Szemészet, 1877 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1877-12-30 / 6. szám
SZEMESZET. Melléklet az „ORVOSI HETILAP“ 52-ik számához. Szerkeszti Hirschler Ignácz tudor. 6. sz. Vasárnap, deczember 30-án. 1877. tartalom : 6-oldzieher: Adatok a pterygium boncztanához. — Feuer: A gyakorlatból. I. Szoral-befecskendések külső szemizmok hüdésénél. II. Maró porczhártyafekély (ulcus corneae rodens). — Könyvismertetés. Forster: Beziehungen der Allgemein-Leiden und Orgau-Erkrankungen zu Veränderungen und Krankheiten des Sehorgans. (Folytatás és vége.) — Weber: A calabar gyögyhatásáról. — Laqueur: Ugyan erről. — Mohr : Ugyan erről. — Brunnhuber: Egy oldali tökéletes szíva rványhiány veleszületett hydrophthalmusnál. — Just: Szem-drainage szerencsétlen kimenettel. Adatok a pterygium boncztanához. Közli: Dr. Got.dzteher Vilmos. A ptery'uumról szóló tan bizonyítja legjobban, mily sok hézag töltendő még ki a szem kórboncztanában. Oly betegségről, mint az épen nevezett, mely igen gyakori, és annyira a felületen folyik le, s igen gyakran műtétre ad alkalmat, előzetesen azt kellene hinni, hogy már régóta és minden irányban tökéletesen ismeretes. A szem gyógytanának története azonban mutatja, mily gyakori változásnak volt alávetve a pterygium boncztani felfogása, mi annyival érdekesebb, miután a régi orvosok e kóralakot már jól ismerték, sőt Celsus és Aetius módszereket írtak le, melyek szerint a képletet el kell távolítani. A nélkül, hogy mélyebben bocsátkoznám a történetbe, megemlítendőnek vélem, hogy Beer előtt a pterygium a félholdképű redő meghosszabbodásának, vagy a Caruncula lacrymalis sarjadzásának tartatott. Beert illeti azon érdem, hogy kimutatta, miszerint a pterygium a külső szemzugban is létre jöhet, miszerint továbbá minden egyes esetnél a félholdképű redő, úgy mint a Caruncula lacrymalis épségbeu megvannak, miáltal e nézet tarthatlanságát bebizonyította. Különben Beer nem sokat foglalkozik boncztani fejtegetésekkel, melyek nem voltak korának ínye szerint, hanem megelégszik azzal, hogy a pterygium aetiologiájáról teljesen helyes nézetét adja elő. O ügyanis megállapítja, miszerint szükségképen a conjnntivát kívülről illető kártékony behatásokból ered, mert a baj leginkább a belső szemzugban fordul elő, mely legjobban van azoknak kitéve. Leggyakoribb kártékony behatásokként említi a meszet, a homokot és kőport. Ezen teljesen helyes nézetet Jüngktn azzal igyekezett megzavarni, hogy a pterygiumot abdominalis Complicatioval a katarrhalis szemgyúiadásokhoz sorolta s a hasat jelelte meg, mint azon pontot, hol a baj orvoslásának meg kellene történnie. Arit volt az első, ki a pterygium kórfejlődésének teljesen kimerítő magyarázatát adta. Utána túlajdonképen kevés tenni való maradt hátra e téren. O e bántalom kóroktani mozzanatait illetőleg Beer nézetén van, kezdetét a Cornea-szél felületes genyesedésének tekinti, a mi azáltal hegedt be. hogy a legközelebb fekvő köthártyarészlet a fekély-felülette! összenő, llyaténképen lassanként pyramys alakú köthártyaredő képződik, melynek hegye (csúcsa) mindinkább a cornéa központja felé terjed. Arit nézetét sem osztotta minden szemész ; ezt mutatja a többi közt Schweigger tankönyve, melyben a pterygium a köthártya megvastagodásának nyilváníttatik, s bizonyítja azon különös tartózkodás, melylyel más búvárok e tárgyról szólnak. Hogy e szerint újabb bocztani vizsgálatokat sürgetően szükséges közzé tenni, Gräfe és Soemisch nagy tankönyvében a pterygiumról szóló fejezet (IV, kötet, 1. 