Szemészet, 1877 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1877-03-04 / 1. szám
I 2 Tárgyunkról különben egy gorcsövi lelet is létezik, mely csak a mi álláspontunk szerint értelmezhető. Treitel *) egy dülszemet irt le, mely a szemtekének érzéketlenségével volt kapcsolva, s mely felett a különben szintén érzéketlen szemhéjak „ép még“ behunyhattak (tehát felszólítás nélkül és leginkább alvás közben bizonyára nem tevék) ; a szaru alsó részében egy kiterjedt fekély jött létre. A gorcsövi vizsgálat a beszürömködést csak bizonyos távolságban mutatta ki a fekélyszéltől, melynek legközelebbi környéke attól majdnem egészen szabad volt és csak nehány micrococcusfészket láttatott, melyekről már fermebb említés volt (lásd a hozzá tartozó rajzot is a fennt i. h.). További adatok ezen részről hiányzanak; de ezen lelet úgy tűnik fel előttünk, mintha a kerat. xeroticának megfelelne; mert mikép magyarázható másként a beszürömködéstől szabad, de attól körülvett rész mint a xerosis értelmében? (Folytatása következik.) KÖNYVISMERTETÉS. Beziehungen der Allgemeinleiden tend Organ-Erkrankungen zu Veränderungen und Krankheiten des Sehorganes. Von Professor Förster. Ezen munkálat kiegészítő része a nagy szemészeti kézikönyvnek, mely Graefe Alfred és Saemisch szerkesztése alatt számos jeles munkatárs hozzájárulása mellett adatik ki és nem sokára teljesen befejezve lesz a szakemberek kezében. A fenn czimzett munkálat képezi az egész könyv 7-ik kötetének első részét. Hogy az eddig megjelent többi részekről jelentést nem tettünk, és épen a szóban levőre nézve kivételt teszünk, igen érthető, ha a t. olvasók úgy e lapok czéljára és feladatára mint Förster munkájának tárgyára gondolnak. A szemészeti melléklet nem tisztán szemészettel foglalkozó szakembereknek, hanem általános gyakorlattal foglalkozó orvosoknak van szánva, kikre nézve épen oly összeállítás bir kiváló nagy érdekeltséggel, melyből a szembántalmaknak viszonyát az általános testmegbetegedésekhez és más szervek bántalmához megismerik, mivel ezen viszonynak és összefüggésnek ismerete az, mi egyrészt az orvost figyelmessé teheti fenyegető, lappangó szembajokra, másrészt a szemnek szakember általi megvizsgáltatására indítja számos oly esetben, melyekben tökéletes kórismézés a nélkül nem is képzelhető. A nagy kézikönyvnek szerkesztői és tervezői igen helyesen tették, hogy az egész idevágó anyagnak egy külön áttekintető dolgozatban összegyűjtését elrendelték, daczára annak, hogy az egyes adatok a különféle szembajokat tárgyaló többi munkarészekben találhatók; már azért is jól tették, hogy a szakembernek alkalma legyen szemlét tartani ebbeli ismereteink mai összegén, minek következtében egyszersmind leginkább figyelmes lesz a hézagokra és hiányokra, melyek még tanulmányozásra várnak. Az utolsó időben több mint egyszer hangoztatott ama veszély, mely a szemészetet talán még inkább mint minden más külön szakot fenyegeti az által, hogy annak művelői és gyakorlói a szerfölötti módon növekedő tanulmányanyag feldolgozása által majd elidegenittetnek az általános orvosi tudomány irányában, melyet pedig pillanatig sem szabad szem elől téveszteni, ha nem akarjuk, hogy a szemészet merő gyakorlati mesterséggé ne fajuljon el. A mig a szemészet gyermekkorát élte, élettani része tökéletlen és a szervnek vizsgáló módszerei hiányosak voltak, nagyon is tekintetbe vették az általános testállapotokat, mivel akkor többnyire álmodott kórtani képletek által akartak segíteni a tudatlanságon ; a külön szakma újabb nagyszerű fejlődésével azonban más és nem csekélyebb hibának van kitéve az által, hogy sokan megelégszenek avval, hogy a működési vagy szöveti rendellenességet szabatosan felismerik, megfeledkezvén a szoros viszonyról, mely a szemnek és az egész testnek kóros elváltozása között fennáll és melynek elhanyagolása a szemészetet a