekben a vizsgálatot, különösen a betegség kezdetén, különböző nagyságú tárgyakkal, úgyszintén kisebb és nagyobb színes lapokkal megejteni. A látélesség fogyása a skotoma növekedésével egyáltalán lépést tart, noha bizonyos ingadozások itt is előfordúlnak. s mintegy átmeneti javulásokat feltüntetve, a betegeknek csalékony reményeket nyújtanak. Kezdetben a szemtükörreli lelet teljesen negativ volt és csak később jelentkezett a látideg halántéki felének fehér elszínesedése. A differentiális diagnosist tekintve, első sorban a dohány és szeszes italokkali visszaélésekből származó láttompulatokra, másod sorban a bújakóros központi skotomára és a positiv reczegskotomára kell gondolni. Miután azonban a neuritis axialisnál a skotoma egyáltalában negativ és itt metamorphopsia nem jön elő, ez utóbbi alakok kizárhatók. Bujakóros láttompulatnál a reczézetes látáson (visus reticulatus) és a láttér ővszerű hiányán kívül annyi kézzelfogható támpontok és láttükörreli kórtünetek advák kézre, hogy a kórismézés csak a legritkább esetekben jöhet zavarba; nehezebb azonban eldönteni, vájjon neuritis axialissal, vagy idült dohánymérgezéssel van-e dolgunk. A dohánymérgezési amblyopia legtöbbször előhaladt korú és testileg többnyire meggyengült, étvágyhiányban szenvedő és a mellett többé-kevé-bé szeszes italokat nagyobb mértékben élvező egyéneknél szokott előfordúlni; a baj lassanként és fokozatosan fejlődik; ellenben a neuritis axialis többnyire fiatalabb és legtöbbször jó egészségnek örvendő egyéneket szokott megtámadni, s rögtön lép fel. Mindkét betegségnek közös tulajdonsága a központi skotoma, mindkét szemnek megtámadtatása, a központi iáterőnek nagy mérvbeni bántalmazottsága és a tökéletesen nega tiv szemtükörlelet. A skotoma alakja, mint már fentebb érintetett, a differentials diagnosisra nézve értékes támpontot nyújthat. Ugyanis dohány mérgezési láttompulatnál a skotoma a rögzítési pont és és Mariott-féle folt kozott fekmentes tojásdad alakot mutat; szeszmérgezési amblyopiánál Hirschberg szerint a rögzítési pont körül elterjedő kerekded alakkal bir, míg neuri'is axialisnál a kezdeti szakban a tojásdad alak függőleges helyzetbén van. Továbbá dohánymérgezési amblyopiánál a skotoma közepében a fehér szín tompa érzése csaknem mindig megvan, mialatt neuritis axialisnál a fehér szin tökéletes érzéstelensége már a skotoma csekély kiterjedése melleit is tapasztaltatik. Vájjon a dohánymérgezési amblyopia elvégre látidegsorvadáshoz vezethet-e, ez idő szerint több mint kétséges; a neuritis axialis symptomaticus alakja mindig látidegsorvadással végződik, s az idiopathicus alak jóslata legalább is gyanús. A felettébb lassú lefolyás miatt a végkimenetet az eddig észlelt eseteknél nem lehetett megállapítani, mivel addig, míg a láttér körzeti része fennáll, a teljes elvakúlásra nem szabad gondolni. Hogyha a fehér szín álló (stabil) nagyságú központos hiánya mellett a vörös szín skotomája előrehalad, akkor a bántalom is előrehalad, s rövid idő alatt láthatni a fehér szín hiányosságának növekedését. A láttér környi részének szűkülése a látideg előhaladó sorvadásának kezdetét jelzi. Javúlásnál először is a skotoma tovaterjedése a környi részek felé megszakad, azután kisebbedik a központos láttérhiány és helyébe lép a fehér szín nagyobb darabokbani tompa érzése, majd később más színek is tompán éreztetnek, de csak nagyobb darabokban, mert kis színes tárgyakkali vizsgálásra még mindig valódi skotomát kellene felvenni. Ilyenkor a látélesség egészen 20/50 re emelkedhetik; a megnagyobbodott vak folt ilyenkor még szabálytalan