Szemészet, 1878 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1878-06-09 / 3. szám
43 44 előidézni ; vagyis más szóval, hogy a huzamos alkalmazkodási erőlködés, társulva az egyenes izmok tartós összehúzódásával — nyilván a szem belső nyomásának emelése által — a szemgolyót nagyobbítani, tágítani képes. Ez olyan tény, a mit most már minden szemész elfogad ; igyekeznek is az alkalmazkodás és a külső izmok működésének káros hatását részint megfelelő sphäricus szemüvegek, részint hasábok által megelőzni vagy legalább kisebbíteni, és sokszor sikerrel. A szem belső nyomásának növekedése és az ideghártya véredényeinek csekélyebb fokú teltsége, tehát a vérkeringésben előállott zavar ily módon be lévén bizonyítva, szükségképen meg kell engednünk, hogy ezek a látás élességének minőségére befolyhatnak. Donders-nek azt a magyarázatát, hogy kimerítő betegségek és nagy fokú vérveszteség után fellépő asthenopia tünetek az izomerő gyorsabb kimerüléséből erednek, szintén nem tartom kifogástalannak. Ezt úgy is értelmezhetjük, hogy az ilyen egyének általános vérnyomása csökkenvén és talán vérvegyülete is megváltozván, az ideghártya táplálkozási zavara és az ebből eredő érzékenységcsökkenés a szem belső nyomásának növekedésekor rövidebb idő alatt fog előállani, mint rendes vérnyomási viszonyok közt. — Az izomerő csökkenése gyengítő betegségek után valószínű ugyan, de egyszerű vérvesztés után alig; —az előbbi is még bebizonyításra vár. Hogy a szem belső nyomásának az alkalmazkodásnál előálló növekedése a látás élességének me3változtatására nem foly be annyira, mint a glaucoma, azt megfejti az alkalmazkodási művelet természete, hogy annak megszüntetése ugyanis bizonyos fokban tetszésünktől függ. —- Csak a látási zavar megjelenéséig dolgozunk, és akkor félbehagyjuk a munkát, a pihenés ideje alatt a vérkeringésben előállott zavar kiegyenlődhet. Donders — mint előbb említém — azt mondja, hogy az alkalmazkodás legnagyobb fokú és huzamos ideig tartó megfeszítése után sem látott látás roszabbodást következni. — Én ellenben, bár még nem észleltem sok száz asthenopiás beteget mint ő, mondhatom, hogy hypermetropiánál általában, de különösen akkor, ha erős alkalmazkodási görcs volt, a látást csökkenni láttam, sőt olyan esetekre is hivatkozhatok 1), a hol az atropin becsepegtetése után, tehát az alkalmazkodási működés kizárásakor a látás élessége javulást mutatott ahhoz képest, a milyen volt az atropin becsepegtetés ; előtt az alkalmazkodási készülék használásával egy időben. — így javult a 2o/r,„ értékű látás 20/20-ra H. l/7-nél, a hol atropin-becsepegtetés előtt a látszólagos hypermetropía 1/i6, a felhasznált alkalmazkodás értéke tehát, mint Hl.—V, — 1he = Via volt. — 20/so értékű látás 2°/2o-ra javúlt egy másik esetben, a hol H. l/i3 mellett atropin becsepegtetés előtt emmetropia látszott. — H. l/i5-nél 20/r.„ látás 20/r,o-ra javult az atropin - becsepegtetések után , s előbb emmetropia látszott. 20/30 látás 20/'ao-ra javult látszólagos emmetropia és a valóságban H. Vso, — és még egy más esetben H. 1/3 f, mellett. Donders a látás roszabbodásának tagadásánál némileg önmagával is ellentétbe jön, mert egy másik helyen2) azt mondja, hogy nagyobb fokú hypermetropiánál a látás csak ritkán teljes. E látás élességi csökkenést az alkalmazkodási görcs mellett nyilván nem lehet egyébből származtatni, mint épen az alkalmazkodási erőlködés kártékony hatásából, de egyszersmind azt is láthatjuk hogy a látás roszabbodása a különböző szemek szerint nem mindig áll arányban az alkalmazkodási összehúzódás nagyságával. Az elmondottak, azt hiszem, eléggé indokolják azt, hogy a különböző távolságokban tett látási kísérletek eredményeit ne vonjuk össze, hanem mindenkor a kísérletnél nyert értékeket jegyezzük fel. Ez esetekből az is látszik, hogy az atropin — legalább olyankor, ha alkalmazkodási görcs van — és ha nem közvetlenül is, hanem csak az alkalmazkodás megszüntetése, illetőleg a szem belső nyomásának leszállítása által az ideghártya vérkeringésére, táplálkozására, tehát a látás minőségére is hathat. *) A lappangó lúllátóság meghatározásának módjai. 7. 9. 10. eset. 2) Die Anomalien..........214. 1. Was die Funktionen des hypernietropischen Auges betrifft, so finden wir in erster Linie die Sehschärfe häufig herabgesetzt. Tn den leichteren Fällen ist in dieser Richtung wohl nur selten eine Abnormität vorhanden, bei höheren Graden aber findet man nur Ausnahmsweise S = I. -— Die Ursache dieser Erscheinung kennen wir nicht. Az eserin és atropin alkalmazása a szemészetben. Vidor Zs. tr.