Szemészet, 1878 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1878-11-03 / 5. szám
— 57 pedig a kérdéses bántalomnál egyáltalában a hypopion csak tünemény, még pedig oly tünemény, mely múlik és ismét jő, és ezen váltakozás számos esetben igen gyakori; a kezelés czélja pedig nem lehet a geny felszívódását eszközölni, hanem első annak újra és újra való termelődését megakadályozni. Különben azt kétségbe vonni nem akarom és nincs is rá okom, hogy a szivárványhártya azon képlet, mely szerző szerint kivált azért egyik főközvetítője a felszívódásnak mert az eserin általi kiszélesbítés által a benne vonuló edényfalak is kifeszíttetnek; mondom ezt kétségbe nem vonom, azért igen ésszerűnek tartom szerző hypothesise alapján nagyobb complicatio nélküli oly esetekben, hol kiilnyomás okozta vér van a csarnokban eserint alkalmazni. Itt a felszívó talaj kiszélesbítése sikerülni is fog, mert a szer felszívatik, és a láta sem szokott a kórállapot folytán oly szűk lenni, hogy a mesterséges szűkítés foka latba ne eshessék; és ha plane a vérzés forrása is végkép bedugult, akkor tagadhatlanul üdvös a szemre nézve a csarnokból az idegen testként ható vért mentői hamarabb eltávolítani. A visszahajlási vakságról. Landesberg tr.-tól. A hemianesthesia hystericára nézve Charcot kimutatatta, miszerint ezen visszahajlási bántalom (melyhez olykor a látideg-, vagy más érző ideg érzéstelensége csatlakozik—) kiindulási székhelyét a petefészek képezi; azonban úgy ezen kóralakot, mint a hysteriának más idegkórjeltani csoportjait illetőleg L. tr. szerint a női ivarszerv egyes specialis részeit nem szabad úgy tekinteni, mint melyek visszahajlási úton a látideg túlérzékenységének avagy érzéstelenségének egyedüli, vagy csak leggyakoribb forrásait is képeznék. Emlékeztet ugyanis a terhességre, mely tudvalevőleg igen gyakran beteges visszahajlási tünetekkel, ritkább esetekben láttompulattal és elvalakúlással jár; ezen kóralakok is, eltekintve a kedvezőbb jóslattól, úgy fogandók fel, mint a hystericus hűdések. Ide tartozó, a látideg túlérzékenvségével kezdődött és tökéletes vaksággal végződött következő érdekes esetet észlelt : A 23 éves, gyenge alkatú és roszúl táplált nő 6 év előtt 17 hóig tartott külső szemlobot állott ki. Első születése után úgy —, mint utolsó terhessége alatt bal szeme elvakúlt ; de a vakság a gyermekágyi idő alatt lassanként tökéletesen visszafejlődött. Nehány hét óta, kivált dolgozás közben, bal szemében nyomó fájdalmak lépnek fel, melyek két nap óta hevesekké lettek, a szemre és környékére terjednek és tetemes látási zavarral párosúltak. Vizsgálatnál a bal szem tetemesen belőveltnek találtatott ; tekefeszültség fokozott, láta (valószínűleg műlegesen) tágúlt, alsó szélének átellenében és azzal némileg összetapadva kendermag nagyságú szaruheg, és azonkívül hegszövettől fedett szivárványelőesés a szaru külső szélénél (hasonló az egészséges jobb szemen is). Közegek tiszták; S = 5/20U ; közeire Jäg. Nr. 20 — nehezen ; láttér kis mérvben központosán szűkült; középfokú glaucomatosus vájulat, és mindkétoldalon körülirt hátsó tülkhárnyatágulat. A nagy fájdalom miatt azonnal műlátaképezés végeztetett minden eredmény nélkül még a következő napok alatt is, daczára a tekebeli feszültség kisebbedésének, a legrendesebb hegedésnek és az idegvájulat csaknem teljes visszafejlődésének. Ekkor tudták csak meg, hogy az asszony, ki még két hó előtt szoptatott, ismét terhes ; a zsábarohamok váltólázi rohamokkal szövődvén kínai adagoltatott kedvező eredményei; most az astigmatismus javítása mellett bal szemmel Jäg. Nro 12-öt olvasott, a jobb szemmel pedig az első számot. A zsába- és láttompulati szünet csak nehány napon át tartott; ismét heves, folytonos, féloldali fájdalom a látás fogyásával, hányással és álmatlansággal, de tekebelóveltség és a feszültség megváltozása nélkül; kinal és szunyái hatásnélkül maradtak, láterő mennyileges fényérzésre sűlyedt és 3 nap múlva, az is elenyészett. A tekebeli nyomás ismét fokozódván, ezért is és a kínzó, csilapíthatlan fájdalmak lehető szüntetésére másodszor is elővétetett a műlátakép ezés ; azonban a fájdalmat illetőleg minden siker nélkül. Műtét után a mennyileges fényérzés visszatért ugyan, de négy hét múltával a teljes elvakúlás ismét bekövetkezett. A műtétre következett hetek- 53 -alatt a jobb szemben is láttompulat mutatkozott