Szemészet, 1878 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1878-08-11 / 4. szám
még gyengéd lencsjtok közepe mint legkiállóbb része a lencsének a rögtöni előrenyomatás következtében. A megrepedt helyen létrejövő körülhatárolt beivódás, véleményem szerint az, a mit ily esetekben központi tokhályognak nevezünk. Hogy a megrepedés ily korlátolt marad, a gyermeklencse tokjának csekélyebb szakadékonysága okozza. Hogy ezen homály mindig központi, elég bizonyíték arra nézve, hogy nem rárakott kórtermény, mely a csarnok megszűnése után a tok és szarufekély közti érintkezés hátramaradt nyoma gyanánt volna tekinthető, mert előfordul az, meg pedig az esetek túlnyomó számában környi szaruátfuródásnál is. A jelenlevő szarufoltok és hegek, vagy a mellső odanövés kicsiségéből még arra is lehet következtetni, hogy a megrepedés ily .esetekben rögtöni nyomás következménye lehetett és a nélkül talán nem is állott volna be. A kórfolyamat tehát nem is volt súlyos, — a mély szaruelgenyedésnél a csarnokviz lassankint szivároghat keresztül és így nincs ok, mely a lencsetok megrepedésére vezetne, — mindezek alapján tehát gyermekeknél a szarufekélyedés azon stádiumában, midőn atropin becsepegtetése által meggyőződtünk a szaruhártya felszívási hajlamáról, prophylactice eserint tanácsos alkalmazni azon czéllal, hogy a netáni megrepedés pillanatában az erélyesen kifeszített szivárványhártya támogassa a lencsét, mi által valószínűleg elejét vehetni a közpoti tokhályog keletkezésének. 3. Puha és kitágulásra hajlandó szaruhegek, kezdődő szarucsapok ellen, természetesen mindig erős nyomkötéssel párosúltan. 4. Keskeny és friss mellső és hátsó synechiák jelenlétében a kísérletek mindenesetre észszeriiek1), még pedig úgy, hogy atropinnal váltakozva (v. Graefe) alkalmaztassák. 5. Lencsehelyhagvás eseteiben, de nem tisztán optikus őzéiből, mint Graefe, hanem a végből, hogy a lencse teljes előesése, ennek sokszor végzetes következményeivel, megakadályoztassék, tehát megint proph vlacticus irányban. 6. Oly esetekben, midőn a lencse összetöpörödött és megkeményedett, és a látaszélen mintegy nyargalva, hol a mellső, hol a hátsó csarnokban tartózkodik. Graefe 1855-ben ily esetet kezelt. Valahányszor hanyatt feküdt a beteg, a lencse eltűnt. Két ízben siker nélkül kísérelte meg a kihúzást, míg végre harmad ízben azon elmés ötletre jutott, hogy a mindannyiszor műszere alól kisikló lencsét a műtét előtt a tülkhártyán beszúrt tűvel rögzítette, a tűt aztán segédjének átadta, a ki mindvégig rögzítve tartotta a lencsét, míg a szaruseben keresztül Graefe ezt kivette. Ily esetben az eljárás eserin segélyével igen egyszerű és következő lehetne: a becsepegtetés után közvetlenül arczára feküdnék a beteg, a lencse ezen testhelyzetben a mellső csarnokba esnék és veszteg maradna, mert mögötte a láta csakhamar összehuzódnék. Ezután a műtét akadály nélkül lenne foganatosítható. Itt az eserin a miit ét technikájának volna fontos segédeszköze. 7. A szaruhártya vagy lencse környi átlátszatlan elhomályosodásánál az eserin a látaszűkítés által stenopaeice nyújt segélyt a betegnek, kirekesztvén a 'áta teréből ' azon gátakat, melyek a világsugarak diffusiója által zavarják a látást. 8. A szarubántalmak után hátramaradt friss foltok ellen akkor, midőn a szernek felszívatása kétségtelenné lett. Ezen feltevés helyességéről azonban még nem győződtem meg, az ezen iránybani kísérletek most folynak. A két utolsó pontban felsorolt kórálla Dótoknál, hol az eserint hosszadalmasait kell alkalmazni, az általa okozott fájdalom fog sokszor határt szabni a becsepegtetéseknek. 