Szemészet, 1877 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1877-12-30 / 6. szám
88 KÖNYVISMERTETÉS. JJeziehungen dér Allgemein - Leiden und Organ - Erkrankungen zu Veränderungen und Krankheiten des Sehorgans Von Prof. Förster. (Folytatás és vége.*) A jeles munka még hátralevő fejezeteinek ismertetésében már most azért maradhatunk s/űkebb korlátok között, mivel tudjuk, hogy Förster dolgozata, szakavatott kéztől forgítva, közelebb me^ fog jelenni a könyvkiadó társulat kiadásában. VI. Bőrbántalmak. Már Niemeyer hangsulyoztatja a szöveti analógiát, mely az izzag és a hurut között fenn áll. Szerző szerint a felnőttek általános izzagjánál, még azon esetekben is, hol a szem szomszédos bőrrészei mentek a bántalomtól, köthártyahurut kivétel nélkül szokott jelen lenni, mikor aztán ezen utóbbi kórállapot ugyanazon kóroknak szüleménye, mely az izzagnak keletkezését eredményezte. Hasonlót lehet a pikelysőmörnél (psoriasis) észlelni. Mooren azon tapasztalatát, miszerint idült kütegek a szürke hályog létrejöttét előmozdíttanák, szerző csak azon értelemben, illetőleg azon esetekben erősíti meg, hol az idült kütegek az egész test korhadását (marasmus) maguk után vonják. — Szintén Mooren észlelt látideg lobot terjedelmes fejkütegek kíséretében. — Rothmund szürke hályogot talált sajátságos bőrbántalommal kapcsolatban három családban, melyek egy voralbergi völgy három falujában laktak. A bőrbántalom a fej és a test több részein fordult elő és a malpighi-féle réteg, valamint a szemcsés test hájos elfajulásában s ez utóbbinak későbben bekövetkezett sorvadásában állott. A családokban csak azon gyermekek vakultak meg, kik e bőrbántalomban szenvedtek. — Ismeretes továbbá, hogy bizonyos arcz-orbáncz esetek után —■ még pedig igen sebesen — látideg-sorvadás szokott fellépni, melynél feltűnt az edények rendkívül nagy szűkülése. VII. Csúz és köszvény. Kétséget nem szenved, hogy némely szembántalmak meghűlésből támadnak és ily értelemben csúzosaknak tekintethetnek. Másrészt nem tagadhatni, hogy ép úgy porcz-, mint szivárványhártyalob némelykor csúzosnak tartott izületi bántalmakkal együtt fordul elé ; szerző két ilyen kiváló esetet, Hutchinson számos esetekből álló casuistikát közölt. Annyi különben bizonyos, hogy a lázos általános csúz (Polyarthritis acuta) csak igen kivételesen jár szivárvány- vagy érhártyalobbal. Szerző joggal figyelmeztet egy másik szemlobra, és pedig az ismeretes terimbeli porezhártyálobra, mely rendesen, kivált Hutchinson közleménye óta veleszületett bujasenyvvel hozatik öszszeköttetésbe, mi nincsen minden kétségen felül, azonban lobos izületi lobokkal sokkal több biztossággal tekinthető szoros kapcsolatban állónak. Az Ízület — kivált a térdizület — lobja gyakran évekkel megelőzi a szemlobot, a mi teszi, hogy a szemlob r< ndesen arra nem is vonatkoztatik vizsa. Szerző figyelmeztet azon szöveti hasonlatosságra, mely az izületi porcz és szaru között fennáll. A mi a köszvényt illeti, Förster úgy hiszi, hogy eltekintve a takáros köszvénytől (arthritis gonorrhoica) alig léteznek oly szembántalmak, melyeket igazi heveny, vagy idült köszvényből származóknak lehetne tekinteni. A glaucomárol most már tudva van, hogy nem támad köszvényből. VIII. Heveny vagy idült fertőzési betegségek. Kanyaró. Itt a köthártya-hurut a tüneteknek egyike, mely azonban ritkán szokott súlyosabb kórállapotot élőidézni. Sokkal fontosabb az utóbajok sorozata: Conjunctivitis phlyctemlaris, keratitis superficialis circumscripta, keratitis vasculosa, Blepharitis ciliaris, melyek szerző szerint nem csak vörheny és himlő, hanem még a himlőoltás után is szoktak megjelenni. Különben feltűnő, hogy szerző a kanyarónak ez irányban valami kiváló helyet nem ismer el, míg- 87 -kétséget nem szenved, hogy a többi heveny-kütegek ez utóbajok előidézésére nézve ti kanyaróval nem is hasonlíthatók össze. Mélyebb bántaimak, mór stb. nagy ritkaságok közé tartoznak. Vörheny. Itt a vese-bántalom súlyos szembajoknak kutforrása ; vagy reczeglob, vagy igazi hugyanyos mór észleltetik, Ez utóbbi fehérnye vizeíés