legtüzetesebb helybeli kórisme mellett a tudományos jellegtől megfosztani képes. Ilyen szempontból indult ki szerző, midőn a szembántalmaknak viszonyát a testnek általános megbetegedéseihez valamint — II — >) L. c. az egyes szervek kóros elváltozásaihoz rajzolni tervezte. Bevezetésében figyelmeztet arra, hogy könyvében kétféle található: Először valamennyi kórtünet, mely a szemen fellép szervvagy általános megbetegedésnél. Ezen tünetek épen nem választhatók el azon megbetegedések kórképétől ; a retinitis albuminurica ép oly kevéssé tekinthető csupán csak reczegbántalomnak mint a vesebajnál fellépő anasarca tisztán bőrbántalomnak. E szerint a könyv a belső betegségeknek szemkórjeltanát (Ophthalmo-Semiotik der inneren Krankheiten) állítja elé, melyben némely oly tünet is foglal helyet, miről a szemészeti kézikönyvek nem szólnak, mivel csupán tünet és nem bántalom. Másodszor a szembajoknak általános kóroktanát tartalmazza, a mennyiben azok belső betegségekkel összefüggnek vagy azoktól előidéztetnek. Szerző maga távol van azon hiszemtől, hogy valami készet és tökéleteset bírna nyújtani. Számos és nagy feladatok várnak még megoldásra. Nézete szerint nem is annyira a szem — mint a belső kórodászok volnának hivatva a hiányok pótlására, mivel sokféle szemkórtünet épen olyan egyéneken észlelhető, kik bántalmuknál fogva nem a szem — hanem a belkórodát keresik fel. Az anyag a következő fejezetekben van adva : 1. A légzési és vérkeringési szervek bántalmainak viszonyai a szemhez. 2. Az emésztési szervek stb. 3. A hugyszervek. 4. Az ivarszervek. 5. Az idegrendszer. 6. A bőrbántalmak. 7. Csúz- és köszvény. 8. Heveny és idült fertőzési betegségek. 9. Végre némely általános táplálási zavarok és alkati betegségek. — Képzelhetni, hogy az egyes fejezetek természetüknél fogva igen különböznek terjedelemre nézve; mig pl. az idegrendszer bántalmainak befolyása a szemre tuldús anyagot nyújtott, addig az első három fejezet szűk keretbe volt foglalható. Igaz a mellett, hogy a szerző némely tárgynál előszeretettel mulat, pl. az ivarszervek betegségeinél, melynek egy egész iv van szentelve, mit az olvasó különben csak köszönettel vesz, mivel tagadhatlan, hogy benne érdekes adatokra találni. A fennt jelzett fontosságnál fogva szándékozom annak egyes részleteit — jól lehet némi válogatással — sokkal kimerítőbb alakban ismertetni, mint az könyvismertetéseknél szokásos. Hogy a közlendőket nem egy és két, hanem több számra fel kell osztanom, már azért sem tartoztat vissza, mivel az egyes fejezetek tartalma egymástól független és szétválasztható, a nélkül, hogy az értelem általa szenvedne. (A szóban levő könyv különben külön nyomatban is jelent meg és 5 mark árán kapható.) I. A légzési és vérkeringési szervek bántalmaiknak viszonya a szemhez. Az idevágó szembántalmak a következő 6 szempontból tekinthetők meg: ugyanis azok T. A légzési takhártyától tovaterjedt bajok, vagy 2. a kisebb keringésnek meggátlásán alapuló visszeres pangásoknak következményei, vagy 3. az ütérrendszerben létező fokozott — majd leszállított feszülésből erednek, vagy 4. az edényfalazatnak tovaterjedt megbetegedésről tanúskodnak, vagy 5. értőmülésen alapulnak, vagy 6. végre az egész szervezetben szétterjedt megbetegedés — szemcsés gümösenyvre vonatkoznak. Szerző maga nem bírja indokokkal mentegetni a hatodik betegségnem idesorozását; különben közömbös dolog, hogy mely helyen iratik le a szem gümösödése, ha a leírás csak helyes. A pyaemicus szemfolyamatokról a fertőzési betegségek fejezetében Van szó. Az első alosztályra nézve említendő, hogy számos könytömlőbántalom gyakran ismétlődő náthára vihető vissza, azután a szarutömör (Herpes Corneae), mely kivált Horner észlelése szerint oly igen gyakran követi a légzési takhártya nagyobb hurutos megbetegedését, és a porczhártyán részbeni érzéshiánytól valamint a
