Szemészet, 1879 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1879-04-27 / 2. szám
27 2b mészet“ tavalyi 6-ik számában a Landesberg által ajánlott módosítás megbeszélésénél körülményesen kimutattam. A tekének nyomása, vongáltatása és az ezek folytán bekövetkezhető ővcserepedés üvegtestelőeséssel tisztán magának a műtőnek manipulatiójától fog függni. A köthártyalebeny mekkorásága alárendelt jelentőséggel bir, s ha kiderülne, hogy a gyógyfolyamatra nézve kedvezőbb ha kisebb, akkor kisebbre szabhatni azt a szivárványcsonkolás előreküldése nélkül is, mert a szarutiilkmetszés befejezése után a lebenyke mekkoraságának kiszabása tisztán attól függ, rézsut vagy függélyese inkább a kés élének iránya. Annyit a priori állíthatni, hogy mentői alacsonyabb illetőleg- kisebb a lebeny, annál közelebb esik határszéle a sebhez, és annál valószínűbb, hogy ebbe beleheged, és akadályává lehet a rendes gyógyulásnak. Ha tehát szerző módosításának tudja be a nem attól feltételezett kisebb lebenyt, akkor ez ha egyáltalában jelent valamit, úgy inkább hátrányt jelent. A mellső csarnokbeli vérzések ritkábbak és kisebb mérvűek, mondja szerző. Ezt, minthogy iridectomia nem végeztetik, nagyrészt valónak ösmerhetni el, feltéve, hogy a szivárvány kivágott darabja igen nagy volt, mert ha optikai és kosmetikai tekintetek vezérlete alatt, mint ezt sz. a következő pontban kiemeli, a szivárványból csak kis darabot metszünk ki, akkor a csarnokbeli vérzések az utólagos lencsekifejtésnél sokszor fognak beállani azért, mivel a vérzés nemcsak a szivárvány sebszéleiből ered, hanem annak a csarnok sarkához közel eső testéből is akkor, midőn a beszúrt hályogkés felnyársalja azt, a mint ez számos esetben úgy a be- mint a kiszúrásnál megesik. Már pedig ha az előre elkészített coloboma kisebb tért foglal el, mint a kifejtendő lencse mekkoraságához mért tülkszarumetszés, az ily felnyársalás épúgy megtörténhetik, mint ha iridectomiát előre sem küldtünk volna. A tokmetszés számára nagyobb tért nyerni bizonyára rendkívül fontos a végeredményre nézve, mert általán elismert dolog, hogy csak kellőleg szétrepesztett tok teszi lehetségessé a lencse magvának és kérgének mentői teljesebb kiürítését. De hogy a csarnokviz kiömlése után nagyobb lenne az oly láta, mely előreküldött iridectomia után tétetett nagyobbá, mint az olyan, melyet az extractió végzésénél képezünk, ezt belátni nem vagyok képes, annál kevésbé, ha meggondolom, hogy szerző optikai és kosmetikai tekintetből kis coloboma mellett emel szót. Végre a mi azon előnyt illeti, mely szerint az iris behegedt sebszélei kevésbé disponálnak lobra, mint a frissek, és hogy a lencsekifejtés előreküldött iridectomiánál általán kisebb visszahatással folyik le, mert a szemnek egyidőben kevesebb része sértetett, ezt a priori igen helyes elmélkedésnek mondhatni. De ha az eljárás összességét tartjuk szem előtt, és nem feledjük, hogy mily felette nehéz, sokszor azon vezérelv szigorú követése mellett, mely szerint úgy az iridectomiánál mint az extractiónál mentői körzetiebben ejtessék a seb, elérni azt, hogy az utóbbi sebzés az előbbivel egybe ne essék; — ha meggondoljuk továbbá, hogy műtett szemek nemcsak hónapokig de sőt évekig is mutatnak igen nagyfokú sérülékenységet, akkor kell, hogy inkább lássuk sommásodni a veszélyt abban, ha egy, köztapasztalás szerint rendkívül jó gyógyulási arányt eredményező műtétből kettőt csinálunk, mint abban, ha a műtét folyama alatt egy képlettel többet sebzünk meg. Ezek folytán, nem is tekintve azon épen nem utolsó helyen álló körülményt, hogy a beteg kedélye ily eljárás mellett hetekig sőt hónapokig hányatik remény és aggadalom között, nem azon nehézkességet, mely az orvosi tudomány általán elismert legszebb szakmájának legszebb műveletét, a hályogmütétet szépségében megcsorbítaná, főleg azért kell a kérdéses kettéosztás általánosítása ellen szót emelni, mert nem látható be a sz. által felhozott előnyök igaz volta a miért is restringálni kell e módosítást azon esetekre, melyeknél szükség parancsolja azt. Az ide vonatkozó javalatok meg vannak állapítva, és ha ezektől a szemészek nagy többsége, daczára a több oldalról történt igen csábító felszólamlásoknak, el nem tért, igen jól tudta mit teszen. Nem dicsőség