mellett, de mindig a hámlási időszakban lép fel; rendesen agytünetek, rángatódzások, hányással együtt vagy közvetlenül utánuk. Mindkét baj aránylagosan ritka. A mór igen gyakran mulékony ; a látának fenálló visszahatása nem jellemzetes a vörhenyre nézve, mint azt Graefe egy időig gondolta.. Némelykor a vörheny után alkalmazkodási fáradás (asthenopia accommodativa) marad fenn. Himlő. Ez minden átalános betegségek közül talán az, mely leggyakrabban szokott szembajt eredményezni, fenner előtt a himlő által megvakultak száma valamennyi vakok felét képezte. Szemhéjak, köthártva, porezhártya, szivárvány támadtatnak meg. A vérömlenyes himlőnek egyik jelegzetes tünete épen a köthártyán létező; vérömlenyek, melyek néha igon nagyok. A szemhéjakon számos genytüsző szokott megjelenni, úgy néha a höthártyán is ; itt azonban csak egy kettő, magán a porezhártyán soha : ezen hártyának bántalmai csak másodlagos módon keletkezvén. A szivárványlob mindig csak későn támad, az iritis serosa alakját mutatja és némelykor érhártyalobbal szövődik. Nem ritkán csak sugártáj-izgatottság van jelen. Neuroretinitis ritka, könytömlő-takár, mint utóbaj régóta ismeretes. Hagymás. Szembajok átalában ritkábbak; hol szarufekélyek és szarutályogok lépnek fel, hol alkalmazkodási vagy más izomhűdések, múló mór és látidegsorvadás észleltetett. lebris recurrens. Ezen betegség iitán érhártyalob nem ritkán fordul elő, melynek kórodai képe változik, azonban majdnem mindig a szemteke mellső részében székel, igen lassan folyik le, és különféle komolyabb utóbajtól van kisérve. Diphteritis. Tudva van, hogy más test hűdéseken kívül az alkalmazkodási hüdés itt gyakori utóbaj. Sajátságos ezen alkalmazkodási hűdésnél, hogy vele együtt a látélességnek csökkenése, valamint az előbb jelen volt hypermetropiának növekvése szokott előfordulni, daczára annak, hogy maga a hűdés nem tökéletes. Ezen utóbaj rendesen csak nehány héttel a diphtheritis után lép fel és sokkal gyakrabban mutatkozik fiatal egyéneknél, mint felnőtteknél. Nevezetes az, hogy a baj nem ritkán csekély fokú diphtheritis után mutatkozik, miből azon vélemény származott, hogy nem épen diphtheriticus, hanem egy átalában mindennemű anginát kisérhet, mi azonban téves nézet. Febris intermittens. Szerző csudálkozik, hogy malaria következtében oly kevés szembántalom észleltetik, és csakis nehány ritka móresetről, valamint zsábáról tesz említést. Hogy oly igen gyakran porezhártyalob követi a váltólázat, arról — úgy látszik — nincs tudomása. Cholera alatt többféle szemtünet szokott mutatkozni, melyeket Graefe behatóan tanulmányozott. A szemhéjakon korábban látni a cyanosist, mint más testrészeken, itt azon kívül feltűnő a tökéletlen zárás, a köthártyán száradás és részbeni belövelés, a könyelválasztás igen csökkent, a porezhártyán részbeni elhalás. A tülkhártyán piszkos kék vagy feketés foltok szoktak megjelenni, a láta szűk, az érhártyán vérömlenyek, a reczegedények szűkültek, -— ischaemia retinae ; némelykor mulékony mór. Trichinosis. Itt az arezvizenyő, e szerint a szemhéjaké is a legkorábbi tüneteknek egyike, a fonalócz elő szokott ugyan fordúlni a szemizomzatban ; azouban sokkal ritkábban, mint más izmokban. Genyvér, genyi éz bomlási fertőzés. Oly egyéneknél, kik heveny agytünetekben fekszenek, néha sajátságos szembaj észlelhető, mely határozottan a barlangos öböl eltömülését jelenti, mindig halálos kimenetelt jósoltat. A tünetek következők : Egy vagy mindkét szemtekének gyorsan beálló tetemes díilíedése, annak mozdulatlansága, nagyfokú szemhéj-vizenyő és chemosis, nagy láterőhanyatlás vagy tökéletes vakság. A bántalom nagyon hasonlít a panophthalmitishez, melytől azonban az érhártyalob tüneteinek hiánya, vagy legalább késő fellépése által különböztethető meg. Az öböl- és visszér eltömülés kiindúlhat arczkelevények- vagy tályogokból, koponyasértésekből, agykér-lobból, gyermekágyi állapotokból. Knapp-tói bírunk jeles dolgozatot e tárgy körül. Valószínű, hogy a szembaj csak akkor fejlődik, ha a barlangos öblön kívül még !) L. „Szemészet“ 3. sz.