a láttér jelentékeny szűkülésével. Ezen, a látideg külső felének csaknem egész részére elterjedt érzéstelenségén alapúit látási zavarhoz egyszersmind baloldali siketség, jobboldali nehézhallás, a fej jobboldali felének érzéstelensége és a jobb alsó végtagnak szintén érzéshiánya csatlakoztak. Mialatt azonban a szemből kiindúlt zsábarohamok változatlanúl megmaradtak, addig a többi részek érzéshiánya mintegy négy hét alatt lassanként eltűnt. Két hónapra a másodszori elvakúlás után a bal szemben — a láttér külső felében — ismét fényérzés jelent meg, míg a jobb szem látási zavara egy fokon maradt, csakhogy az alkati erős rövidlátás még inkább fokozódott. A vizelteiben a szembaj egész tartama alatt sem fehérnye, sem czukor nem találtatott; az alszárakon erősen kitágúlt visszerekből ismételten önkéntes vérzés lépett fel. A bekövetkezett szerencsés szülés meghozta a remélt javúlást úgy a fájdalmakat —, mint a látás javúlását illetőleg; gyermekágyi láz egy időre ismét visszaesést okozott, azontúl azonban a fájdalmak a bal szemben három hóig kimaradtak ; a látás a bal szemben 20/200-ra, a jobban 20/100-ra emelkedett, s a láttérben is tetemes javúlás következett be. Három hó múlva a bal szemben heveny sugártestlob — teljes elvakúlással — lépvén fel, a teke kiízeltetett. Műtét után az előbbi hystericus fejgörcsök és hányás megmaradtak, s a jobb szem látereje izgatottsági tünetek mellett tetemesen csökkent, és negyedik napon tökéletes vakságba ment át; a vakság azonban csak nyolcz napig tartott, akkor állítólag rögtön megszűnt és azt aránylag jó (20/70) láterő váltotta fel. A látideg túlérzékenysége még azontúl hónapok múlva is fennállott ; váljon később végleg megszünt-é ? nem tudatik. A kiizeit teke hártyái tetemesen kitágúlva és megvékonyodva voltak; szivárványhártya sehol sem feküdt közvetlen a Descemethártyához, hanem a két hártyát finoman rostozott kötszöveti híd kötötte össze; a Fontona-féle hézag jól kivehető, és a mellső csarnok körzeti részei mindenütt elég jól megtartvák ; a sugártestnek csak maradványai találhatók, látidegvájulat a felső szélen ; a látidegdombcsa alsó szélének táján élesen határolt, hoszúkás, közel i mm. nagyságú lobgócz a fősteny és pálczika réteg között; érhártyán a megvékonyodást leszámítva rendellenesség nem táláltatott. Az eset kórodai tekintetben különösen két irányban köti le a figyelmet : 1, a tekebeli növekedett nyomást mint egyszerű glaukómát illetőleg, és 2. a látidegnek a glaukómátó! független nagyfokú túlérzékenysége és ugyanannak a tökéletes vakságig fokozódott érzés-hiánya; végre mindkét kórjelcsoport összeköttetése ideges tünetekkel a háromosztatú ideg kiterjedésében. L. tr. azon nézetben van, hogy itt a glaukóma tüneteinek kitörése nem vezethető vissza a kicsiny, és csak részben odanött szaruhegre; miután az sehol sem volt kitágúlva, sem az íris számbavehető vongáltatását kimutatni nem lehetett; a Fontana-féle hézag elsődleges lobos, vagy másnemű megváltozását szintén ki kell zárni; nem kereshetni továbbá az okot az érhártya visszereiben sem, miután a rövidlátás fokozódása csak jóval az elvalakúlás után következett Jje, s az a tekebeli nyomásra semmi befolyást sem gyakorolt; hanem ezen esetben lényegileg tisztaidegzsába forgott fenn a háromosztatú ideg első ágának visszahajlási izgatottságával, mely a méh idegeinek izgatottságából indúlt ki ; tehát ezen eset a glaukóma származás-tanát illetőleg a Hutchinson, Wegner és Schnabel által közlőitekhez (Knapp’s Arch. f. A. u. O. V. 1. 60) sorozandó. Az elvalakúlás székhelyét és létrejövetelét illetőleg a nemleges szemtükör- és górcsői lelettel szemben a visszahajlási tünemény és többé kevésbé múlékony jellem megfejtése csak a vélelem kerestén belől mozoghat; még leginkább felvehetni a központi góczhoz tartozó elemek (Charcot szerinti) működési zavarát. Hogy az ok nem edénytágulásban fekszik, az ellen szóll a hűdések sokszorossága ; és még inkább azon tény, hogy a működési zavaroknak nagyobb része a terhesség második felében fejlődött vissza, akkor midőn a bőrbeli vérkeringési zavarok annyira belterjesek és kiterjedtek ; mindenek felett pedig azon fontos észlelés, hogy a tekekiízelés után minden vérkeringési akadály kizárásával, a különböző idegek visszahajlási izgatottságának közvetítése alatt a jobb szemben is amaurosis lépett fel, mely nehány nap múlva ismét
