Szemészet, 1878 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1878-08-11 / 4. szám
A szemfenék pírjának észlelhetése szemtükörrel. Becker tnr.-tól. Azóta, hogy Boll a reczeg saját önálló színét felfedezte, Kühne annak a halál után egy ideig fennmaradását kétségbevonhatlanúl bebizonyította: a szemészek annyival is inkább érdekelve lettek a tárgy iránt, mert a felfedező első elfogultságában már a szemfenék vörös visszfényét is egészen a reczeg pírjától származónak állította. — Ezen, mindenesetre elhamarkodottságból származott, merész állítását, melylyel az élettan annyi jeles szakfértiainak egyenesen hadat izent, csakhamar önmaga visszavonta ugyan, de most már mintegy önmagától felmerült azon kérdés, vájjon a szemfenék vörös színében az életben csakugyan van-e része a reczeg önálló pírjának ? s ha van, mennyinek vehető az fel ? A vizsgálatok e tárgyban a szakférfiak részéről minden oldalon folyamatban vannak ; positiv megállapodás még nem jött létre ; azonban, bár Michel a tevőleges részvételt kétségbevonja, sőt a recze<r önálló pírját nem is hiszi minden esetben jelen lenni, annyi már az eddigi nyilatkozatokból is bizonyosnak vehető, hogy a szemfenék piros színének létrehozásában mindenesetre része van a reczeg önálló pírjának is, csakhogy ezen hozzájárulás az egésznek egyátalában igen kis részét teszi, Baker vizsgálatai szintén megerősítik a reczeg önálló pírját, de ő azonfelül igyekezett azt az élőben szemtükör segélyével is szemlélhetővé tenni. Erre nézve létezik már egy vizsgálati mód Cocciustól, s abban áll, hogy a tülkhártyában képezett seben át kutasszal bemenve a reczeg leválasztatik, illetőleg redősíttetik úgy, hogy szemtükörrel nagyobbszámú pálczikákon átláthatni. Kühne a tengeri nyúlszemekben bizonyos, vízszintesen elhelyezkedett s a kivett reczegen elfeledhetlenül szembetűnő vörös csíkot fedezett fel, melyet azonban Becker az élő szembeni vizsgálatoknál egyszer sem láthatott. Igyekezett azután az élő szemben optogrammot felállítani s azt szemlélhetővé tenni. Állatokat a nyugtalanság miatt ezen kísérletre nem vélt alkalmasoknak, azért azt embereken végezte, azonban eredmény nélkül; az élő emberi szemben nyoma sincs az optogramnmak. Majd tengeri nyúl mindkét szemében, Kühne módja szerint optogrammot felállítva, az egyik szemet azonnal megvizsgálta szemtükörrel s azután megnyitván mindkettőt timsóoldatba tette; más napon ismételve lehetett látni az optogrammot és pedig nemcsak tükörrel nem vizsgált szemben, hanem, bár kevésbé tisztán, a szemtükrözött szemben is. Ezen vizsgálati eredmény szintén nem jelentőség nélküli, mert azt bizonyítja, hogy a tükörreli vizsgálat alatt jelen lehet optogramm, a nélkül, hogy ezt a tükörrel észrevennénk és hogy ezt később még is képesek vagyunk kimutatni. Ezen vizsgálat egymaga is elegendő annak megerősítésére, hogy reczeg jelen van, hogy az lehet helybelileg elhalványodva, s így mindig fel nem ismerhető ; de ebből biztosan állíthatni azt is, hogy a reczegpirnak nincs kiváló része a szemfenék vörös színének létrehozásában. Továbbá kísérletei odairányúltak, vájjon nem lehetne-e felismerni a reczegpirt akkor, ha a reczeg mögött színes test nem létezik : e czélból az albinoticus állat érhártyájából a vér kibocsáttatván, az sötét helyen tartatott, majd a tülkhártyában több négyszög mm. nagyságú nyílás készíttetett s ott az érhártya eltávolíttatott. Az így kikészített szemet natron fényben szemtükörrel vizsgálva az a középen — a tülkhártyanyiláson át —- fehér, mig egyebütt vörös. Ily módon bármely állatból vett szemben is meggyőződhetni arról, hogy a reczeg színe vöröses, s B. nem kétli, hogy idővel sikerülni fog a reczegpirt az élő szemben melóiról is meglátni. (Bericht über die X. Versammlung der Ophth. Gesellsch. 1877.) Torday, tr. Világra hozott szivárványhiány látidegvájulattal. Samei.son tr.