Szemészet, 1877 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1877-12-30 / 6. szám
\ lényegesen attól függ, váljon a czélbavett szívárvány-összehuzatás elég erős-e arra, hogy az eltolt környi részeket a porczhártyától eltávolitván, a megrekedt nedváramlatnak ismét utat nyisson. Szarucsapképződéseknél hasonló viszonyok forognak fenn. Laqueurrel szemben, ki az eserinnek éppen glaucoma ellen rendkívüli szerepet jósol, Weber nagy óvatosságra int, és figyelmeztet a glaucoma-esetek szigorú megválasztására, mivel úgy a priori, mint egyes észlelt esetek azon félelemnek adnak helyt, hogy calabar alkalmazásra glaucománál az üvegtest mellső részében vérzések támadhatnak. Alkalmaztatott még a calabar hályog és glaucoma műtételek után akkor, ha iriselőesés vagy az iris környi részének a sebbe ékelődése volt jelen; nem különben a mellső odanövések szétszaggatására atropinnal felváltva úgy, mint az már régóta szokásban van. Mint nervinum p. o. mydriasisnál vagy a külső egyenes szemizmok hűdésénél a calabar hatása igen kétséges. Az eserin hatása a calabar kivonatát io—15-ször múlja felöl. Ugyanis egy °/0-os eserin oldatból egy csepp bevitele után a hatás (hiányos tágulási képesség, gyenge sugárzsába a szemöldfeletti tájon) már 5—8 perez múlva jelentkezett és a láta 20 perez múlva a lehetőségre összehúzódott; a legnagyobb hatás 10 óráig tartott, s a hatás egészen csak 3-szor 24 óra múlva tűnt el; Atropin teljes és 16 napon át tartott hatásának leküzdésére az 1 °/„ eserin oldatból öt csepp volt szükséges; hasonló 1% Atropin és eserin oldatból egyenlő mennyiség becseppentése után az első l/a— Vs óra alatt (7 perezre a becseppentés után) csak az eserin hatása nyilvánult, azután az Atropiné lépett fel, de csak felére azon hatásnak, midőn tisztán Atropin lett becseppentve, és három napig tartott; ebből következik, hogy az eserin ereje nagyobb, mint az Atropiné, azonban a hatás tartóssága az utóbbi szernél négyszerte nagyobb, mint az eserinnél. (Archiv für Ophthalmologie 22 Bd. 215—233.) — 93 — Weber első segéde Mohr tr. az eserinnel számos élettani kísérleteket tett, s az „Archiv für Ophthalmologie“ 23-ik kötetében az észlelteket nagy részletezéssel adja elő ; végeredményben azonban úgy az élettani, mint a betegeken tett észleletek ugyanazok, melyeket már fent előadtunk. Az élettani részből kiegészítésként az alkalmazkodási képességre vonatkozólag megemlítendő még az, hogy eserin alkalmazása után már az első öt perez alatt a távpont közelebb jön, legnagyobb közeledését 20 perez alatt éri el, és azon marad 15 perczig, hogy azután előbb meglehetősen meredek, — míg később lassan fogyó lejtőn visszamenjen ; a közelpont már nem jön annyira előbbre, mint a távpont. A béka uszhártyáján eserin rácsepegtetés után 35 perezre szépen lehetett látni a legvékonyabb literek lüktetését, melyek azelőtt bizonynyal nem voltak kivehetők. A kórodai észleletek pontosan leirt kortörténetekkel világitvák meg; a szarubántalmakra vonatkozók úgyszólva illustrálják a Weber által általánosságban elmondottakat. Következik azon túl egy sértési eset, melyben az eserin oly jó szolgálatot tett, hogy további alkalmazása hasonló esetekben jogosult. A felhozott esetben vasszálka hatolt a porezhártyán át a lencsébe a nélkül, hogy az iris megsértetett volna; a lencsetokon 1 >/2 mm. hosszú sebzés volt, s a tok a lencse-állománytól elváltnak látszott; maga a kéreg-állomány azonban tiszta volt s a szem háttérében sem találtatott kóros megváltozás; a látélesség egészen rendes. — Nyomkötés mellett naponta háromszor 2u/0-ot eserinoldat lett becseppegtetve, mire 14 nap múlva teljes látélesség fennmaradása mellett csekély hátsó irisodafűződések jöttek létre, de melyek azután atropin alkalmazásra szétszakadtak és a sértés helyén csak igen csekély tokhomály maradt vissza. A szemtekebeli bántalmak közűi főképen a glaucomát behatóan tárgyalja; a kórlénytan mérlegelése után az eserin gyógyító hatását szintén azon erőművi behatásnak tulajdonítja, mely az iris összehúzódása folytán létrejön, s eszközli, hogy úgy a sugártest nyújtványai, mint a sugártest szivacsszerű, öblözetes szövete kiterjedésükben megszoríttatnak, mialatt természetesen ezen szövetekből a nedvelválasztás bizonyos mértékben kevesbedik, és így a tekebeli nyomás kisebbítéséhez szintén hozzájárul; másfelől a kezdődő glaucomatósus folyamat által megakasztott nedvkeringés a Weber által jelzett