Szemészet, 1877 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1877-12-30 / 6. szám
91 92 Igen tanúságos, mit szerző ezen fejezetben a glaucoma alkalmi okairól előhoz. A legkülönfélébb súlyos szervbántalmak, a mennyiben az átalános testállapotot roszabbitják, képesek heveny vagy subacut glaucoma-rohamot előidézni oly egyéneken, kik e szembántalomra a látszerv minősége következtében hajlandók, a mit szerző több példával illustrál. De nem csak heveny betegségek, hanem italában minden mozzanat, mely a testerőt kimeríti, képes ez irányban hatni, s igy szerző említi, hogy minden esetben, hol glaucomát fiatal egyéneken észlelt, keletkezésénél hasonló elgyengülés jelen volt. Még az úgynevezett glaucoma-successiót is, t. i. azon gyakori eseményt,hogy az egyik szemen véghez vitt glaueoma-műtétet a bajnak kitörése a másik szemen nyomban követi, azon kimerülés által véli értelmezhetni, mely a fájdalmaknak, az álmatlanságnak, az aggodalomnak, a műtéttőli irté>zásnak stb. következménye-; miért is javasolja, hogy a műtett beteget minél hamarább ez irányban kedvezőbb helyzetbe hozzuk megfelelő diaeta által. A hűdések és félhűdések mellőzésével, melyek átalános elgyengülés következtében támadnak, még csak a szürke hályog legyen említve, a mely a korai elfonnyadást ép úgy követheti, a mint azt az aggkorhadásnak szokott tulajdonának ismerjük. Végre az alkony-sötétség (hemeralopia) jeles példája azon kóros befolyásnak, melyet a rósz táplálás a reczeg működésére gyakorolni képes. A fényes világosság általi valutás itt mint alkalmi, a rósz táplálás mint hajlamító ok tekintendő; mely utóbbi feltevény mellett még azon jóllehet korlátolt Xerosis is szól, melyet hemeralopiánál újabb időben oly gyakran említenek. — így igaz nagyon is rövid kivonatát adtuk Förster munkálatának, melynek dús tartalmáról, valamint józan összeállításáról csakis az olvasás által győződhetünk meg. Ha valami hiányt benne találtunk, az abban rejlenék, hogy szerző a kedély befolyásának és átalában az elmi állapotnak a szembántalmak előidézésére nem szentelt némi figyelmet. Különben dolgozatát ő maga sem tekinti kimerítőnek, hanem olyan munkának, melynek kiegészítése csak az időtől várható. A calabar gyógyhatásáról. Weber Adolf trtól. A calabar-babnak legújabban előállított kivonatával, a kénsavas eserinnel, mint olyan szerrel, mely a tekebeli feszültséget jelentékeny fokban csökkenteni képes, a szemészek egy év óta mind élénkebben foglalkoznak. W. tr. a calabar-bab kivonatával már 1867 óta tett számos élet- és gyógytani kísérleteket; az alább felsorolt eredményt azonban még további és nagyobb számú adatok biztos eredményeként csak később akarta nyilvánosságra hozni, hogyha Lagueu?-nek a Centralblatt mult évi folyamában az eserinre vonatkozó munkálata napvilágot nem lát; a ki különben észleléseit egészen önállóan tette, és W. előbbi tapasztalatairól tudomással nem bírt. Az élettani kísérleteket illetőleg W. úgy találta, hogy a calabar csupán az üvegtestbeni nyomást fokozza, mig a mellső csarnokbanit ellenkezőleg csökkenti. — Ezen hatást kórodailag bizonyították a szarusérv (ceratocele) esetek, melyekben a hólyagszerüleg kidudorodott rész calabar alkalmazásra legtöbbször egészen a fekély alapjának megfelelő síkra visszahúzódott; ezt a szarutályogból keletkezett fekélyek, ahol ugyanis ha még jelentékenyebb látaodanövések nem voltak, a fekély vékony alapfala calabar becseppentésre lapos volt, sőt némileg be is húzódott, míg Atropinra ellenkezőleg hólyagszerüleg kidudorodott. A calabarnak ellentétes hatását a mellső csarnok és üvegtestbeni feszültségre vonatkozólag szerző úgy vélekedik, hogy a főmozzanat a szivárvány feszültségében van, mennyiben ugyanis a gyengéden sátorszerűleg előre irányult szivárvány megfeszülés közben csúcsrészével visszahúzódni igyekszik, midőn is támogattatva az üvegtestbeni nyomást már rendes viszonyok között is részben ellensúlyozni képes övcse által: megakadályozza azon nagyobbodott nyomást, mely különben a mellső csarnok tartalmára ültettetik át. Idevonatkozólag észleltetett, hogy erősebb calabar behatásra a különben egészen egészséges szemben szivárványrezgés jelentkezett, s az a calabar hatásának teljes megszűntével ismét eltűnt; ezen behatást csak úgy értelmezhetni, hogy az övcse a sugártest