9. Műtétek után. A mi az eserin alkalmazását közvetlenül a mellső csarnokot megnyitó műeljárások után illeti, itt az volna megjegyzendő, hogy a szivárványhártya esetleges megakadályozása végett igenis, de csak néhányszor kellene a becsepegtetést eszközölni, azután legott atropinra térni át a végből, hogy az ily folyamatoknál oly gyakran beálló szivárványhártyalob következményeinek: a synechiák képződésének vegyük elejét. A csak úgy nagyobb vonásokban előadott javalatokat nem fejezhetem be a nélkül, hogy az újabb időben Kniess, Weber és Laqueur egymástól független, de csaknem egyidejűleg közzétett *) — 55 eszméjét ne érintsem. A glaucomát ugyanis, ezen lényegére és okaira nézve oly rejtélyes és sokoldalú betegséget mindnyája onnan eredőnek magyarázza, hogy a szembe több folyadék jut, mint a mennyi belőle filtrátio útján kiürül; ezen filtratiót pedig az akadályozza, hogy a szivárványhártya környi része és a sugár-nyújtványok a Fontana-féle űrt elfedvén, mintegy betömik és nem eresztik be a kiürülésre utalt nedvet. A kórboneztan mai állása e tekintetben, úgy látszik, igazat ad ezen feltevésnek, a miből kiindúlva a fenntebb említett fürkészek, az eserint a glaucoma némely alakjában czélravezetőnek mondják, a .mennyiben elhúzza az a nevezett iirt fedő és betömő képleteket és utat nyit a pangó nedvek számára kifelé. De magok ezen fürkészek is csak palliativ szernek vallják itt az eserint és korántsem vindicálnak neki oly szerepet a gyógytanban, mely kiszoríthatná az iridectomiát. Nekem ez irányban nincs elég bő tapasztalásom, és úgy hiszem nem is lesz mindaddig, a míg ki nem derül, hogy az eserin éppen oly biztos szer a glaucoma ellen, mint az iridectomia. Én nem vagyok hajlandó az eserin állítólag jó, de múló hatása kedvéért az iridectomiát még csak elhalasztani sem, mert tartok tőle,: hogy az utóvégre mégis elkerűlhetlen műtétre roszul készítjük elő a beteget, ha oly szerrel kezeljük őt előbb, mely fájdalmait enyhíti és látását, hacsak futólag is, javítja. És még nehány szót más javalatokról : Weber az eserin üdvös hatásáról súlyos szarubántalmak ellen annyira meg van győződve, hogy még ott is, hol iritis, melynek éppen az eserin myotikus hatása folytán lehet látazár a következménye, alkalmazandónak tartja azt, úgy vélekedvén, hogy iridectemia által kö nnyen lehet utólag műlátát nyitni. Az előadottakból láttuk, hogy a szerek bejutása a mellső csarnokba már magában véve jele a szarubántalom kedvező fordulatának, nem tudom tehát belátni, miért kelljen a most már kevésbé veszélyes szarubántalom kedvéért oly szerhez nyúlni, mely iritis jelenlétében könnyen végzetessé válhatik a szemre. A körkörösen odatapadt látaszélnek iridectomia által csak egy része szabadíttathatik fel, és ha a láta helyreállíttatik is, a szem jövője a hátramaradt széles synechia miatt, mely a glaucoma legújabb oktana alapján szintén zavarhatja a tiltrátiót, veszélynek van mindvégig kitéve. Itt még azon körülmény is latba esik, hogy iritis csak a legritkábban szöveményezi a szarubántalmat gyermekeknél, hanem főleg megnőtteknél fordúl elő szarubántalommal egyetemben, tehát oly korban, mikor egyrészt már a glaucoma is lesben áll sokaknál, másrészt pedig, midőn nem kell attól tartani, hogy a beteg értelmetlensége folytán traumatikus módon fog valamely gyógyulóban levő szarufekélyt megrepeszteni. Ily esetekben tehát eserint nem tarthatok javaltnak. Mohr, Weber klinikáján az eserinnel tett kísérletek nyomán ezen szert panophthalmitisnél is indikáltnak mondja azon czélból, hogy a teke végelsorvadását megakadályozza. Az eserin által kifeszített iris a tekebennék kiürülése elé erős gátat vetve a szem alakjának fennmaradását teszi lehetségessé. Megengedve, hogy az eserin ily esetekben ezen igen remarkábilis hatással bírna is, a mire a panophthalmitis egy ily módon lefolyt esetéből következtetni igen merész dolog, nem látom be, miért álljuk útját a teljes elsorvadásnak, mint oly kórvégnek, mely mindenkorra megszabadítja a beteget az úgyis hasznavehetlen szervtől. Ki ne látott volna számos oly szemet, mely panophthalmitis után, a lassankint emelkedő belnyomás következtében, minden átmérője mentén megnagyobbodott, fájdalmas lett és a másik szemet rokonszenvi lobbal fenyegette, a midőn tehát vagy kifejteni, vagy sorvadásra kellett mesterségesen vezetni azt. A kosmetikus szempontot illetőleg pedig mindenesetre szebb a kis csonkra illeszthető müszem, mint az olyan természetes, melynek szaruhártyája Vastag fehérszürke hegszövet. Ezek volnának azon gondolatok, melyeket az eserinnel tett számos kísérlet bennem ébresztett, A haszon, legalább reám nézve, ez észleletek folytán az, hogy irányelveket nyertem úgy az atropin, mint az eserin alkalmazása körül. 56 *) BecUev Ottó több esetet közölt, hol sikerűit számos synechiát feloldania.
