Szemészet, 1877 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1877-12-30 / 6. szám
89 go a szemvisszerek is dugulva vannak. Ezen eseteknél különben a szemüreg-kötszövet beszűrődése az előleges, a düiszem stb. a másodlagos bántalom. Maga a szemteke azonban elsőlegesen támadtatík meg azon esetekben, melyekben (gyermekágyi genyvér és más genyvéres kórnemek) fertőző anyagok közvetlenül a szem edényeibe jutnak; itt fejlődik azután genyes érhártyalob. A genyvéres szemlob és az eredeti genygócz között álló összefüggést illetőleg csak ugyanazon feltevésekre utalhatni, melyek átalában a nagy keringési körben fellépő átrakodási lobokra nézve divatosak. Virchow által csak két panophthalmitis-esetben constatáltatott az endocardiumtól származó tömeszek jelenléte a reczeg hajszáledényeiben más genyvéres lelet mellett, miből többek közt az is látható, kogy a panophthalmitis nem épen mindig az érhártyából indúl ki. Bujascnyv. A könymirigy kivételével a szem valamennyi részeiben már észleltetett bujasenyves bántalom. Az ismeretes gyurmái porczhártyalobot, melyet Hutchinson oly behatóan tanulmányozott, és majdnem kizárólag veleszületett bujasenyvvel hoz összeköttetésbe, Förster is hajlandó ennek tulajdonítani, jóllehet többször tapasztalta, hogy a bujasenyv nélkül csontbajból indúl ki. O különben a maradó rovátkos felső vágfogokon kívül még a szájzug körül létező bőrrepedésekre, mint jellemző tünetre figyelmeztet. Porczhártya-fekélyedés soha sem jön elő bujasenyv következtében, Tudva van, hogy a szőlőhártyahuzam a bujasenyv legkedveltebb székhelye. Az iritis syphilitica a másodlagos bántalmak sorában korán szokott fellépni. Jellemzetes tulajdonságai, melyek által bizton lehetne az alapbajra ráismerni, a nem épen gyakori condyloma iridis kivételével, alig vannak. A condyloma iridis nem egyéb gummánál, mely még más tekerészeken is, úgy pl. a ttilkhártyában és a sugártesten észleltetett. A szivárványlob után az érhártyalob a leggyakoribb bujasenyves szembántalom. Szerző ide csak azon terjedt érhártyalobot érti, melyet maga oly jelesen tanulmányozott és leírt, kizárván az úgynevezett Chorioiditis disseminnata-t, jóllehet ez is némelyektől lueticus bajnak ismertetik. A tüneteknek nehány hét alatti fejlődése (üvegtcsthomály, éji vakság, a láterő csökkenése, övszerü láttérhiányok, photopsia stb.) azoknak gyakori szövetkezése szivárványlobbal, a viszszaesések, másrendü későbbi másodlagos bajok jelenléte, a higanykúrának biztos, jóllehet néha tökéletlen gyógyhatása erősen szólnak a lob bujasenyves mivolta mellett. Régibb eseteknél a retinitis pigmentosához igen hasonló állapot fejlődik a reczegen, miért a retinitis pigmentosa átalában több szakembertől szintén a bujasenyv szüleményei közé sorakoztatott. Retinitis és Neuritis optica bujasenyvből szintén jeles kórodászok által leíratott; itt azonban az alapok már sokkal kérdésesebb, mint a szőlőhártyában előforduló loboknál. Biztosabb alapon fekszik azon láttompulat kórisméje, mely agyi syphilis mellett fellép. Sokkal gyakrabban különben, mint az idevágó agybántalom fordulnak elő izomhűdések a szemen, melyeknél a kórgócz a koponya alapján keresendő. Olommérgezés. Már Tanquerel des Planches, a mint tudva van, az első, a ki az ólombántalmakkal in extenso foglalkozott, 12 idevágó láttompulati esetet említ. A szemtükrözés óta tudjuk, hogy többnyire látideglobbal vagy annak eredményével — sorvadási tünetekkel van dolgunk ; a kórisme megkönnyittetik az által, hogy már más ólombajok rendesen előrementek, mikor a láttompulat fellép. Igen nevezetes, hogy egy boroszlói ólomgyárban legfigyelmesebb észlelés daczára évtizedek óta egy hasonló eset sem fordult elő ; igaz, hogy a gyártulajdonos nagy figyelmet és elővigyázatot fordít munkásainak egészségére, de azért colica mégis valami 20-szor jön elő évenkint. Hogy szerző nem osztja azon véleményt, miszerint a szóban levő láttompulat fehérnyevizelésen alapulna, csak helyeselhető, miután egyrészt az albuminuria nincs mindig jelen, másrészt még a jellemzetes látideglob is hiányzik ; ha azonban az általunk észlelt és 1866-ban közölt esetben uraemicus állapotot akar látni, akkor ezen supponált uraemia is, az ólöm által okozott vesebántalom utján jöhetett volna létre, a mi pedig már a gyors meggyógyulásnál fogva, sokkal kevésbé valószínű, mint az ólomnak közvetlen mérges hatása az agyra. Szesz- és