Szemészet, 1878 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1878-06-09 / 3. szám
45 kifekélyedéseinél atropint, vagy, a hol ennek hatása a körfolyamat nagysága miatt már kérdésessé lett, a mellső csarnok egyszerű csapolását, vagy magának a beszűrődött helynek, fekélynek átmetszését eszközöltük, mindig azon czél lebegett szemünk előtt : teremtsünk jobb táplálási viszonyokat a szaruhártyában az által, hogy szüntessük meg a feszességet, mely lényeges akadálya a tápnedvek kellő módoni mozgásának. Weber vizsgálatainak eredménye nyomán, természetesen számos javalatot állít fel az eserin alkalmazására. De a míg egyes korcsoportok ellen, így teszem a glaucoma, a mydriasis és alkalmazkodási bántalmak sat. ellen vele együtt ezen szert más, ugyanazon irányban és egyidejűleg munkálkodó szerzők Kniess, Laqueur — szintén javaslatba hozták, addig a szarubántalmak ellen csakis Weber adja körülményes módon javalatait. A nézpont, melyből kiindulnak, az alap, melyre ezen javalatok fektetvék, oly biztató, hogy nem csoda, ha csakhamar értesülünk számos szaktárs részéről a szer nagyjelentőségű hatásáról kivált szarubetegségeknél, nem csoda ha magam is, kinek gyermekkórházi gyakorlata nyújt bő alkalmat épen ezen betegségek észlelésére : a kérdéses szer hatását kipróbálni jóformán kötelességül tartottam. Én 1874. február ho vége felé kezdettem az eserint alkalmazni, és a sok méltán tekintélyes oldalról vett dicséretnek, mondhatni dicsőítésnek daczára, minden előítélet nélkül. Hosszú évi gyakorlatom alatt annyi ezer szarubántalomnál, kivált azoknál, melyek a kórfolyamat első időszakában jutottak észleléseim alá, számtalanszor tapasztaltam, hogy az atropinnak hetekig folytatott becsepegtetése a látára igen kis mértékben vagy épen nem hatott; mi volt tehát e ténynyel szemközt természetesebb mint az, hogy az ily betegségek javulását, mi csaknem mindig bekövetkezik, nem az atropinnak tudtam be. Ily körülmények között nem lehetett kétségbe vonnom már eleve az eserinnek jó hatását számos szarubetegségnél, mert hiszen a tapasztalat meggyőződéssé tette bennem, hogy e betegségek meggyógyulnak atropin nélkül is, de igen is kérdéses volt, váljon a betegségek első időszakában előbb fog-e nyilvánulni az eserin specificus hatása a látára mint az atropiné, avagy hogy világosabban mondjam, ha az atropin alkalmazásánál számos, igen szépen gyógyult esetben hetekig nem láthattam kitágulni a látát, fogok-e az eserin becsepegtetésénél hamarabb, illetőleg azonnal látaszfikületet észlelni ? A kérdés tehát, melyre mindenekelőtt az eserinneli kezelésnél választ kerestem, az volt: felszivatik-e a szer egyáltalában már akkor, midőn a körfolyamat első, azaz fejlődési időszakában van ? Miután az atropint eddigelé minden szarubántalomnál alkalmaztuk volt, és ezeknek legtöbbje meg is gyógyult, természetes, hogy valamely új szer megbirálásánál, plane ha e szer épen ellenkező hatása folytán eszközli a gyógyulást, kivált ha az első kérdésre nem találna biztos lenni a válasz, egy második nem kevésbé fontos kérdés, t. i. megrövidíti-e az eserin a körfolyamatot ? mert ha igen, akkor méltán övé az elsőség. E kérdéseket úgy véltem igazságosan eldönthetni, ha egyrészt egyazon egyénnél, hol mindkét szaruhártya egy időben betegedett meg és a kóralak főbb tulajdonaira nézve egyenlő vagy csak jelentéktelenségekben differál, az egyik szemet atropinnal, a másikat eserinnel kezeltem, másrészt külön egyéneken, hasonló természetű és egyenlő vagy csaknem egyenlő tartamú betegségeknél szintén ily parallel módon járunk el. Megjegyzem e helyt, hogy jelen fejtegetésemben csak azon egyénekről veszem ítéletemet, kik a gyermekkórházban feküdtek, vagy kiket magángyakorlatomban volt alkalmam pontosan észlelni. Ezt azért tartom szükségesnek felemlíteni, mert a kórházban járólag kezelt betegeknél az ez iránybani észlelések egyáltalán megbízhatlanok, nemcsak azért, mivel nem jelennek meg pontosan, de azért is, mert sok esetben az eserin egyszeri becsepegtetése naponta elégtelen arra nézve, hogy az orvos akár jó, akár rósz következtetést vonhasson a szerelésből. Szükséges még azt is elmondanom, hogy valamint eddig az atropinnali kezelésnél nem szorítkoztam csupán ennek alkalmazására, hanem más észszerű kül- és belszerelést is igénybe vettem, úgy az eserinnél is tekintettel voltam az ily segédeszközökre. Úgy vélekedem, hogy ezen eljárás, ha egyrészt