-tól1), a budapesti gyermekkórház szemész-orvosától. Közel 2 évtizede, hogy a calabar-bab kivonatának jelentékeny látaszűkítő hatása nagy feltűnést okozott a szemészek között. Nálunk Hirschler Ignácz tudor volt az első, ki Angliából vevén hírét a szernek, ezt mydriasis és alkalmazkodási hüdés 2 esetében alkalmazta. Meg is győződött a látára és alkalmazkodási készületre gyakorolt rendkívüli erőmiivi hatásáról, de gyógyerejéről nem. A magyar orvosok és természetvizsgálók g-ik, Budapesten 1863-ban tartott vándorgyűlését a szer felfedezésének rövid történetével megismertette. Ugyanazon év vége felé Graefe Albrecht a szerrel tett beható kutatásainak eredményét hosszabb munkálatban közölte. Az ép szemeken eszközlőtt kísérletek czélja volt kipuhatolni, mily, mikor és meddig tartó jelenségek állnak be a látán és *az alkalmazkodási készület mechanismusában a kivonat gyengébb vagy erősebb oldatának becsepegtetése által. Graefe eminens practicus szelleme mint minden elméletet, úgy az ezen kísérletekből nyert folyományokat is azonnal értékesítette a szemészeti gyakorlatban és számos javalatot állít fel a szernek alkalmazására nézve. így a mydriasis és alkalmazkodási hüdés ellen aként javalja, hogy hatásának fokából a bántalom okának könnyebb vagy súlyosabb természetére lehessen következtetni. — A glaucománál azért, hogy az iris kifeszítése folytán tágabbá téve az ezen betegségben szűk mellső csarnokot, könnyebben eszközölhesse az iridectomiát. — A lencse helyhagyásánál (dislocatio lentis) a kivonat által nagyon szűkített láta a láterőt jelentékenyen fogja javítani. — A friss, keskeny synechiákat váltakozva az atropinnal a látaszél ide s tova vongálása folytán sokszor fel fogja oldani. Javalja a szert továbbá szarusipoly és környi, átfuródással fenyegető szarufekély ellen. — Azt, váljon megváltoztatja-e a szer a szem belnyomását, ujjal kitapintani nem képes, azért Ígéri, hogy később majd tonometer segítségével fogja ez irányban megtenni vizsgálatait. Ez Ígéretét azonban nem váltotta be. A mit ezen közleménytől méltán várhattunk volna: a kutatások folytatását és a kérdéses új szer gyógyjavalati körének tágasbítását vagy szűkítését, szóval élénk mozgást e téren, nem következett be ; maga Graefe is elhallgatott, legalább nekem nincs tudomásom róla, hogy a calabar-kivonat hatásáról még ezentúl megemlékezett volna. Egy évtizednél tovább alig volt alkalma a szemésznek a calabarról olvasni, avagy plane elmélkedni, a míg egyszerre 1876-tól kezdve megváltoztak a dolgok. Kniess, Weber, Laqueur és mások egymástól függetlenül csaknem egyidejűleg foglalkoztak a kérdéses szerrel, mely már ez időben tiszta alkaloid alakjában eserin név alatt ismertetett. Ezen fürkészek közül különösen Webert kell hogy kiemeljem, ki ott vette fel a fonalat, hol Graefe elejtette azt. W. ugyanis főleg azt kutatta, mily hatással van az eserin a teke feszességére, és e hatást tonometerrel, mely a feszesség legkisebb változását is biztonsággal teszi megállapíthatóvá, nyomozgatta. Ezen kutatásnak igen fontos eredménye annál érdekesebb, mert Weber párhuzamosan kutatta az atropinnak is hatását a szemteke feszességére. Az ép szemeken történt vizsgálatokból kiderült, hogy a mig az atropin a szarúhártya feszességét fokoztatja és a tülkhártyáét csökkenti, addig az eserin megfordítva a szaruhártya feszességét csökkenti és a tülkhártyáét emeli. Az addig általában elfogadott nézet, mely szerint az atropin a szem belnyomását csökkenti, tekintve Weber vizsgálatainak meggyőző szabatosságát, a mellső csarnokra vonatkozólag elejtetik, és ezzel együtt gyökeresen átalakulnak azon javalatok is, melyek az atropin alkalmazását tették éssszerűvé azon feltevés folytán, hogy általa a szaruhártya meglazul és benne a táplálási viszonyok változnak, illetőleg a gyógyászatra nézve kedvezőbbekké válnak. Webernek említett ezen felfedezése mindenesetre epochalisnak mondható első sorban a szarubántalmak kezelésére nézve, mert tagadhatlan, hogy a szarufeszesség csökkentése első és fő tényezője az ezen hártyán előforduló legtöbb betegség gyógyulásának. Midőn a szaruhártyának számos alakú beszűrődéseinél, x) F.lőadatott a budapesti kir. orvosegylet 1878. april hó 27-én tartott rendes ülésében.
