Szemészet, 1878 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1878-08-11 / 4. szám
57 58 Közlemények a vidéki gyakorlatból. Dr. Imre JózsEF-től. I. Tömlők az alsó szemhéjakban mikrophthalmus mellett. Ezelőtt közel két évvel oly esetet közölt Wecker1), melyben egy féléves gyermeknek mindkét szeme hiányzott s az alsó szemhéjakban gömbölyű hólyagszerű képletek (cysták) voltak jelen, melyekre nézve az a gondolata támadt, hogy talán rendetlen helyre jutott s roszúl fejlődött szemgolyók (ectopia bulborum). A cysták tartalmának vizsgálata azt derítette ki, hogy az vegyileg az agyhártyák közötti folyadék és csarnokvíz közül az utóbbihoz állt közelebb s igy, bár maga Wecker sem mert határozott véleményt mondani, legelső ötletének ha nem valószínűsége is, legalább lehetősége megmaradt. Az esetnek két helyen is közölt leírásából csak a következőket említem fel : A szemhéjak erős sírásnál kifordultak s ilyenkor a gömbölyű daganat nem a szemgödör, hanem a bőr felé nyomult ; a conjunctiva hurutos váladékot produkált; könnyezésnek nyoma sem volt (a mi különben a gyermek korához képest nem nagy abnormitás), a kötőhártya tölcséralakú öblében nem lehetett találni semmi ellenállóbb (sorvadt szemgolyóként tekinthető) részletet ; végre a gyermek szemeit soha sem nyitotta ki. Mint említém, Wecker nem is igyekszik a szemek hiánya és szemhéjbeli tömlők közötti összeköttetést bővebben felderíteni, bár nagyon kitetszik közléséből, hogy a két rendetlenséget egymással viszonyban levőnek tartja. Természetes, hogy ha csakugyan ilyen fejlődési rendetlenségről lehetne szó, melynél a szemgolyókat ilyen szemhéjbeli tömlők helyettesítik, sokkal érdekesebb volna az eset, mintha egyszerűen a congenitus tömlők és anophthalmus esetleges találkozása lett volna. A múlt év tavaszán Hód-Mező-Vásárhelyen egy a Weckeréhez (az anophthalmust kivéve) mindenben hajszálig hasonló eset jutott szemeim elé. Közlöm itt annak leírását, azon módon, a hogy akkor naplómba jegyeztem. „1877. 23/IV. Kutas Jani, 16 hónapos. Anyja állítása szerint születésekor a szemrések igen parányiak voltak, ki nem nyíltak s azóta lassankint jobban-jobban nyitja a gyermek. Utóbbi időben azt vették észre, hogy ha a szemhéjakat kinyitják, azok megett valami kékes „szem-forma“ mozog ; ezt még néhány hónappal ezelőtt nem látták. — A gyermek feje kissé nagy, de rendes alakú; arczkifejezés vidám, a gyermek élénken figyel ; felső ajaka igen széles és a szájzugok sajátosan felfelé metszettek. A jobb szemrés külső vége feljebb áll mint a belső; a két felső szemhéj beesett, az alsók igen erősen előre domborodnak, kötő hártyákból egy keskeny rész kilátszik. A kötőhártya maga mindkét szemen halvány és rendes, az alsó szemhéjon domború felszínt képez, az általa alkotott tölcsér csúcsában mindkét felől egy kevéssé mozgó kékes fehér test, mely ellenállóbb tapintatú, kerekded, balról nagyobb mint jobbról (kis babnyi) ; e két ellapított golyóhoz hasonlító test közepén lencsényi sötét kék folt, melynek széléhez tapad a conjunctiva. Az elsorvadt (vagy ki nem fejlett) szemgolyók alatt s előtt a szemhéj bőre és cotij. közt ruganyos gömbölyű test érzik, mely a szem- . golyók alsó falához feszül s alig mozgatható ; ha a gyermek sír, az alsó szemhéj még jobban kidomborodik.“ A gyermekkel természetesen semmi tenni való nem volt. Az anya reménységét fejezte ki, hogy „még kinő a gyermek szeme“ ; határozottan állította, hogy régebben nem látszott semmi olyas, minőt most a szemek helyén találhatni s hogy mióta látja a két mozgó „szem-formát“, azokon folytonos növekvést tapasztal. Főleg ez a rendkívül sajátságos (bár megbízhatatlan s talán az observáló anyák ismeretes csalódásai közé számítandó) állítás indított rá, hogy felkérjem az anyát, mutassa be gyermekét többször is, mit azonban nem cselekedett. Mint a leírásból látszik, a kép teljesen megfelel azon rajznak, mely az Annales d’Ocnlistique 1877. martius—áprilisi (hozzám csak később jutott) füzetében látható. Csak az a fő fontosságú eltérés van a két eset között, hogy a Weckerében nem volt J) Klinische Monatsblälter. 