módon felszabadul. — Azon esetekben, hol a tekebeli nagyobbodott feszültség még ki nem mutatható, iris mozgása még jelen van, láttér nincs megszorítva, és glaucomára egyedüli gyanút a mellső sugárüterekbeni vérpangás képvisel; helyén van az eserinnek, mint óvószernek alkalmazása. Ellenjavalt az iris sorvadásos és lobos állapotánál, úgyszintén mellső és hátsó odanövéseknél ; mig a heveny glaucománál prohylacticum gyanánt javait, addig már a roham alatt a fokozódott vérbőség mellett az eserin könnyen vezethetne nagyobb vérzésekhez ; hasonlókép kerülendő a szer alkalmazása olyan esetekben, hol a glaucoma kitörése előtt egy időig reczegleválás volt jelen ; tehát az alkalmazás előtt a tekebeli véredény megbetegedése szorgosan kipuhatolandó. A tanulságos kóresetek közlését térszűke miatt sajnálattal mellőznünk kell. Érhártya és reczeg megbetegedéseinél az eserin kevés gyógyértéket ígér; azon kivűl alkalmazása mellett a háttér figyelemmel kisérése felettébb meg lévén nehezítve a netaláni kedvező hatás valódi értékét nem lehet ellenőrizni és kimutatni. Egy esetben sértés utáni reczegleválás csapolások és utólag eserinneli kezelés mellett teljesen és maradólag gyógyult. Mint nervinum, azon hiedelemben, hogy a reczeg véredényeiben a szer által létrehozható élénkebb vérmozgás egyszersmind a látideg és reczeg táplálkozási viszonyaira is kedvező módosítással lehet: látidegsorvadásnál egy esetben megkiséreltetett; a becseppentés után azonban már az első 24 óra alatt annyira heves fájdalmak léptek fel, s a látási vizsgálat is nyilvánvaló roszabbodást mutatott, miért is a további alkalmazást a szemben be kellett szüntetni és a belső adagoláshoz folyamodni; 14 napon át a 2°/0-os oldatból fokozatosan egészen 20 csepp lett naponta elfogyasztva ; miután szemtükörrel a iátidegben mi változás sem volt kimutatható: a további adagolás abbanhagyatott. Végűi felsorolvák még felettébb érdekes és tanulságos esetek, melyekben az eserin huzamosb időn átal alkalmazva a kezdődő panophthalmitist képes volt korlátok közé szorítani; hasonlóképen kitűnő szolgálatot tett az eserin hályogműtétek után mint utólagos gyógyszer azon esetekben, hol a műtétre következett első 24 óra alatt fájdalmak, könyezés és szívárványbeli vérbőség mellett a sebszélek azon gyanús elszinesedése jelentkezett, mely rendesen genyedéshez és fekélyesedéshez szokott vezetni; ilyen esetekben a hideg borogatások és nyomkötés mellett az eserin meggátolta a lobfolyamat továbbfejlődését; mint prophylacticum ugyancsak cataracta-műtéteknél akkor vétetik igénybe az eserin, hogyha kórelőzményi adatok alapján folyós üvegtest gyaníttatik, hogy igy a szűk láta vagy egészben vagy legalább lehetőleg útját zárja az üvegtest előesésének; nem különben mint óvószer előleges alkalmazást nyer az eserin még akkor is, midőn az először műtött szem műtét után izzadmányos szivárványlob által támadtatott meg; tapasztaltatott ugyanis, miszerint eserin behatása alatt álló, különben rendes irisszövet kis bántalmazást jobban eltűr, mint más, eserinnel nem telitett szivárvány. — 94 — Laqueur (Archiv f. Ophth. XIII. Bb. III. Abth.) az Atropin és physostigmin hatását a tekebeli nyomás fokozására vonatkozólag tanulmányozva ez utóbbit különösen glaucoma ellen múlt év martius hava óta több esetben feltűnő jó eredménynyel alkalmazta; az eseteket részletesen közli. Tapasztalata szerint a szemek hatása a heveny glaucoma-esetekben éppen nem egyenlő ; igy a megészlelt tiz esetben a tekebeli feszültség csökkenése legkésőbb a 3— 4-ik napon mindenkor ki volt ugyan mutatható, azonban a csökkenés legtöbbször mulékony volt, és pedig annyira, hogy az elért eredmény egy nappal később már eltűnt ; azonban mégis voltak esetek, hol a nyomási kisebbedés a rendes feszültséget is meghaladva, hosszabb időn át megmaradt. Láterő javulása heveny glaucománál nem észleltetett, de a láttér egyszer-másszor némi nagyobbodást mutatott Azon esetekben, hol a nyomás nagyobbodása jelentékeny ugyan, de a jellemző idegvájulat csekély, a láta rendesnél tágabb: a physostigmin hatásosbnak mutatkozott, mint azon esetekben, hol a feszültség még nem oly nagy, de a helyett a vájulat nagy ; úgy hogy szerinte a hatás összehasonlítható az iridectomiával, mely tudvalevőleg éppen a csekélyebb feszültséggel bíró glaucoma simphexnél hatástalan marad. Eddigi tapasztalatait azonban még nem tekintheti döntő értékűeknek. Egy esetben a T
