Szemészet, 1878 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1878-02-24 / 1. szám

9 io szenvi nexus, az előbb megbetegedett szem kifejtetik, a nélkül azonban, hogy ezután a kórkép némileg is megváltozott volna. Bonczlelet. A szem, melyet Miiller-féle folyadék és alkoholban kemé­nyítettem, vízszintes irányban nyittatik meg. A mellső csarnok szűk, a láta vékony, kéregszerű képlet által eltorlaszolt. Ezen álképlet folytatólagosan tér át ama tömegbe, mely a súgártestet vonja be és a lencse hátsó felületével is határos. Ezen cyklitikus kérgek közvetlenül térnek át ama rostos képletbe, mely az egész terje­delmében levált reczegtölcsért kitölti, és a rostosán átváltozott üvegtest maradványa gyanánt fogható fel. A reczegtölcsérben ne­hány friss, még egészen piros vérömlenyt is láthatni. A reczeg szára az idegdombcsán tömör, kötélszerű volt, vájulatnak nyoma sem fedezhető fel. Az érhártya mindenütt jól illeszkedik alapjá­hoz, szabad szemmel semmi rendellenest nem venni rajta észre ; a reczeg és érhártya között tiszta savós izzndmány. Boncztani kórisme : sugártestlob, reczegleválás, vérömleny a levált reczegben. A górcsövi vizsgálat a cyklitikus kérgekben semmi, az oly gyakran leirt hasonló leletektől elütő említésre méltó újat vagy feltűnőt nem eredményezett. Érdekes és tanulságos az előbb em­lített vérömlenyek körüli helyek magatartása. Itt egy finom csi­­kolatú rostképletben számos, szabad piros vértestecs és lymphoid sejt, továbbá nagy sejtes piros vértestecseket tartalmazó képletek, valamennyi fokozata a föstenysejtekké változásnak, nemkülönben kész föstenydarabok, végre zsírszemcse sejtek voltak láthatók. Ezen helyeken igen jól lehetett a kiömlött vér átváltozásait és a fös­­tenyképződést tanulmányozni. A levált reczeg rostosán elfajult, jellegzetes alkatát semmiben sem külölte és végre számos feltűnően tág edény volt különösen a vérömleny közelében. Az érhártyát vízszintes készletben vizsgáltam, a mit mindig igy kell tenni, ha pontosan akarunk tudomást szerezni szerkezeté­ről és kórboncztani változásairól. Átmetszed készletek vagy keve­set vagy csak ott érnek valamit, hol nagyon megvastagodott a hártya. Én ecsettel távolítom el a reczegföstenyt, az érhártya fö­lötti lemezeket pedig tűvel és csipeszszel vonom le, mi még nagy kiterjedésben is könnyen sikerül, és ily módon kényelmesen szem­lélhetni meg külön-külön az érhártya külső és belső felületét. A mi esetünkben az érhártya nagyfokú lobban volt, mi oly nagyszámú nyirkelemek jelenléte által külölte magát, hogy a kapillárrétegben helylyel-közzel ennek jellegzetes szerkezetét el­mosták, a lob továbbá a legkülönösebb alakú fösteny és színtelen rostsejtek nagy számának jelenléte által lett kétségtelenné, a korio­­capillárison, mint jeleztem, csak itt-ott lehetett a hajszáledények hurokzatát szemmel követni,különben el voltak borítva és térközeik') nyirkelemektől kitöltve. A nagyobb edények hüvelyében, melyek *) *) Azon állítás, (Sattler) mely szerint a hajszáledényhurokzat közti szigetek puha, alaktalan, néha szemcsés tömegből állanak, rendes érhártyákra vonatkozólag én is megerősithetem. Ellenben némely kórboncztanilag elvál­tozott érhárlyá'ton én azokat, mint a minap is egy reczeglobban szenvedő leukemikus egyén szemtekéjében, a hol ezen térközökben rostok átvonulása volt tisztán kivehető, csikóitoknak találtam.

Next

/
Thumbnails
Contents