1876. 329. 1. — Annales d’Ocul. 77. köt. 151. 1. a szemgolyónak nyoma sem, az enyémben igen. Ez a körülmény nem engedi, hogy esetemben csak távolról is gondolni lehessen a szemgolyó alkatrészeinek részvételére a szemhéjbeli cysta alakulásában, s egyszersmind némileg pótlékul szolgál Wecker észleletéhez ; ott anophthalmus, itt mikrophthalmus mellett van tömlő a két alsó szemhéjban ; ha volna oly eset, hol a szemgolyók ilyen tömlők mellett jól fejlettek volnának, egészen meg lennénk (legalább subjective) győződve arról, hogy a kérdéses szemhéjbeli rendetlenségnek semmi köze a szemgolyók állapotával. Egyébiránt hogy ez így áll, könnyű a szem kifejlődésének s a fejlődésbeli rendetlenségek keletkezésének ismerete után kimutatni s az a benyomás, melyet Wecker közlésének első olvasása tett, bizonyosan mindazoknál csakhamar elenyészett, kik a szem fejlődésének s az ebbeli rendetlenségeknek módjáról, következéseiről gondolkozván, az esetet magyarázni igyekeztek. Legfontosabb körülmény (annak elhatározására nézve, vájjon tekinthetjük-e Wecker esetében és általában a szemhéjbeli tömlőt a szemgolyó alkatrészeiből alakúknak, vagy azzal bármily származási közösségben levőnek) az, hogy a szemgödör és szemhéjak jól voltak kifejlődve, sőt esetemben a szemgolyó izmán is élénken működtek. Ebből azt következtetem, fiogy Wecker esetében sem volt valódi anophthalmus jelen, azaz: valamikor elkezdett ott a szemgolyó képződni s vele együtt a vele fejlődésben lépést tartó segédszervek is ; csakhogy a szemfejlődés egy későbbi szakában a szemgolyó elsorvadt. Mint Manz dolgozatában1) olvashatjuk, az anophthalmus eddig leírt (főleg a régibb irodalomban nagyobb számú) eseteiben szemhéjak és szemgödör csak igen ritkán hiányoztak, de legtöbbször volt rajtok valami tökéletlenség. Ha orbita és szemhéjak ki vannak képződve, ez Manz szerint tökéletes czáfolat azon vélemény ellen, hogy a szemgolyó képződése meg sem indúlt, mert e nélkül amazok fejlődése lehetetlen. Csak olyan esetekben gondolhatnánk arra, melyekben eme segédszervek is hiányzanak, de hogy már a szemhólyagok tönkre mentek volna, sőt hogy talán ezeknek az agyhólyagokról lefűződése történt volna meg, azért nem hihető, mert ilyenkor az utóbbiak is szenvednének s vagy elhalna az embryo vagy fejetlen monstrum lenne a szülött. Olyan eset ezek szerint, melyben mind a szemhéjak, mind a szemgödör tökéletesen jól vannak fejlődve, épen nem engedi meg annak felvételét, hogy ott valódi anophthalmussal van dolgunk, hogy tehát a szemgolyók mintegy kimaradtak volna (s csak azok maradtak volna ki) az egyén felépítésének tervéből; sőt határozottan kimondhatjuk, hogy bizonyos nem épen korai szakáig el is haladt a fejlődés s akkor jutott tönkre a szem. Hogy egy már képződő szemgolyó teljes eltűnésig elsorvadhasson, abban nem találhatunk semmi képtelenséget. — A mi az ectopia nevet illeti, arra nézve szintén meg kell jegyeznem, hogy Wecker esetében gondolni sem lehet rá. Az ectopia Manz szerint vagy mélységbeli vagy a szemgolyók egymástól való távolságát illető eltéréseket jelent; másnemű ectopia régi esetei (a nyakszirten levő szemek stb.) nem érdemelnek hitelt s kifejléstanilag lehetetlenek. Itt már azért sem képzelhetnők, mert a fentebbiek szerint szükségkép kellett a szemgolyóknak rendes helyen képződni és elsorvadni. Mindezek szerint véleményem az, hogy e két esetben a ritkaság a szemhéjbeli tömlő ; érdekes továbbá, hogy ilyen csak e két esetben találtatott, hol egyszersmind a szemgolyók fejlődése rendetlen volt. De hogy minő viszonyban van 'e két abnormitás egymással, azt alig képzelhetjük el. Esetemben érdekes még az anya állítása, mely szerint a szemgolyók növekednek. Manz említ két olyan esetet, hol a kicsiny (borsónyi) szemgolyók később megnőttek; csakhogy azok már nem oly fejletlenek voltak, mint a leirt gyermekéi. Mindenesetre ritka és érdekes tünemény, ha az anyát nem a remény ejtette csalódásba. *) (traefe—Saemisch. Handbuch dev ges. Augenheille.' II. köt. 119 s köv. 1.
