Szemészet, 1877 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1877-03-04 / 1. szám

átmetszése után a szarulob sokkal rendesebben, áll be mint az embernél ezen ideg hiidése következtében) a szaruhártyának kisebbült ellentállási képességét nem tudtuk kimutatni, és mi ép az embert illeti, olyan szemeken, melyek már egy keratitis neuroparalyticán keresztül mentek, sikerrel végzett műtétek eléggé megezáfolják a fentemlitett nézetet.

Graefenek ismeretes esetéhez, melynél egy szivárvány csonkítás eredménynyel vitetett végbe, Saemisch *) nem régen még egy olyant csatolt. Ezen eseteknél kifogásolható, hogy az iridectomia a mellső szőlőhártyarész és (elsőd- vagy másodlagosan) a szarura is lobellenes hatást gyakorol; azért nem tartottam feleslegesnek az említett értekezletemben saját kórodai tapasztalásomból egy kóresetet közölni, mely kérdésünkre nézve annyival fontosabb, a mennyiben műtétek egész sorát és azok közt egy Graefe-féle hályogkivonást is, (mely talán lobellenes hatással nem bir) szükségessé tette, mely műtétek után rendkívül szelíd lefolyás és a viszonyok szerinti legjobb végeredmény volt észlelhető.* 2 3)

A neuropathalogicus nézet tehát ezen kedvezőbb irmodorban is és annak daczára, hogy tág neve alatt a legkülönbözőbbek gondolhatók °) az ismert tényekkel nem egyezhető össze.

A mycosis nézetet illetőleg egyáltalában még nem lett kimutatva, hogy a genyedő szaruhártyán talált mikrococcusok a szarulobnak okául tekinthetők ; de azonkívül az emlitett értekezésemben! (6. lap) egy kísérletet említettem, melynél a trigeminus átmetszése után az érzéketlen, de sodronyfedő által megóvott szem müleg izgattatott, miáltal a szaru mellső alsó részén egy kis fekély jött létre ; miután pedig a szem szabadon hagyatott a szaru közepén a szokott zavarodás állott be, mely ugyan kiterjedése folytán az emlitett fekélylyel érintkezésbe jutott, de mégis önállónak kellett tekintenem, mivelhogy a középben hatályosabb volt mint azon helyen, hol a fekélylyel egyesült, és az utóbbi semminemű haladási jelt nem mutatott. Miután a szabad fekély jóval alkalmasabb helyt nyújtott a micrococcusok bevándorlására

*) L. c. p. 286.

2) A kortörténet kivonatban a következő :

P. Anna, 41 éves, 1869-iki évben jobboldali fejfájásban szenvedett, melyhez nem sokára ezen szemnek elhomályosodása csatlakozott. Egy év múlva a jobboldali fejfájás megszűnt ezen fejfélnek tetemes érzéketlenséget maga után hagyva, de föllépett a baloldalon, hol kisebb mértékben még fönáll. A mellett a bal szem látása is lassankint, de tökéletes megvakulásig apadt. — 1872-ben a beteg a kolozsvári egyetemi szemkórodára jött, hol a következő állapot jegyeztetett föl :

A jobboldali trigeminus i-ső és 2-dik ágának kiterjedésében az érzés annyira alább van szállva, hogy a beteg ezen tájban tűszurásokat alig vesz észre ; ezen oldal köt- és szaruhártya annyira érzéketlen, hogy tépésvánkoskával történt érintést, melynél a szaru benyomatik, csak igen gyönge érzést okoz és pislogást nem idéz elő. A szaruközéptől kissé ki- és lefelé terjedő kendermag nagyságú heg és befelé a szemhéjrésnek egész kiterjedésében több felületes állományhiány. A látaszél majdnem egészen odanőve a szaruheghez, és csak felül gombostűfejnagyságu láta, mely azonban a szaruhomály által be van födve. A szemtekének összeállása kissé alább van szállva. A beteg ezen szemmel viaszgyertyát 30 lábnál tovább is kivesz és minden irányban helyesen vetit. ■— A bal oldalon csekélyfoku ptosis, a felső s alsó egyenes izom tökéletesen hüdvék, a belső pedig ép. A köt- és szaruhártya itt is kevésbé érzékeny ; az utóbbi alsó részébén kissé homályos és felületesen föllágyult; a középtől egy kissé le- és kifelé egy gombostűfejnagyságu élesen határolt heg. A szivárvány sorvadt, a láta középszerűnél tágabb, mozdulatlan. A látidegdombcsa krétaszinü, a reczeg visszerei jobban telvék és kanyarulatosak; fényérzés hiányzik. — Az orr benyomott, a lágy szájpadon hegek.

Schulek tnr., akkor még Kolozsvárit, a jobb szemen szivárványcsonkitást végzete felfelé, melynek gyógyulása egészen rendes volt. A lencsemag zavarosnak mutatkozott. — A hályog kivonása végett a beteg még csak 1875-ben jött vissza, mikor a nevezett tanszék helyettesítése rám volt bizva. Az állapot, eltekintve a most már túlérett hályogtól, nem változott. Graefe- Jéle hályogkivonást hajtottam végre és a gyors, valamint szelíd gyógyulástól meg tevék lepve. Hogy e szemet biztosítsam, a szemhéjrést tarsoraphia által kisebitettem, s mivel most, mint különben már előre láttam, a müláta a felső szemhéj által túlságosan volt födve (a régi látatáj a szarufolt által volt elborítva), a belső szivárványszáron még egy keskeny kimetszést ejtettem. E két műtét is a legkedvezőbben folyt le.

