Szemészet, 1878 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1878-06-09 / 3. szám
47 48 azért, mert ha a becsepegtetés után a szemhéjak bezáródnak, az oldat kinyomatik, az érintkezés a szaruhártya és oldat között tehát oly futólagos, hogy a várt eredmény elmaradását méltán lehet az érintkezés túlságosan rövid tartalmának tulajdonítani. Az első és főkérdésre : felszivatik-e az eserin a szarubetegség ezen időszakában ? a válasz igen megbizhatlannak bizonyult. Méltóztatnak tudni, hogy szarubántalmaknál, melyek rendszerint kisebb-nagyobb fokú fényiszonynyal párosulvák, a láta úgyis szfikebb szokott lenni. Ha már most a kórfolyamat, teszem fekélyedés, vagy beszűrődés épen a szaruhártya közepét foglalja el, tehát átellenesen fekszik a látával, és ezt mintegy fedi, a legnehezebb dolgok közé tartozik eldönteni, váljon a már, a becsepegtetés előtt is szűk láta mennyivel lett szűkebb. Ott tehát, hol a szarubetegség közepetti volt, csaknem kivétel nélkül eldöntetlen maradt a fenetemlitett kérdésre a válasz. Ha a betegség a szaruhártya környi részén foglalt helyet, és a többi szarúszövet aránylag ép és elég átlátszó maradt ; a hol tehát mi sem akadályozta a vizsgáló szemet a viszonyok megítélésében, minőnek láttuk a látát ? A betegség első időszakában rendszerint ilyenkor sem tapasztaltunk oly szűkületet, mely fokára nézve megfelelt volna az ép szemeken nyilvánult szűkület fokának, az az soha sem láttuk kis gombostűfő nagyságra összehúzódni a látát. Rendesen kétség maradt fenn a fölött, hogy egyáltalán kisebb-e a láta a többszörös becsepegtetés után, mint volt az a becsepegtetés előtt. Ha meggondoljuk az éptani viszonyokat, illetőleg azt, hogy a láta középtágulata ép állapotban sem nagy, minek következtében a szűkítő szer hatása csak igen kis téren nyilvánulhat, a mely tért maga a körfolyamat még ikább kisebbíti, ha meggondoljuk továbbá, hogy az atropin alkalmazásánál friss szarubetegségekben sokszor szintén mily nehéz eldönteni, volt-e hatása a szernek a látára, pedig itt a láta mozgási tere sokszorta nagyobb, mert a kitágulásra van hely elég, akkor nem fogunk csodálkozni, ha épen ezen legfontosabb kérdésre, arra t. i. felszivatik e az eserin a szarúbetegségek első időszakában, a felelet határozatlan maradt. Leber és Krükow1) kutatásai a szaruhártya felszívási viszonyairól kiderítették ugyan, hogy a szarufelülettel közvetlen érintkezésbe hozott folyadékok akkor eresztetnek legerőteljesebben át, midőn ezen hártya valamelyik helyén meg van fosztva felhámjától. Ezen állítás helyességét ki ne tapasztalta volna számtalanszor szemészi gyakorlatában teszem oly eseteknél, hol idegen testet távolított el a szarufelületről, és egyszeri atropin-becsepegtetésre igen rövid idő alatt oly látatágulatot észlelt, hogy néha alig bírta észrevenni a szivárványhártya visszahúzódott körszélét. De ezt is csak oly esetekben, hol az idegen test körül még nem keletkezett volt beszűrődési udvar, a hol tehát tisztán felhámleválással van dolgunk. Éppen így vagyunk a szarubetegségekkel. A beteg helyen első, ami valószínűleg elpusztul a felhám, de ebből nem lehet arra következtetni, hogy már most meg van nyitva az út, melyen keresztül könnyűséggel beszivároghat a vele érintkezésbe hozott folyadék a mellső csarnokba, mert az elpusztult felhám helyén beszűrődési tömeg létezik, mely akadályozza a bejuthatást. Hogy miért nem veszi át e munkát a szaruhártyának még ép, vagy legalább aránylag ép része, ez oly kérdés, melyre felelelni nem tudok, de úgy hiszem, a betegség első időszakában áll be a szaruhártya totalitásában, sokszor persze oly csekély, hogy észre nem vehető. Különben, hogy az atropin hatását a látára, hetekig tartó alkalmazásnál sem állapíthatni meg sokszor, talán nem is a szaruhártya változásának kell tulajdonítani egészen, mert hányszor van alkalmunk tapasztalni, hogy szépen tágul a láta elég homályos szaruhártya mögött is — mint teszem a folyamat későbbi szakaiban. Valószínű tehát, hogy a szarubántalmak kezdetén jobbára szenved egyszersmind a szivárványhártya, szenved legalább egyszerű vérbőségben, és ez akadályozza a látát kitágulásában. Ezen értelmezés megfelel annak is, hogy miért nem iátjnk szűkülni a látát eserin-becsepegtetések után a betegség elején: a vérbőségben szenvedő iris látaszéle ijgyis össze van húzódva már, a szűkülés öregbedésének minimális többjét pedig egyrészt épen kicsiség, másrészt a sok esetben homályos szarufelület nem eugedik biztossággal felismernünk. Ezen körülmények lehetnek okai annak, hogy az engem érdeklő *) Albr. v. Graifas Arch. f. Ophth. XX. B. 205. 