Szemészet, 1877 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1877-12-30 / 6. szám
35 86 köztudomásúlag, hevenyebb eseteknél többé kevésbé sikeresnek mutatkozik, addig, mint azt már a régiek jól megkülönböztették, kiválóan az elavult bénulásos esetek azok, melyek a szoralnak, az idegsejtekre történő egyenes behatása miatt, hozzáférhetők. Az előadott gondolatmenet vitt rá, hogy elavult szemizommozgató idegbénulás egy esetében szoral bőralá-fecskendezéseket vegyek foganatba, és ezzel, mint a következőkből ki fog tűnni, igen kitűnő eredményt értem el. P. Ágoston, 40 éves, hét év előtt jobboldali szemizommozgató ideg bénulásban szenvedett és akkor sok hónapon át egy bécsi hírneves szemész által villam-áramosan gyógykezelted, de eredmény nélkül. Beteg ezek után további orvosi segélyről lemondott, és maga végzett ezen szemmel orthopoedicus gyakorlatokat, melyek némi mozgatagságot eredményeztek. A közelmúlt hónapokban ismét kedve támadt a széttérő kancsalságtóli menekvésre, és hozzám intézte az egyenes felszóllítást, hogy vele újból villamos gyógykísérletet tegyek. A szem, mint már érintetett, kifelé kancsalított; erőltetett kifordításnál még bőven 4. mm. hiány maradt, szintúgy lefelé és mint rendesen, felfelé még nagyobb kitérési korlátozottság uralkodott. A láta ezen oldalon középtág. a másikon pedig feltűnően szűk volt (talán a látatugulatos szembe jutó sók fény miatt ?) v — IK'so , szemfenék ép. Egy tünet meglepett az esetben: a várható szemhéjcsüngés helyett a felső szemhéj inkább magasabbra emelve és a látsík sülyesztése alkalmával nem követte a tekét, úgy mint azt Basedow betegségnél látni szoktuk. A szemrés önkénytes zárhatósága különben teljesen meg volt. Nyilvánítottam a betegnek, hogy ily hosszú fennállásnál fogva a villamos gyógyítástól mi sem várható és hogy helyette inkább szoralbefecskendéseket kíséreljünk meg, mibe beleegyezett. A látagulat ellen ezerincseppek adattak. Beteg 6 hétig állott kezelésben, mely idő alatt rövid szünetekkel a befecskendezések 0.003-tói fel °-01 adagokig (az utóbbinál szédülés mutatkozott már) folytattattak. Már az első adagoknál nyilvános növekedése a mozgóságnak állott elő. A végeredmény, melyen az utolsó 14 nap már nem változtatott, következő volt : Befordításnál mintegy 1 mm. hiány, le és felmozgásnál a másik szemmel lépés-tartás ; a láta, beteg kinyilatkoztatása szerint ki az eserint folytatólag használja, 3 napi szünetelés után nem sokkal volt tágabb, mint a másik szokásellenes szűk láta; a kancsalitás csak időnként, ha beteg tétován néz, nyilvánul (holott 7 éven át folyton tartott volt !); a míg magára ügyel, tehát az ellenőrző vizsgálat alkalmával is, összetért szemtengelyekkel olvas ; némileg sülyesztett kétszemi látsík mellett a kétszemi rögzítést hosszabb ideig 4"-nyi távolban kiállja ; Graefe-féle hasáb kísérletnél (a belső egyenesek elégtelenségére) 1o" távolban csak tünékenyen mutatja a kettős képekben oldalti eltérést, és végre határozottan bir stereoscopicus látással. V — ls/20 (tehát előbb nemlátásból származott iáttompulat volt; hogy ez a szoral befecskendések, vagy a szem használása által gyógyúlt-e, eldöntetlenül hagyom). A felső szemhéj, mint az előtt, úgy most is felvont. A bemozgás még fennálló kis hiánya, mely azonban, mint láttuk, a kétszemi látást nem különösen nehezítette, bizonnyal még eltűnésre juthatna a külső egyenes izom hátrahelyezési miitétele által, mivel az ellenes működésű izom hosszan tartó bénulása következtében túlsúlyra tett szert és innen még ép belső egyenesnek működését is nehezíteni fogná, — de beteg, az eddigi eredménynyel is már felette megelégedve, nem tartja azt szükségesnek és véli, hogy az időszakos kancsalításról éberség által majd leszokhat. Ezen egyes eset közlésére elhatároztam magamat, mivel épen mos nem rendelkezem nagyobb beteg anyag felett, és talán hosszabb idő telhetne el, míg ismét alkalmas izombénulásos eset jönne rendelkezésem alá ; minélfogva az e tekintetben kedvezőbb helyzetű ügytársakat hívom fel, hogy ide vágó