Ezen esetnél tehát a trigeminushüdés következményei nem maradtak volt el, és a hüdés fönmaradása daczára oly nehéz műtétek rendkivül jól türettek el.

s) Mialatt, mint tudva van, Schiff szerint edényideghüdés a szaruhártyát ellenállási képességétől megfosztja, Claude Bemard még legújabb munkájában is (Lemons sur la chaleur animale 1876. p. 237.) a tágitó edényidegek hüdését a trigeminus átmetszésénél a keratitis közvetítőjének tekinti.

mint az ép szaruközép, ezen kísérlet a mycosis nézet mellett nem igen szól.

Különben annak előfordulása legalább nem igen állandó; Senftleben ’) egyáltalában tagadja; magam a számos kísérleteknél habár ritkán, láttam ugyan képeket, melyek micrococcusoknak megfelelhettek volna ; de váljon csakugyan azok voltak-e nem mertem állítani (lásd Kiess „Ueber sogenannte Micrococcen“ Zentralbl. f. d. Med. Wissensch. 1873 pag. 530.) azonban nem óhajtom kétségbe vonni, hogy néha csakugyan előfordulhatnak, de ez még nem elegendő arra nézve, hogy a lob okául tekinthessük. Az embernéli keratitis neuroparalytica egy esetében Treutel 2) micrococcusokat talált; de mint ő maga is mondja, váljon az élődiek a keratitissel összeköttetésben álltak-e, ép oly kevéssé dönthető meg mint azon kérdés, hogy már az életben a szaruhártyába jutottak, vagy csak a halál után befurakodtak. — Az utóbbi időben igen elterjedt azon nézet, hogy a sérülés által okozott genyedő szarulob (ulcus serpens, absecssus corneae) egy fertőzett keratitis volna, habár mint a valódi tályognál az oltási hely nem mutatható ki; azonban ezen nézet szerint mindenekelőtt nem egy könnyen magyarázható meg a keratotomiának minden kételyben felől álló terapeuticus hatása; továbbá pedig tekintetbe veendő azon körülmény, hogy a genyedő szarulob csakis olyan esetekben szokott beállani, melyeknél egy tompa ütés hatott a szemre ; holott ha egy keresztülható szaruseb jött létre, a genyedés rendkivül ritka, és mégis ezen esetben leginkább történhetett volna egy kielégítő oltás.

A tengeri nyulaknál a keratitis neuroparalytica lényegét tanultuk ismerni, mely szerint azt keratitis xeroticának neveztük, és most azon kérdést kell feltennünk: váljon az embernél ilynemű szarulob fordulhat-e elő ?

Egyelőre azt kell feltennünk, hogy az ember szaruhártyája is, ha a szemhéjak által nem érintetik, kiszáradásnak volna alávetve, és talán még gyorsabban mint a nyulé, melynél a pislogás már rendesen csak néhány percznyi időközben történik. De meg van-e szűnve az embernél az érzéketlen szemnek pislogása ? Per analogiam tengeri nyulak után mitsem szabad következtetnünk, mert ennek nincsen közös láttére, és habár az önkéntes pislogás mindkét szemen egyidejűleg történik, azonban érintve mégis csak a bántott szemmel hunyarit, holott az embernél ezen esetekben is közös pislogás jön létre. Sajnálatunkra a trigeminushüdés kortörténetei sem adnak feleletet ezen kérdésre ; a mennyire t. i. eredetiben rendelkezésemre állottak, csak kettőnél találtam említést a pislogásról: az egyik eset Graefetől s) van leírva, ki az által, hogy a beteg szem szüntelen nyitva volt, felszólítva érezte magát a háromosztatu ideg működését megvizsgálni, és a második eset Heymanntól 4) lett közölve, ki a rendes pislogást különösen megjegyezte. Miután tehát ezen két eset által be van bizonyítva, hogy trigeminushüdésnél az önkéntes pislogásra nézve különbség lehet — mely különbség valószínűleg nem szorítkozik legkülsőbb ellentétekre — annyival is inkább sajnálandó, hogy a többi kortörténetek arra nem voltak figyelemmel. Ismétlem azonban, hogy ott, a hol a pislogás nem történik, a xerosis képződése épen természettörvényi szükség, s ezen esetekben tehát keratitis xeroticával volna dolgunk.

A szerzők csakugyan ezen bántalomnál a szaru- és köthártya száradt kinézését említik (Graefe 5 6 *), Stellwag °), Jeafreson ’), és a kórodai esetek valának ép azok, melyek Graefét azon nézetben erősítették meg, hogy a kiszáradás a kér. neuroparalyticánál egy bizonyos szerepet játszik, daczára annak, hogy az állaton tett kísérletek nézetét látszólag nem támogatták. Norris 8) ideghüdési szarulobban szenvedő betegről tesz említést: „Pörk képződött és annak kiküszöbölése után átfúrás és szivárványiszam (prolapsus iridis) állott be.“

*) Virehow Archiv 64, 1.

2) Graefe’s Arehiv. f. Ophth. XXII, 2. p. 248.

3) Arch. f. Ophth. III. 2. p. 426.

4) Kiin. Monatsbl. f. Aughlk. 1863. p. 204.

s) L. c.

6) Tankönyv 70. 1.

1) Lancet 1871. II. 710. 1.

8) Transact. Amer, ophth. Soc. 1871, 135 1.