Szemészet, 1878 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1878-08-11 / 4. szám
59 6o „Atropin-Vaseline“ kenőcs. TherapeutiUus tudósítás. Dr. Got.dzieher Vilmos egyetemi m. tanártól. Az utolsó időben az atropin sulf kenőcsöt sok esetben nagy haszonnal alkalmaztam. A kenőcsben a „vaseline“ volt a constituens. Ismeretes, hogy a vaseline petróleumból nyert zsiros-szivós anyag, nagyon gyenge szagú és sárgás-zöldes színű. Meg nem romlik és nem avasodik. Legjobb a kenőcsöt következőleg rendelni: Rp. Alrop. suli. 0,05 Solve in pauxillo aqu. dest. Tere exactissime cum Vaselin. 5,0 F. ung. Az atropin ezen alkalmazásának előnyei következők : 1. Lehet a kenőcsöt a beteg kezébe adni a nélkül, hogy félni kellene, hogy a gyógyszernek a szájba ömlése által Atropinintoxicatio fellép, mely előny főleg a gyermekgyakorlatban nem megvetendő. 2. Erős izgatottsági tüneteknél, szemhéjgörcsnél, photophobianál (melyek a keratitist és conjunctivitis phlyctaenularist szokták kisérni), a nevezett gyógyszer pontosan hat és ilyen esetekben a láták tágulását s az izgatottsági tünetek enyhítését már akkor előidézi, mikor a vizes atropin-oldat még siker nélkül marad ; és pedig azon okból, mert a vizes oldat a szemhéjgörcs, a könyár stb. által a köthártyazsebből előbb eltávolíttatik, mint az atropin hatása létrejöhetne, mialatt a kenőcs minden esetben a köthártya felületén tapad. A jelzett esetekben rendkívüli szép és gyors eredményeket értem el, úgy hogy ezeknél ezen túl kizárólagosan az atropint vaseline-nel kapcsolatban fogom alkalmazni. 3. Ott, hol therapeutikus okoknál fogva a köthártyazsebbe olaj becseppentése szükséges (p. o. mészszeli égetéseknél), a nevezett gyógyszer által a zsir és az atropin combinált hatását egyidejűleg értékesíthetjük. Mint igen fontos tényt föl kell még említenem azt, hogy a vaseline a szemet sem gyermekeknél, sem felnőtteknél absolute nem izgatja. A szem gümőkórjáról. Sattler tr.-tól. Az érhártyában fellépő és kiválóbb lobos tünetek nélkül fenálló szemcsés gümők már több mint két évtized óta eléggé ismeretesek ; ezeken kívül azonban a szem más részeiben valódi, a kórboncztan szoros értelmében vett gümős lerakodások a szakirodalomban alig jegyezvék fel. Sattler már 1874. évben észlelt egy 56 éves, roszúl táplált, gyenge testalkatú nőnél a teke külső részén, a köthártyán, a tülkhártva feletti kötszövetben és a porczhártyán fészkelt fekéiyző daganatot, mely azután a halál után górcsőileg güműs terménynek bizonyúlt, mialatt az életben tévesen ráknak kórisméztetett. A második újabban észlelt esetben a látidegben fészkelt a gümős dag a chiasmától egészen a reczegbe terjedőleg. Az 5 éves kiaszott s már régebben vak fiúcska teke mögötti dag tüneteivel vétetett fel; nála a látideg gümős dagja azonnal kórsmertetett. Tekekiirtás után a szemürbeli genyedés hónapokon át tartott, s a gyermek végre is alapi gümős agykérlobban halt el. A mogyoró nagyságú gümős dag a jobb látidegben a kereszteződzésen túl ülve csúcsával a látlikba terjedt; átmetszésnél a látideg hoszzának a/3. része tökéletesen elsajtosodva találtatott; a lamina cribrosanak s a látideg gyökrészébeni gerendezetnek nyomát sem lehetett feltalálni; a látidegnek még el nem sajtosodon része szemcsés tömeggé változott át, melyben még fel lehetett ismerni egyes kötszövetnyalábokat; úgy a szemcsés szövetben mint a reczeg legközelebbi részeiben számos, részint külön álló, részint csoportosult heveny gümőcskék voltak beágyazódva. A 3-ik esetben egy 5 éves leánykánál a szembeni tünetekből a kórisme reczegbeli gliomára volt téve ; kiizelés után a reczeg egészen leválva és hátsó része nagy fokban megvastagodva találtatott; a megvastagodott részben górcső alatt nagyszámú