Szemészet, 1878 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1878-08-11 / 4. szám
nap múlva visszanyerte rendes kerek alakját és synergice a másik szembenivel rendes fokra összehuzódott. Szemtükörrel a háttérben a következő napokon sem lehetett rendellenességet találni, legfölebb azt, hogy a reczeg visszereiben gyengébb újjnyomásra lüktetés lépett fel s hogy kissé erősebb nyomással az ütértörzsek lüktetését is létre lehetett hozni; a nyomás megszűntével a lüktetések is megszűntek. Atropin és physostigmin a látára ugyanazon hatást gyakorolták, mint más egészséges szemben; utóbbi szerrel, mérsékesb látaszűkület mellett, kisebb nyomás kellett az edényekbeni lüktetés előidézésére, mint atropinnál. A sérülés utáni 20-ik napon rendes vastagságú véredények mellett először lehetett észrevenni a látideg halványabb színét, első jelét a most már bekövetkező látidegsorvadásnak. Ezután három hónapra az idegdombcsa fénylő fehér színnel valóban sorvadt lett, üterei nagy fokban megvékonyodtak; azonban nyomásra a lüktetési tünetek még ekkor is észleltettek. L. tnr. ezen, kórismerési tekintetből felettébb érdekes eset taglalásánál úgy vélekedik, hogy az utólagosan kifejlődött idegsorvadás nem világítja meg a sértés után fennállott kórisméi bizonytalanságot, mivel a sorvadást tekinthetni úgy belső szemvérzés mint bármely más durva sértés következményeinek, sőt egyszerű működési megszakítás kifolyásának ; miért is ezen esetben fenforgott viszonyokkal szemben szerinte nem marad fenn más, mint a régi, igazságtalanúl egészen kiküszöbölt reczegrázkódás — commotio retinae — fogalmára visszamenni; ezen és más hasonló esetek, valamint az agykórtanból idézhető példák azt bizonyítják, hogy a reczegrázkódás felvételét merően nem lehet visszautasítani. Végül megjegyzi, miszerint tapasztalata szerint a láta tojásdad alakja egyik csaknem állandó tünete a tekerázkódásnak. — Azon esetekben, hol a rázkódás nagy és vérszemhez — hiphaema vezet, a láta tojásdad elhúzódása soha sem szokott hiányozni; az ilyenkor gyakran egészen körtealakot ölt fel csúcsával lefelé irányúivá ; ezen részletes irishüdés legkésőbb nyolcz nap múlva nyom nélkül szokott elenyészni. (Kiin. Mntbl. für Augenhlk. 1877. Juni.) Torday tr. — 63 — Tarsitis syphilitica három esete. Fuchs Ernő tr. tanársegédtől. Arit tanár kórodáján az utóbbi évek alatt a szemhéjporcz bújakóros megbetegedésének következő három esete észleltetett: Első eset: erőteljes férfi, nős, két egészséges gyermek apja ; bal szem alsó héja 4 héttől dagadt, a felső nehány nappal később kezdődött fájdalom nélkül. A maktyú árkában még egészen be nem hegedt bújakóros fekély, a bőrön, főleg az arczon jellemző foltos-bibircsós küteg, duzzadt nyirkmirigyek. A szemhéjak daganata miatt a héjrést beteg alig képes megnyitni; héjak könnyen kifordíthatok; a héj bőrén át kitapinthatni a kemény, sima, fájdalmatlan tarsust, mely alakjának megtartása mellett rendes térfogatának többszörösére vastagodott és egymaga képezi a daganatot, mert jelentékenyen vastagodva sem a külbőr sem a köthártya nem találtatott; ez utóbbi egészben bársonyszerű s csak egyes helyeken mutat apró lapos, halványpiros, áttetsző emelkedéseket. A pillaszőrök mindkét szemhéjon teljesen hiányoznak a nélkül, hegy előrement lobos folyamat tünetei fellelhetők lennének. Az alsó héj külső részén az ereszték közelében 7 mm. széles, felületes, nem szalonnás kinézésű bőrfekély. Teke egészséges, köthártyája alól vizenyős, de csak kissé belövelt. Gyógykezelés a helybelileg alkalmazott higanyos tapaszon kívül rendszeres higanykenőcs bedörzsöléséből állott; összesen 30 bedörzsölés történt; a szemhéjoni fekély már 12 nap múlva eltűnt, s a kór befejeztével a szemhéjak daganata annyira leapadt, hogy beteg a héjakat rendesen használhatta és csak kifordításnál voltak a porezok még rendesnél valamivel vastagabbak, azonban már egészen hajlékonyak. Második eset. 34 éves, 6 év óta férjezett, magtalan nő ; 4 j év óta a bal nagy szeméremajkban kemény daganat; fél évvel ezen daganat keletkezése után hüdés a baloldali végtagokban és arezban, mely hűdés 4 hó múlva állítólag magától megszűnt. — Két év előtt a bal felső szemhéjon borsónyi, kemény, fájdalmatlan dag támagt; a dag fél év alatt annyira növekedett, hogy szemét többé nem nyithatta ; ekkor a dag magától felfakadt, helyén fekély képeződött, melynek begyógyítása 4 hónapot vett igénybe, mire azután a szemhéj daganata is megszűnt. Fél év előtt hasonló módon és tünetek között a jobb felső szemhéjon támadt daganat, melylyel most a kórodát kereste fel. A nagy szeméremajk daganatán kívül a bőrön előrement foltos küteg nyomai találtattak. A szemhéj daganata egészben megfelel az első esetnél leírtnak, csakhogy itt az alsó szomhéj egészséges. A daganat nagysága miatt a píllaszőrök nélküli héj kifo rdítását csak később lehetett eszközölni, midőn kitűnt, hogy a köthártya ezen esetben is helyenként éppen olyan sárgás-szürke, s zalonnás kinézésű emelkedésekkel volt megrakva. A bal felső szemhéj, hol a folyamat állítólag magától befejeződött, jelentékenyen rövidebb, pillaszőrök nem állnak egészen rendesen; a tarsus vékonyabb, keskenyebb és gyengén csolnakszerűleg görbült; a tarsus feletti köthártyában keskeny, a szemhéjszéllel egyközösen futó heg látható. Harmincz bekenés ezen esetben is elegendő volt az elsőhöz hasonló gyógyeredmény létrehozására. A harmadik eset az előbbeniektől annyiban különbözik, hogy a 28 éves férfinél a 6 év előtt jelen volt bujakór nyomai már nem voltak fellelhetők, s hogy ennél a nyolcz nap előtt támadt jobb felső szemhéj daganata fájdalommal kezdődött és növekedése alatt is folyton fájdalmas volt. Itt a szemhéj bőre is erősen vörösödve és vizenyősen megdagadva találtatott. A tetemesen megvastagodott tarsus felett a köthártya vérszegény, sárgás-fehér színű, egyes vérpontokkal megrakott, mialatt a tarsus körüli köthártya nedvdús, erősen belövelt. Beteg járólag kezeltetvén, csupán helybelileg alkalmaztatott higanyos tapasz ; majd fokozott fájdalmak alatt a dag keménysége és terjedelme nagyobbodván, egy hét múlva függőleges irányban a köthártyán át 10 mm. hosszú bemetszés tétetett a porezba ; ekkor kitűnt, hogy a porczbeli dag szalonnás, sárgásfehér tömegből áll, melyből egy csepp vér sem ürült és a bemetszés után nemhogy javúlás-, de ellenkezőleg roszabbodás állott be ; a fájdalom még nagyobb lett. Alkalmaztatott jódfestvény a szemhéjra ; három hét alatt a seb behegedt, mire a dag lassanként apadt és csak 2 */2 hó múlva fejlődött vissza annyira, hogy a szemhéjat könnyen kilehetett fordítani ; a fájdalmak azonban végleg elmaradván, beteg a még rendesnél jóval vastagabb tarsussal távozott a kórházból. (Kiin. Mntbl. für Augenhlk. 1878. január.) Torday, tr. — 64 — Fuchs tr. ezen három esetén kívül az irodalomban csak 5 esetre talált; azok között nem emlité H i r s c h 1 e r tr-nak a ,, Wiener Med. Wochenschrift“ 1866 év 72, 73 és 74 számaiban, közölt esetét, min annyival inkább csodálkozunk, mert H. tr. már akkor magát a kórképet annyira tüzetesen és kimerítően leirta, hogy arra a szakkönyvekben is — Stellwag 385 1. — hivatkozás történik. (Referens.) Sajtóhiba. A szemészeti melléklet 1878-ik évi 3-ik számában a 47. oldal 15 sorában alulról ,.oly csekély, hogy“ helyett olvassd ,,oly csekély szövetváltozás, hogy“. Budapest 1878. Khók & Wein könyvnyomdája (Dorottya-utcza 1. sz.)