nehézzé vagy Jehetlenné teszi is a priori az úgy is alig létező specificumok felfedezését, másrészt két szer értékének megbecslését, ha ugyanazon körülmények között alkalmaztatnak, épenséggel nem zavarja. Bármily fontos és érdekes lett légyen is annak kitudása, váljon az eserin alkalmazására meglazul-e a szaruhártya és megfeszesedik-e a tülkhártya, ezt ujjal való tapogatás nem teszi biztosan megállapíthatóvá, gyermekeknél plane nem, de még megnőtteknél sem. kiknek nyugodt magatartása a vizsgálat közben lehetővé tehetné a dolog mibenlétének kinyomozását. De egy az, hogy a feszesség változása oly minimális lehet, hogy a plust vagy minust a még oly érzékeny tapintó újj sem veszi észre ; más az, hogy ha lehunyt szemet tapintunk, nehéz kiérezni : szaru- vagy tülkhártya-e az, a mi ujjunk alatt van. Tonometer szükséges tehát arra, hogy ez irányban biztos legyen a vizsgálat, ennek alkalmazása azonban igen complikált dolog és érzékeny szemeken, kivált gyermekekén, alig vezetne czélra. Ez oka, hogy tonometert nem alkalmaztam, és ez oka annak is, hogy nem tudom megmondani a saját tapasztalásomból, csökken-e a mellső csarnok belnyomása és emelkedik-e a tülkhártya feszessége az eserin becsepegtetéseinél. De úgy hiszem, azt Weber vizsgálatai minden kételyen felül emelték, ugyancsak azon esetekre nézve, a hol az eserin a szaruhártyán keresztül bejutott a mellső csarnokba ; az az ép szemeknél. Ezeket előre bocsátván, áttérek a pesti gyermekkórházban egy év alatt, ugyanis 1877 február hó 25-étől 1878 február 25-éig az eserin hatásáról szerzett észleleteim közlésére. Összesen 207 egyénnél alkalmaztam, a szemek száma tehát jóval nagyobb, mert sok betegnek mindkét szemét kezeltük e szerrel. Járólag 162, a kórházban 45 volt észlelésünk tárgya. A járó betegektől a már finntemlített okból végkép eltekintve, fejtegetésem csakis a kórházban fekvőkre vonatkozik. Mindenütt kivétel nélkül szarubántalommal volt dolgunk. A 45 eserinnel kezelt beteg közül 13 volt olyan, kiknek mindkét szaruhártyáján egészen megegyező bántalom lévén jelen, az egyik szemet eserinnel, a másikat atropinnal szereltük. Egy azon idő alatt, ugyanis a kérdéses év folytán 7 oly esetünk is volt, kiknél atropint is alkalmaztunk. 32 egyénnél az eserin volt a főszer. A kísérletek kezdetén arról is meg kellett győződnünk, váljon az oldatnak, mely rendelkezésünkre állott, megvan-e kellő hatása ; e czélból ép szemekre csepegtettük, és mindannyiszor kiderült, hogy az ily szem látája a legrövidebb idő alatt a legnagyobb mértékben szűkült. Ezen hatását nemcsak a halvány rózsaszínű friss oldat külölte, hanem külölte azt akkor is, midőn egészen megvörösödött, tehát mindvégig. Az oldatot 1 °/0 concentratioban és súlyosabb eseteknél 3-szor, a kevésbé súlyosaknál 2-szer, és a könnyűeknél i-szer alkalmaztuk naponta. Az atropin hasonló concentratioban, hasonló tekintetekkel lett igénybe véve. A szarubántalmak minősége nem folyt be az esetek kiválasztásánál, mert czélunk volt kipróbálni a szert valamennyi szarubetegségnél, és azért nemcsak a mély fekélyedési folyamatok ellen, hanem kezdve a részleges felületes szarulobtól, a keratitis papulosától és az edényszalagtól, az átfúrt és szivárvány-iszamot előidőző fekélyig, tehát a legkönnyebb kóralaktól a legsulyosabbakig kiterjedt az eserin alkalmazása. Ez eljárásunk ellenkezik ugyan Webernek javalataival, ki bizonyos könnyű eseteknél, az eserint ártalmasnak mondja ; ámde tekintve az, hogy eddig kivétel nélkül az atropin volt mindig és minden szarubántalom ellen a kardinális szer, másrészt tekintve az eserinnek szarulazító hatását, tehát alkalmaztatásának észszerűségét, annál kevésbé láthattuk be, miért ne folyamodjunk épen azon esetekben hozzá, melyekben, mint a könnyebbekben, jóval biztosabban várhatni be felszivatását; mi tehát minden esetben alkalmaztuk, így állíthatván szembe a két szert, melyeknek értéket voltunk egy azon korcsoport terén kipuhatolandók. Mielőtt észleleteim tüzetes tárgyalására áttérnék, kell hogy megemlítsem, miszerint én már évek óta üvegcsővel eszközlöm a becsepegtetést, még pedig nem úgy, hogy a belső szemzugba eresztenék egy cseppet, mely aztán lassan befolyik a köthártyazsebbe, hanem a csepegtetőbői közvetlen magára a szaruhártyára; e közben nehány másodperczig nyitva tartom kissé a héjrést, hogy érintkezésben maradjon az oldat a szaruhártyával, teszem azt — 46 —