gümőszemcséket lehetett látni, s azonkívül az óra serratan is hasonló szemcsékből álló csoportocskák voltak, nemkülönben az óra serratatól a sugártest hosszában a lencse hátsó feliitetéhez terjedt szövetben is ; úgy hogy az esetet mint a sugártest, reczeg és érhártya lobját kell tekinteni, ahol a lobterményben szemcsés gümők képződtek. Weiss Lipót tr. ez alkalommal a szem tubercalosisára vonatkozólag szintén bemutatott két kórbonczi készítményt. Az első készítmény 27 éves férfitól származik, ki erős testalkatú, de iszákos volt: nála előrement határozatlan jellegű ideges tünetek után a bal szemben heves fájdalomtól és láztól kisért lob lépett fel; teke mérsékesen előretolva, mozgékonysága meglehetősen szabad; szemhéjak mérsékesen dagadtak ; látás majdnem semmi’ A füstösen elhomályosodott porezhártyán s a látában volt csekély izzadmányon át még kilehetett venni a háttért; lencse és üvegtest tiszta ; idegdombcsa eltűnt s helyét csak a nagy edénytörzsek jelezték ; viszerek rendkívül tágultak; sok vérömleny a reczegben; a szemfenék legnagyobb része fehéresnek látszott; reczeg felületén emelkedések, jobb szem tökéletesen egészséges, rendes iáterővel. Agykérlob tünetei alatt az egy'én rövid idő alatt elhalt. Bonczolásnál az érhártyában az idegdombcsától kezdődőé 7 —8 mm. átmérőjű, számos apró csomöcskából összetett gümős dag találtatott. (Volt-e a testben más helyen gümős elfajúlás: a bonczlelet nem ad felvilágosítást.) A második készítményre vonatkozólag az 51 éves napszámos nehány héten át bal szemével roszabbúl látott, szeme fájt és könyezett. Láterő tetemesen csökkenve találtatott; szivárvány elszinesedett; számos odanövések miatt a láta atropinra szabálytanúi tágúlt; üvegtestben sok homály. Nehány hét múlva az irisbeu több apró sárgás-fehér göcsöcske jelent meg. melyek leginkább a körzeti részeken voltak elhelyezkedve s egy részük a fésűs szálig hurokjaiból látszott kinőve lenni. Higanybekenések daczára a göcsök gyorsan szaporodtak, növekedtek annyira, hogy a mellső csarnokot részben kitöltve szalonnás, sárgás-fehér szinü tömeggel egészen a porezhártya hátsó faláig értek. A kezdetbeni csekély fájdalmak mind erősebbek lettek, a dag a tülkhártya alsó és külső részét hegyesen előre tolván: a tekekiízelés végrehajtatott. A megduzzadt látidegfej messze beterjedt a teke belsejébe, metszlapján már szabad szemmel számos apró világos foltokat lehetett látni; a górcső úgy a látidegben mint a szivárványban, sugártestben, reczegben stb. különböző nagyságú és számú gümőket mutatott ki a fejlődés különböző fokain. Ezen esetben W. azt hiszi, hogy a szemben elsődleges gümősödés volt jelen. Beteg kevéssel a szemkórodárai felvétele előtt tüdőlobot állott ki, mely után testében igen megfogyott, de idült tüdőbántalmat a vizsgálat nem mutathatott ki. Felemlítendő még. hogy nehány hónapra a tekekiízelés után az áll alatti mirigy dió nagyságra dagadt s hogy a kiizelés alkalmával a külbőrbe tett mélyebb bevágásból később nagyobb mennyiségű geny ürült ki s a tályog fenekén tömött összeállású mirigydag tapintatott, melyben górcső alatt számos mirigydag találtatott. A harmadik készítmény 20 éves, tuberculosis miliaris hepa* tis, lienis, renum, intest. c. mening. tuberculosaba elhalt leány szeméből vétetett és az érhártya ismeretes közönséges szemcsés gümőcskéit tünteti elő. A készítmény különösen azért tanúlságos, mert jól láthatni, miként az egész gümős csomó nagyszámú alsóbbrendű csomöcskából van összetéve; hogy a rétegképződés középpontját a dagon áthaladó megvastagodott véredény fala képezi ; hogy a gümőscsomót körülvevő érhártyaszövet sejtjei nagyobb fokban beszürődvék. (Bericht über die X. Versammlung der Ophth. Gesellschaft 1877.) Torday, tr.