138. old,) bizonyítja legjobban, melynek azon kórtani leletek vannak alapjául fektetve, melyeket Schreiber Inaugurates dissertatiojában irt le (Uutersuchungen über das Flügelfell Leipzig 1872), Ha Schreiber adatai érvényben maradnak, akkor — meggyőződésem szerint -— lábunk alól kirántatik azon szilárd talaj, melyet Arit kutatásai adtak, s mi újra azon komályba jutunk, melyből már, mióta Jüngken feledésbe ment, kivergődtünk volt. Az említett Inaugural dissertatio szerint a pterygium a Conjuntiva bulbi azon részének polyposus sarjadzásaként volna tekintendő, mely az Epithelium és Sclera között fekszik. E mellett szólna egyrészről ..kö/szövet- és edényekből való képződése,“ másrészről azon körülmény is, hogy hámborítéka (felhámburkolata)a Conjunctiva bulbi-éval teljesen megegyező. (8aemsch) Arit azon nézete, hogy a Pterygium lényege a köthártya kettőzetben áll, a mely a hegképződés folytán a Cornea anyago vesztett részlete fölé, (annak befedésére) vongáltatik, annyira meg győződéssé vált bennem, hogy Schreibernek lemetszett pterygiumok boncztani vizsgálatára alapított állításai nem vezethettek tévútra. Most kötelességemnek tartom egy pterygiumot írni le, melyet a porczhártyával még összefüggésben vizsgálhattam meg, annál inkább, miután tudtummal Alt-on kívül (Archiv f. Aug. und Ohrenhk. VI. B., 1. S. 17.) — miről szintén csak közvetlenül e sorok fogalmazása előtt értesültem — eddig még senki sem tett közzé és ábrázolt le ily teljes leletet. A szem, melyre leírásom vonatkozik, öreg asszonyé volt, ki a helybeli szt.-Rókus kórházban szívbajban halt meg. A szemteke, közvetlenül a bonczolás után, Műller-féle folyadékban jutott kezeimhez. Constatáltam, hogy valódi pterygium van jelen, mint rendesen, a belső szemzugban, igen széles alappal és hegyes csúcscsal, mely a Cornea Pupi/lar-kereXln belül feküdt. A képlet szélei felemelhetők és kifordithatók voltak, de váljon az élesen katárolt csúcs porczhártya homályosodással volt e még körülvéve, többé nem volt megállapítható. A tekét feleztem és a képletet először tengelyével párhúzamosan, azután erre függélyesen vizsgáltam meg s rajta következőket találtam : /, A tengelyivel párhuzamos metszeteken : a Cornea külső félrésze teljesen normalis, sem szövetében, sem a felhámon semm rendellenes nem látható. A Bowmann-hártya meg van és élesen szembe ötlő A pterygium csúcsa felé a felhámréteg fokozatosan nagy mértékben vastagodik, annyira, hogy ott, hol a csúcsnak vége (ott, hol a csúcs véget ér) rendes átmérőjének körülbelül háromszorosát, sőt négyszeresét is teszi. De itt a hám éles széllel megszűnik. Átmetszetben derékszögű háromszög képét látjuk, melynek hosszabb befogóját a hámréteg határa a Bowmann-féle hártya felé, kisebb befogóját a pterygium felé, átfogóját pedig a cornea felülete képezi. E helyen a cornea vastagsága is nagy mértékben csökken, a Bowmann-hártya e felhám-vastagodáson kissé még túlterjed és éles széllel végződik. A felhárn sejtek legkülsőbb rétege azonban közvetlenül átterjed a pterygium felületére és a porczkozpont közelében vékony, de minél közelebb ér a limbushoz, annál vastagabb, mig nem hatalmas, epidermis szerű sejtrétegbe, mely mélyen leterjed, szájadzik. — Megfelelőleg fut le a pterygíumfej kötszöveti részlete. Ez, mint egészen vékony, finom, apró sejtü szövetből álló lemez veszi kezdetét és a környi része felé a cnnjunctiva hatalmas kötszövetébe megy át. A mi azonban legfeltűnőbb, s eddig még nincs leírva az előttünk fekvő folyamat megítélésére pedig döntő fontossággal bír, az a porezhártyának újonnan képződött vastag rétege, mely a pterygíumfej hasisát képezi, tehát egyrészt a hámnak, és ama finom kötszövet-lemeznek, másrészt a tulajdonképeni porezhártya-szövet között ekszik. 6