által sokkal erősebben kifeszíttetik, mint mennyit a lencse keskenyebbé tétele a természetes alakrai hátraugrás közben szükségei, s igy a lencsén lazán függő iris csekély ingadozásokat tehet. Hogyha ezen nagyobb feszültség a szivárványban a mellső csarnokbani rendes nyomást megkissebbiti, kell, hogy ugyanazon hatány a teke hátsó részében a nyomást növelje; ezen növeléshez azonban hatalmasan hozzájárul a sugárnyujtványok megduzzadása calabar alkalmazásánál, mint arról műlátával biró szemeknél legjobban meggyőződhetni. Az üvegtestbeni nagyobbodott nyomást a reczeg véredényeinek módosulásaiból teljes biztossággal — a szűk láta miatt — nem lehetett ugyan megállapítani, annyi azonban bizonyos, hogy calabar alkalmazása után a reczeg visszerei az üterekhez viszonyítva valamivel mindig szűkebbeknek látszottak, s a lüktetési tünetek hiányoztak. Gyógyítási czélból — az élettani hatás alapján — a calabar legelőször is szarusérv ellen lett alkalmazva és pedig feltünőleg jó eredménnyel; nyomkötés nélkül a sérvkaput képező falra köröskörűi a szélektől kiindúlva új porczanyag rakódott le; lassanként az egészen kitöltött hézag teljesen átlátszó felhámot nyert s a sérvből végre csak egy gyűrű alakú, közepén átlátszó hegyes homály maradt vissza. Hasonló jó eredmény éretett el szarutágulatoknál —• cornea conica, — melyeknél még a homályok is részben kisebbedtek, úgy hogy a calabar porczhár/yahomályok ellen is előnyösebbnek bizonyult a szokásos izgató szereknél, csakhogy azt heteken át kell alkalmazni. Legfényesebb volt a hatás mély szarufekélyeknél, úgy hogy szerző azt a már eddigelé rendelkezésére álló számos esetek alapján Arcanumnak nevezi, mely elhomályosít minden ez időig alkalmazott szereket és feleslegessé teszi bármely műleges beavatkozást, legyen bár a fekély a szélen vagy középén; épen nem nélkülözhető akkor, ha a fekély igen kiterjedt és végeredményként nagyobb szarucsap fenyeget; ilyen esetek calabar alkalmazásra szívárvány-előesés, tehát szarucsap nélkül gyógyultak, a porczhártya visszanyerte majdnem teljes átlátszóságát. Ellenkezőleg nem javait a calabar azon felületes szarufekélyeknél, melyeknek lefolyása kevésbé függ a porczhártyabeli feszültségi viszonyoktól; egyenesen ártalmas az edényekkel bőven ellátott fekélyeknél vagy olyan felületes fekélyeknél, melyek nagyobb tekeizgatottsággal párosulvák; ezek ellen Atropin becseppentések és nyomkötés a legjobb eljárás marad. A szarutályogból fejlődött fekélyeknél is többnyire csak azon esetekben lesz a calabarnak kedvező hatása, ahol a tályog egyidejűleg hátra és mellfelé nagyobb szélességben áttört. Szívárványlob azon szarufekélyeknél, hol a calabar különben javait, nem gátolhatja a szer alkalmazását, miután az esetek különben is legtöbbször olyan porczhártyaroncsolást vonnak maguk után, hogy a fekély behegedése után ’a láterő lehető visszaadása csak is műlátaképezés által érhető el; egyéb kint calabárrali kezelés mellett egyszer sem észleltetett a szívárványlob olyatén fokozódása, hogy az a porczhártyabeli folyamatra kedvezőtlen visszahatással lett volna. Alkalmazva lett a calabar továbbá szarucsapoknál, és az eredmény különösen azon esetekben volt kedvező, hol a folyamat odafűződési hegekből — leucoma adhaerens — fejlődött. Végre alkalmazásba hozatott a calabar glaucoma némely alakjainál, és pedig tartós eredménnyel, a mennyiben az esetek legtöbbjénél a glaucomatosus folyamat nem haladt többé előre, sőt nehány esetben calabar használata mellett a láttér és látélesség jelentékeny javulást jött létre. A gyógyhatás azonban a glaucománál, valamint a szarucsapokná’ '' egyátalában még más erőművi mozzanatra is vezetendő vissza, a porczhártyabeli folyamotokra vonatkozólag érintetet '-mcoma egy egész osztályának legközelebbi okául y sugártesthez illeszkedő részének eltolatása a t része felé, és pedig olyan kiterjedésben, hogy a .osüs sz,a„^ az iris minden oldalról elfedi, és így a tekebeli folyadék átszürődése kifelé gátolva van. A fésűs szálag részbeni elfedésével kezdődnek a glaucoma első tünetei; hogy most a hártyák megváltozott elhelyezkedésére a calabar kedvezőleg és visszafejlesztőleg hathat: könnyen érthető az élettani hatásból, hogy t. i. calabarra az iris a láta központja felé laposra kifeszíttetik. Ebben áll a javallat; az eredmény