utáni hajhászat, nem kényelmi sem utilitási avagy politikai okok, hanem merőben azon tudat vettette el vele már a lebenymetszés korszakából ismert és újabban a környi vonalmetszésnél is javaslatba hozott ezen módosítás általánosítását hogy a sebészetben csak ott igazolható valamely előkészítő műtét, hol e nélkül a tulajdonképeni végbevihetetlen. Enmert szaktárs úr a kérdéses mód szerint szerencsésen működött, eddigi szerencséjének nyomozza okát, és igy jut a fennt elsorolt előnyök érveire. De kevés szemet operált, nem e a véletlen juttatá egész sorát a szerencsés szemeknek keze alá, amint ez oly gyakran történik a műtővel; — 20—30 szem egymásután meggyógyúl, azután jőnek a szerencsédének, azért ezeknek sorsát nem a mindenütt egy forma műtétben, hanem más, inkább az egyén szervezetében, a szem sérülékenységében, az ápolóloszemélyzetben kell keresnie. És ha ebben nem, vagy nem mindig, akkor a műtőnek az oly rendkívül fontos és a szemre nézve sokszor végzetes dispositiójában. Ha talán kelletinél tovább foglalkoztam szerzőnek értekezésével, tevém ezt azért, mert beható komoly fejtegetés méltán igényelhet komoly figyelembevételt ; ha nézetét nem osztom, ezt korántse tulajdonítsa annak, mintha kételkedném az általa tudomásunkra jutott jó eredményekben, hanem hogy elméleti érveinek túlnyomó részét merőben elégtelennek tartom azon czélra nézve, melyet maga elé tűzött, és azért nem győzött meg arról, hogy ezen műtétmód általános alkalmazása a betegek érdekének kívánt mértékben volna hivatva megfelelni. A neuritis axialisról. Wii.brand Hermann tr.-tól. A láttér központi tompulata, vagy épen hiányossága az utóbbi időben fokozott figyelem tárgyát képezi, főleg azért, mert a látideg megbetegedésének kóroka az esetek nagy számánál határozottan ki nem mutatható, hanem csak gyanítható. A neuritis axialis a látideg ritkább megbetegedéseihez tartozik. A boroszlói szemészeti koródán utóbbi időben 10 eset észleltetett, csaknem kivétel nélkül fiatal egyéneknél, a 15 — 27 évek között. A szembaj minden lappangási szak nélkül rögtön lép fel; alkalmi okúi csupán egynél lehetett felvenni meghűlést. Rendesen egyidejűleg mindakét szem megtámadtatik, a nélkül azonban, hogy a belterjesség ugyanaz maradna. A betegek legelőször is a rögzített tárgy rögtöni fátyolozottságáról és olyanszerű csillámló tüneményről panaszkodnak, mint midőn forró nyári napon a levegő mintegy rezegni látszik ; borús napokon és tompa világosságnál a láterő jobbnak tetszett; kék szemüveg azonban még nagyobb hatást gyakorolt a látásra. A látélesség valamennyi esetben, még a kevésbé megtámadott szemekben is, csakhamar a rendesnek egy ötödére, vagy egészen egy tizedére sülyedt ; azonban a fényérzés — a gerinczagy megbetegedésével szövődött két eset kivételével — valamennyinél rendes volt. A vizeletben czukor és fehérnye egyszer sem találtatott. Szemtükörrel kezdetben az első hónapok alatt a vizsgálat egészen negatív maradt. Színeket illetőleg a központi skotoma a fehér színre nézve azonnal teljes hiányt mutatott, melyen belől a színek érzése szintén teljesen hiányzik A központi skotomák a megbetegedés belterjessége szerint mindkét szemen egyenetlen nagyságúak és nem összevágók, miért is a betegség tulajdonképi székhelye a látideg lefolyásában a keresztődzés és a tekén belőli szétterjedés között keresendő. A skotoma alakja kezdetben függőlegesen tojásdad (dohánymérgezési amblyopiánál paracentricus, a tiszta alcohol-amblyopiánál Hirschberg szerint pericentricus), melynek legnagyobb átmérője a rögzítési pont és Maríotte-féle folt között vont vonalra függélyesen áll, és kifelé a rögzítési ponton kevéssel túlterjed; míg a legnagyobb szélességi átmérő a rögzírési ponton halad keresztül. Később a lefolyás alatt a skotoma a sárga folttal egybefolyva inkább vese- vagy patkó-alakot nyer : s még később tompa háromszöggé alakúi, melynek tompa csúcsa a Mariotteféle folt által képeztetik és alapja valamivel a rögzítési ponton kívül függőlegesen halad ; különben a skotoma nem bir teljesen éles határokkal, hanem a betegség foka szerint homályos látási övvel van körülvéve, mely övben a fehér csak szürkének éreztetik és melyben a zöld-vörös a legszélesebben, a sárga-kék a legkevésbé szélesen és kiterjedten láttatik.