1. sat. egyik főkérdésre, váljon fetszívatik-e az eserin a szarubetegségek kezdetén, nem kaptam biztos feleletet. Előtérbe lép tehát a másik kérdés: megrövidíti-e az eserin a kórfolyamot ? Hogy kellő tájékozást nyújthassak, czélszerű lesz e kérdés felderítéséhez kortörténetekkel járulnom. Először is azon 13 eset rövid előadásával, hol az egyik szem atropinnal, a másik eserinnel kezeltetett, azután azon 7 egyén kortörténetével, kiken a két szer szintén azon czélból volt parallel kezelés alkalmazva, hogy az érintett kérdésre kapjunk választ. A 13 betegnél következő kóralak volt jelen: Keratitis superficialis 2 eset. Ulcus corneae 4 „ Keratitis vascuculosa 2 „ Keratitis papulosa 1 ,, Abscessus corneae 2 ,, Prolapsus iridis 1 „ A 13-iknál az egyik szemen szarufekély, a másikon felületes szarulob. Keratitis superficialis. 1. eset. Sz. 0. 2 l/s éves fiú, nem oltott, vörheny után lett szembeteg. A szarubántalmon kiviil köthártyahurutot is külölt. Szembaja 14 nap óta. A szaruhártyák általános elhomályosodásán kiviil közepett mindkét oldalon felhám-lehorzsolódás, fájdalom, nagy fényiszony és könyezés. A jobb szembe atropint, a balba eserint kap. A becsepegtetés után a jobb láta igen mérsékelt tágulatot, a bal igen jelentéktelen szűkületet mutat. Felvétel 1877. május 5., gyógyulás 1877. augustus 5. Három havi kezelés után egy időben gyógyult meg mindkét szem. 2. eset. B. T. 9 éves leány, oltott. Felvetel 1877. márczius 5- én. A szembaj himlő után a múlt nyár óta. A felületes szarulobon kívül, héjmirigylob és köthártyahurut, fájdalom, fényiszony, könyezés mérsékeltek. Szaruhomály általános, itt-ott felhám-felernyedés, sugárbelöveltség. Bal szem — atropin, a jobb — eserin. Márczius 12-én a bal szem szarúhártyája csaknem meggyógyúlt, a jobb javult. A szerek hatása a látában észrevehető. Apróbb visszaesések után a jobb szem szaruhártyája is kivilágosodik, úgy hogy április 6-án gyógyultan haza hocsájtatik. Ulcus corneae. 3. eset. B. J. 3 éves fiú, oltott. Felvétel 1897. február 28. Görvélykór. Szembaj 3 hó óta. Nagy fényiszony és könyezés. Beszűrődött szélű, piszkos fenekű, kölesnyi fekélyek közel a szaruközponthoz. Nagyfokú sugárbelöveltség. A jobb szembe — eserin, a balba — atropin. Márczius 4-én a szorgalmas becsepegtetésre csak ma látszik a szerek hatása a látákra. A jobb szaruhártya körül a belöveltség fokozódott. 14-én a fekélyek behegedtek, foltokat hagyva hátra, az izgatottság tüneményei elmúltak. 15-én mindkét szem egy időben javult, hazabocsájtás. 4. eset. K. K. 9 éves leány, oltott. Felvétel 1877. április 15. Görvélykór. Szembaj 4 hét óta, kanyaró után. Fényiszony, könyezés mérsékelt, a héjak duzzadtak, a szaruhártyák széli részein köröskörül apró fekélyek éles határral, sugárbelöveltség. A jobb szembe atropin, a balba eserin. 20-án a jobb szarufekélyek kisebbednek, a belöveltség alábbhagyott, a láta igen tág; a bal szarufekélyek alig mutatnak változást, de a szaruhártya többi része rendes fényét visszanyerte, a láta szűk; a belöveltség itt is engedett. Április 4-én javultan haza bocsájtatik. De baja kiújulván május 18-án ismét felvétetik. Most a fekéiyedés a jobb szaruközponton mutatkozik, eserinneli kezelés után junius 6-án gyógyulva hagyta el a kórházat, a fekély helyén folttal. 5. eset. K. k. 4J/a éves olt.? . . felvétel junius 6-án 1877. A szembaj bizonytalan idő óta. A jobb szaruhártja belső alsó negyedén kölesnyi, a balnak külső szélén valamivel kisebb tiszta fenekű fekély. A jobb szembe atropin a balba eserin. Deczember 6- án itt a szerek azonnal mutattak hatást. A felvételnél a rendes mekkoraságú láták fénybehatásra pontosan reagáltak. A fekélyek hegedősének mindkét oldalt biztos jelei mutatkoznak. Azonban a köthártyán szemcsésedés lép fel, az izgatottság jelenségei mérsékeltek lévén, kékkővel történnek érintések. Junius 26-án a gyógyulás egyaránt halad mindkét szemen. Julius 7-én a szemcsésedés is eltűnt, a fekélyek behegedtek, a beteg jelentékenyen javulva elbocsájtatik. (Folytatás következik). Budapest 1877. Khór & Wein könyvnyomdája (Dorottya-utcza 1. sz.)