nyujtványokat küld a tompa érzéssel bíró területbe. Miután a macula lutea a fasciculns cruciatus által láttatik el. fel kell venni, miszerint a tengelybeli rostok legalább is kevéssel a szemtekébei térésük előtt ezen rostmenethez csatlakoznak: hogy ezen tengelybeli idegrostoknak összesen és egymással egyesülve a látidegben kell lefutniok, arról a betegség neme és a láttér tanúskodnak; hogy pedig a betegség székbei)e nem az agyban van, szintén a láttér magatartásából következtethetni, s így a székhelyet a látideg lefolyásában olyan helyen kell keresnünk a chiasma és teke között, hol ezen tengelybeli rostok összefutnak. Bonczvizsgálatok idevágó esetekről eddigelé hiányozván, a kórboncztannak van fentartva a homályos viszony felderítése. A betegség további folyama alatt a szomszédos fasciculus lateralis rostjai is bevonathatnak a bántalom körébe, s így a láttérbeli hiányt fel és lefelé növelve elősegíthetik az idegdombcsa halántéki felének elszínesedését, mint ezen betegségnél csaknem egyedül kimutatható szemtüköri leletet. A gyógyeljárásra vonatkozólag a Heurteloup-féle vérvételek és erélyes hashajtók eredménytelenek voltak; az argentum nitricum lényeges eredményhez nem vezetett; szóral egy esetben idiopathicus alaknál a környi részek felől megszűkült láttért ismét kiterjesztette ugyan, de a központi skotoma nagyságára és további magatartására legkevesebb befolyással sem volt; ellenben a jodkali huzamos adagolása egészen 140 grammig sőt azon túl is, szigorú étrend és kék szemüveg viselése mellett lényeges szolgálatot tesz. (Kiin. Mntbl. für Augenhlk. 1878. Decemb). Torday tr. Nehány, az amauroticus macskaszem alapjául szolgáló szemlobról. Raab Frigyes tr.-tól. Azon különféle kóros megváltozások a szemben, melyek az ismeretes móros macskaszem kinyomatát külölik, Beer óta sokszorosan képezték vita tárgyát, de a lényegre nézve a nézetek még jelenleg is meg vannak oszolva. így míg Mauthner azt a szemteke hátterében székelő dagra vezeti vissza, addig Hirschberg jeles monographiájában úgy nyilatkozik, miszerint „nem dönthetni el, mit értett légyen Beer a macskaszem alatt: talán láttompulatok mellett nagy fokú reczeleválásokat is, talán lényeges szerepet játszott az öregek nagyobb láttompulata mellett a lencse hátsó tokjának visszfénye is, de semmiesetre sem szerepelhettek a szemtekebeli dagok.‘£ Már Beer kortársai is igen eltérő intézetben voltak a macskaszem lényegét illetőleg; idősb füger azt a reczegbeli velős-rák első stádiumának nyilvánította, ugyanígy vélekedett később Bauer is. Ezen nézetnek ellene nyilatkozott Canstatt. ellenben Sichel azt kétségen kivűl a reczegbeli velősrák második stádiumának tartja. Ezen nézet Németországban hosszabb időn át fenntartotta magát, mígnem Chelius, Ruete és Arit bebizonyították, miszerint bizonyos egyszerű lobos érhártya izzadmányok úgy nézhetnek ki, mint a velősrák, és hogy az úgynevezett móros macskaszemek nem feltétlenül vihetők vissza velősrákra. Végre v. Graefe ismeretes classikus munkája megnyugtatóig fejezte be a móros mac kaszem feletti tanulmányt. Azon különböző kóralakok közül, melyeket a kórboncztani vizsgálatok a móros macskaszem okaiul felderítettek, következőket kell megemlítenünk: a) érhártyabeli lobokat, genyes váladékkal, mely a reczehártyát előre tolja, vagy az üvegtest mélyebb rétegeit kitölti, úgy miként azon lobalakok fertőzési általános betegségek után (agygerinczlob) szoktak fellépni; b) az érhártya azon idült és' savós váladékkal s reczeleválással járó lobjait, melyek az üvegtest töpörödéséhez és a levált reczeg rostos el