-tól. A 38 éves, erős testalkatú férfinél az iris mindkét szemben teljesen hiányzik; mindkét lencsében a központnak megfelelőleg gombostüfőnyi tejszinű folt; a jobb lencsében ezenkívül a hátsó részben 3—6 sugárszerű, egyközesen futó csík, e mellett a lencse többi része sem egészen ment némi apróbb homályoktól; — 6i — ezen lencse helyéből kissé ki van térítve, alsó széle a cornea szélétől körülbelül 3'"-ra látszik távolabb lenni és annál magasabban is fekszik, mialatt felül a lencse szorosan fekszik a porczhártyára és csúcsa a szaruszél mögött látszik rejtőzni. A lencsének látható széle gyengén fogazott, s az egész térfogat rendesnél valamivel kisebbnek tűnik fel. Mellső csarnok szükebb; a sugártesti nyujtványokoak nyomai nem találtattak. Jobb szemben a látideg átmérője rendesnél kisebb, szélei nem szabályosan határoltak ; színe krétafehér és nyilván kivájt; a vékony véredények kevesebb számmal vennak jelen, csaknem valamennyi a dombcsa külső szélére szorúlt és a szélen áthaladva meghajlítvák. Erhártya egyenletesen vér- és fösteny-szegény. Bal szem hátteréből csupán egy hullámszerű szürkefény nyerhető, megfelelőleg egy levált széles ideghártyaredőnek. A szemtekék nagysága és feszültsége a rendestől nem tér el; alig valami kis belöveltség a tülkhártyán. Fényérzés meglehetős, mennyiben a légszesz lángját 20-ra látja; kisfokú időnkénti nystagmus ; állítólag maga előtt folytonosan felhőszerü ködöt lát, s olyan érzete van, mintha mámoros lenne ; reggel mintegy óra hosszáig jobban lát s állítja, hogy a bal szeme sokkal jobb a másiknál. Az előzményt illetőleg az egyén mezei, vasúti és vizi munkákkal kereste kenyerét, majd juhász volt; szemei gyermekkora óta gyengék voltak ; kivált meghűlések után szenvedett szemeire ; azonban állítólag a czérnát egy lábnyi távolságra képes volt tűbe húzni s a juhot a hegylejtőn ezer lábra meglátta ; fény iránt a szemek sohasem voltak igen érzékenyek; olvasni nem tanúit ; szülei és testvérjei jó és egészséges szemekkel bírtak. Két év előtt, midőn csaknem szünet nélkül vízben dolgozott, egy nap teljesen átázott és a következő napon mást nem látott mint tűzcsíkokat szemei előtt, mely csíkok a halánték oldalról az orr felé húzódtak. Orvosi kezelés alá ezen elvakúlása után csak egy fél év múlva vétetett és bemondása szerint két ízben nyálfolyási kúrának volt alávetve. S. tr. a beteget az elvakúlás után több mint két év múlva vette gyógykezelés alá, s genyszalag alkalmazásán kívül hamiblag belső és külső adagolása által az elveszett láterőt a fentebb elősorolt fokra vezette vissza. Megjegyzendő még, hogy az egyén elbocsáttatásakor a tárgyakat valódi színükben és nagyságban látta, míg előbb a színek mind bibor színben láttattak. A felvételkor jelen volt szédülés teljesen —, az erős nystagmus is nagy részben megszűnt; hogy a jelzett háttérbeli kórkép megállapítása csak akkor vált lehetségessé : magától értetik. (Kiin. Mntbt. für Augnlk. 1877. Mai.) Torday, tr. Sértés utáni elvakúlás nemleges szemtükörlelet mellett. Laqueur tnr.-tól. A 17 éves tökéletesen egészséges, erőteljes leány három óra előtt lehajlás közben jobb szemével vékony vasrúdhoz ütődött; sérüléskor a szem környékén tompa fájdalmat érezett s a bal szem becsukásánál azonnal észrevette, hogy megsérült jobb szemével mitsem lát. Vizsgálatnál a jobb belső egyenes szemizom megtapadása táján kis repedésszerű seb volt a köthártyán, kis vérömlennyel a seb szomszédságában. Miután a teke mozgása tökéletesen szabadnak találtatott, maga az izom nem lehetett megsértve ; hasonlókép nem lehetett szó a tülkhártya megszakadásáról. Láta rendesnél tágabb volt és némileg tojásdad alakkal birt; fénybehatásra nem húzódott össze, de synergice elég jól reagált, noha így sem húzódott annyira össze mint a bal szembeni, és a teljesen kerek alakot sem kapta meg. Fényérzés a jobb szemben éppen semmi. Az érintett látatágulaton kívül a szem belsejében egyátalában mi rendellenesség sem találtatott; közegek tökéletesen tiszták ; reczeg- és érhártya edényei, úgyszintén a látideg képe megfeleltek a másik szemnek; tekebeli feszültség mindkét szemben ugyanaz. Heurteloup-féle vérvételek és szoral-befecskendezések eredménytelenek maradtak, a vakság megmaradt; ellenben a láta két — 62 —