dohány mérgezés. Szerző a dohánynyali visszaélésből származó láttompulat ismeretes tüneteit igen jelesen írja le, mint a ki azt maga számos példákban észlelte. Jogosultan fektet kiváló súlyt a vörös színre nézve mutatkozó központi scotomára ; figyelmez tét továbbá arra, hogy az illető egyének rendesen is többé-kevésbé iszákosak, a mi épen csak Hutchinson véleményével ellenkezik, a ki állítja, hogy a szeszes ital mintegy megóvja a dohányzót a nicotin rósz hatása ellen. Belladona-, Hyoscyamus-, Datura-, Morphium-, Chloralhydrat-, Kinal-, Sanfonin-mérgezés. Az ezen fejezetben röviden tárgyalt ritkább láttompulati vagy móresetek közül csak is a Chloralhydrátból származó bántalmat mint kevésbé ismeretest akarjuk kiemelni. Szerző az általa leirt kopiopia hysterica illetőleg hyperaesthesiához hasonló állapotot két 65 és 72 éves nőnél talált, kik 3—4 év óta naponta 1 — 3 gramm Chloralhydratot vettek volt. A baj két évig folytatott adagolás után vette kezdetét. Még mások is észleltek ezen gyógyszer után részint köthártyalobot, részint láttompulatot. Lépfene- és takonymérgezés. Az előbbi nem épen ritkán lepi meg a szemhéjakat, hol kiszegélyt és az avval összekötött ismert bajokat hozza létre. A takonynak hatása sokkal ritkább, utóbaj már azért nem észleltetík, mert a betegek meghalnak. Egy kiváló takonyesetet a szemen Graefe tett közzé. XI. Nehány általános táplálási zavarok. Ezen utolsó fejezetben szerző azon bántaimakat gyűjtötte öszsze, melyeket az előbbi fejezetekbe besorozni nem épen lehetett, átalános jellemük lévén, hogy azokat sem egy bizonyos szerv megbetegedésére, sem fertőzési kórokra visszavezetni nem lehet. Görvély. Erre nézve nem találunk semmi új adatot vagy szokatlan nézpontot. Lepra. A baj nagy ritkasága a mi éghajlatunk alatt megengedi, hogy itt is rövidek legyünk ; különben Förster e bajt maga sem ismeri saját tapasztalatból, hanem a legjobb észlelők után (Bull és Hansen, Pedragha) írja le. A szembántalom a különféle éghajlatok szerint, melyekben lepra előfordul, különböző ; fellép kiváltképen a porezhártyán, hol vagy pannus vagy göcsök alakjában mutatkozik, mely utóbbiak a szemteke sorvadását vonják maguk után. Még a szivárványban is észleltettek hasonló göcsök, többnyire azonban a szivárvány' csak másodlagosan van megtámadva; más vidékeken megint reczeg baj jön elő. Magától érthető, hogy néha a szemhéjak is elpuszlíttatnak, leggyakrabban azonban csak a szemöldök — valamint a szempillaszőr végképi elenyészése tapasztaltatik. Diabetes mellitus. Tudvalevőleg sokféle szembaj csatlakozik a ezukros húgyár egyes eseteihez: alkalmazkodási hiba, lencsehályog, üvegtesthomály, reczeglob, látidegbántalom stb. A húgyáros lencsehályog keletkezési módját illetőleg még igen keveset tudunk ; még gyakorisági viszonya sincs tisztába hozva. Mig Seegen körülbelül 4%-ről szól, addig Graefe (ki igaz csak súlyos előrehaladt eseteket látott) 25 9/0-al állít. A ezukros húgyári láttompulatra nézve szerző igen helyesen figyelmeztet, hogy az illető egyének nem épen mindig mutatnak testgyengeséget, sőt náluk néha az átalános húgyári tünetek merően hiányoznak, azért szükséges minden láttompulatnál, reczeglobnál vagy látidegsorvadásnál a vizeletet ezukorra nézve vizsgálni, jóllehet, hogy a vizsgálat többnyire nemleges eredményű lesz. Morbus maculosus Werlhofii. Egy esetben a reczegen vérömlenyek, a bonczolásnál pedig még az ér- és tülkhártyában is hasonlók találtattak, a nélkül, hogy az edényeken elváltozás jelen volt volna. Korhadási állapotok (Marastische Zustände). Mindenek előtt említendő a porezhártyának heveny elpusztulása, melyet kivált kisdedeknél. ritkább esetekben felnőtteknél is, kimerítő hasmenés után észlelhetni. A körfolyamatnak exquisit kiszáradási (xeroticus) jelleme van és kisdedeknél úgyszólván, biztos előhirrföke a halálnak. Gyermekkórházakban nemcsak hasmenés, hanem minden nagyfokú heveny kimerítő baj után is, pl. heveny kütegek után elég gyakran fordul elő. Kétséget nem szenved, hogy vészteljes vérszegénységnél (perniciose Anaemie), Leucaemiánál, hosszú időig tartó albuminuriánál, továbbá ezukros húgyárnál, sárgaságnál, nagyfokú vérzéseknél, gyomor- vagy bélfekélyek, méhdag következtében a vérvegyiilet, még pedig különféle okoknál fogva hanyatlott; mindezeknél reczegvérömlenyek észlelteinek, némelyeknél azonkívül még utólagos látidegsorvadás is. T T