gyógykisérleteket tegyenek. II. Maró porczhártya fekély, (ulcus corneae rodens). ere:,s miatt 1874. nyarán Bécsben, a szemorvosok egyik leghiresebbike által mindkét szemén (bal oldalt felül) rekesz kimetszésnek vettetett alá. Még az üdülés idejében a jobb oldali porczhártya alsó részében fekélyke keletkezett, mely azonban néhány nap után annyira javúlt. hogy beteg mákony festvénynyel, mely szemcseppeknek volt használandó, haza, hosszabb útra, indúlhatott. i o nappal megérkezése után magához hivatott, és én a jobb szem következő állapotától kellemetlenől lepettem meg: Felső héj könynyen duzzadva, mérsékelt inhártya feletti lóvéiét, a porczhártya kisebb alsó fele fekély-alapot képez, mely aláfele mindenütt a szegélyig ért, felfele azonban hullámos (öblös) sárgás-fehér, meredek, helyenként aláásátt széllel volt határolva a porczhártya tiszta része irányában. 2 mmre lejebb ezen szegély közepétől a fekély alapon tölcsér-alakúan mélyedt hely volt, — mint látszott, kis sipoly. — Az alsó szaruszéltől erős edány vonúlt a fekély alapra, itt ágszerűen eloszolva. Mellcsarnok szúk, belűl-felül középszéles rekeszrés (műtéti eredmény), a teke lágy. Könytömlő-takár nincs. Nem titkoltam a rokonok előtt ezen szem szomorú állapotát, de erélyesen utánna láttam. Atropin cseppegtetések nyomkötéssel párosulva és belsőleg adott kinal-vassal, meleg rátétek, kinal-szemviz, a felső héj pörkítése, mindez sorban kiséreltetett, de teljesen eredménytelenül. Lépett ugyan fel erősebb edényképződés az alsó szélről, sőt többször a felső fekélyszél tisztáit, legömbölyödött, és a fenemlített edény ágai által hálószerűén körül öveztetett, (melyik szemész nem lélegzene fel erre könnyükén 1) — De 3—4 nap után ismét új helyen támadt szüremlet és szétbomlás ; más helyek ez követték, és ilyen módon a fekély öblös széllel újra jó darabbal feljebb húzott, hogy majd az előbbi jelenetek ismétlődjenek. Alólról ezen közben a fekély-alap kitelése haladt előre. Két gyógyeljárást nem kísérlettem meg : a szarumetszést és a rekeszcsonkítást. Az első itt éppenséggel nem volt végezhető, mert szűk csarnok és tekelágyság mellett (a sipoly következtében) Graefe-féle késsel, mint itt mindjárt elején szükséges lett volna, a rekeszrés területén működni mégis túlmerész vállalkozás ; e helyet inkább már az első napon a rekeszcsonkítás ismétlését vettem kilátásba, de az eredményről anyival kevésbé vállalhattam volva kezességet, minthogy a fekélyfolyamat épen röviden rekeszcsonkintás után fejlődött. A műtétel beteg által vissza is utasíttatott. 6 heti erőlködések után végre ellankadtam ; csak kivűl-felűl volt kis maradék bántalmazatlan, melyet előreláthatólag nem menthettem szomorú sorsától. így 9 hét alatt, a baj egész lefolyását számítva, a porczhártya le volt tarolva. Szerencsére a roncsolási folyamat annyival felületesebb maradt, minél feljebb ért és itt a szaru némi átlátszóságra tett megint szert, mely megengedte, hogy egy évvel később ki- és felfele rekesz kivágást végezzek, oly eredménynyel, hogy beteg 2 nap után ujjakat 3’-ban olvasott meg. Reményhetőleg a látás azontúl még valamivel javul, mire szegénynek anyival nagyobb szüksége volt, minthogy a bal szemen is ujjakat csak 5’-ra tudott felismerni. Ezen kortörténet hű képét adja a szaru oly rósz iudulatú fekélyedési folyamatának, melyet Mooren*) marő fekély (ulcus rodens) névvel jelölt és igen ritka bántalomnak tekintett, melynek a szaru rendesen áldozatéi esik. Genygyülemet (hypopium) Mooren, ki néhány esetet látott, nem talált, és az én esetemben is ilyen legalább nem volt megállapítható. Ezen körülmény, valamint a rósz indulatúság, mely edényképződés által sem enyhíttetík, és végre a szabványos kórkép, mely alatt előáll, a maró fekélyt a közönséges genygyiilemes porczhártyalobtól. a kúszó fekélytől (ulcus serpens) megkülönbözteti. *) Ophthalmiatrische Beobachtungen. 1867., 108. 1. és Ophthalm. Mittheil. 1873., 35. lap. Sz. Adámné, gyönge, mintegy 35 éves asszony, a jobb szem idült rekeszlobja és a bal szemen központi leucoma adhae-6:
