Szemészet, 1877 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1877-11-04 / 5. szám
75 76 ('Schulek tanár úr 1876. elején egy esetben igen finom szúró csapot használt e célra (Pravaz-fecskendő canulejét), kibocsátva a folyadékot. A leválás kisebbedett, de megmaradt. Ez mindenesetre ki méletesebb s okszerűbb volt, mint Galezowski erőszakosabb eljárása. Imre J. tr. A melső csarnok csapolása makacs mydriasis eseteiben, Fano trtól Parisban. Fano az Acad, de Medecine jul. 17-diki ülésében egyetlen egy esetre támaszkodva, ajánlotta, hogy myoticumok (Calabar-kivonat vagy eserine) által meg nem szűkíthető láták mellett a mellső csarnok vize bocsátassék ki. Esete elég érdekes; 26 éves munkás ez évi február elejétől mártius .14-ig szenvedett ismeretlen okból mydriasisban. Eserin nem ért semmit. Ekkor Fano alól punctiót végzett ; a láta mindjárt sziikebb lett sőt azután is folyvást szűkült, de 12 nap múlva egyenlő nagy volt a másikkal, (jól reagált-é, nem mondja.) — Érdekes, hogy az eserin is megszükitette ugyan a látát, de állandó hatással, mint aztán a csapolás, nem volt. (Journal d’ Ocul. et de Chirurgie. Red. par Fano 77. jul.) Imre J. tr. Uj mód a gyógyithatlannak hitt symblepharonnal elbánásra. C. B. TAvr.OR-tól Londonban. Ezen uj mód abban áll, hogy T. igen gondosan elválasztja az összenövést ollóval és késsel, aztán a felső vagy alsó szemhéjon egy bőr-lebenyt szab ki, alapja felé visszacsapja azt s alapjánál egy függőleges metszést tesz az egész szemhéjon keresztül. Ezen nyitáson áthúzza a lebenyt és felkészített felületét a szemhéj belső oldalára fekteti. E helyzetben varrások által ragasztja meg. E módon a szemhéj igen vékony bőre a köthártya helyét foglalja el ; az alapján átmenő edények kellőleg táplálják s nem halhhat el. Taylor egy ily módon jó sikerrel operált beteget mutatott be a clinical society-nak a múlt februárban. (Annales d’ ocul. 1877. I. 2. f.) Imre J. tr. A gyurmabeli porczhártyalob némely határozatlan kinyomással, határolt vonalszerű majd csikóit homályosodással járó alakjairól. Raehj.mann tr.-tól. A gyurmabeli porczhártyalobnak azon kórodai kórképein kívül, melyek a tankönyvekben, különösebben pedig Grafe és Saemisch egyetemes szemészetében tüzetesebben leírva találhatók, előfordulnak még olyanok is, melyek szabad szemmeli megtekintésre nem igen árulják el magukat, hanem csak nagyitó lencse segélyével és jól irányított oldalsó világítás mellett ismerhetők fel pontosan. Ezek azon lobalakok, melyek nem járnak feltűnőbb szövetelváltozással, a poczhártya egy vagy több rétegében székelnek, a nyirkutak megbetegedésének tekintendők, és az általános tünetek szerint két fő csoportra oszthatók; u. m. 1) vonalszerű homályok a különben átlátszó poiczhártyaszövetben, és 2) hasonló homályok az egyenletesen vagy hálószerűén homályos porchártyaszövetben. Az első csoportba tartozó eseteknél a homályok a porchártyának úgy mélyebb mint felületes rétegeiben találtatnak, melyekét rendesen rövidebb majd hosszabb időn át megelőz a tülkhártya köthártyájának erős belöveltsége; találtatnak ezenkívül a porczhártya külső rétegeiben szürkés fehér pontok, s úgy ezek mint a vonalszerű homályok közül a kisebbek rövid időre eltűnnek, hogy azután hasonló köthártyabelöveltség előremente után ismét megjelenjenek. A kiujulásnál majdnem szabályszerüleg kimutathatni a tekebeli feszültség igen kis fokú kisebbedését, mely a homály és pontok eltűnésével szintén elenyészik. A folyamat, főleg az újabb rohamok alatt kiváló hajlandósággal bir a szivárványlobbali szövetkezésre. A második csoportba sorozott bántalom gyakran előjön hályog kifejtés után; észleltetett továbbá olyan sorvadásba ment szemeknél hol nyomkötés hosszabb időn át alkalmaztatott, Ilyenkor a homályok áteső fénynél csillogó fekete színben tűnnek fel, mig ferde világításnál szürkék és élesen határoltak. Ide tartoznak azon homályok is, melyek felületes sértések, fölhám lehorzsolások után keletkeznek. Érhártya és más belső szemlobok kiséréteben nem éppen ritka a porczhártya jelzett megbetegedése, csakhogy a kórkép erősen kifejezett, jobbára rövid vonalakból álló homályokat képez a porczhártyának különböző, de csakis középső és azontúli rétegeiben ; a vonalak különböző szögletek alatt haladnak és helyeiket gyakran változtatják, helyesebben eltűnnek és ismét megjelennek. Előfordulnak még a porczhártyában vonalszerű, és szögletek alatt mutatkozó homályok a porczhártya izgatottság nélküli keményedő lobjánál (Sklerosirende Infiltration.) Az u. 11. keratisis punctata-ra vonatkozólag szerző megemlíti, hogy az Saemisch által a gyurmabeli porczhártyalobok sorozatából kitöriiltetett, holott gyakrabban észlelhetni irrtis serosa nélkül a poczhártya mélyebb rétegeiben, többnyire a központi részben kiterjedt pontszerű homályokat, melyek kezdetben inkább elszórva és igen szabályosan vannak elhelyezkedve, de később összefolynak és olyan homályt képeznek, mint más, kiterjedt gyurmabeli lobnál szoktunk észlelni. Egyes kiválóbb kóresetek leírása ntán, — melyek górcsői rajzok által vannak megvilágítva — szerző röviden következőkben foglalja össze a betegségre vonatkozókat : a vonalszerű vagy csikozatos homályok megjelenését legtöbbször nagyfokú köt- és tiilkhártyalob előzi meg, a lefolyás hoszu és ismételt javulások majd kiujulások által tűnik ki. A homályok vagy teljesen tiszta porezhártyaszövetben- vagy homályos és kórosan megváltozott alapon feküsznek úgy, hogy azokat mintegy sajátszerü és határozott jelleggel bíró betegség helybeli kinyomatának kell tartani, melyre nézve szerző úgy vélekedik, hogy az azon tágabb nyirkutak megbetegedése lenne, melyek a porczhártya lemezes szerkezetén belől futnak le. Az egyes vonalak nem állnak egymástól távolabb mint a rostok közötti hézagok, és a homályok egészben olyan másodlagos tüneteknek tekintendők, melyek a tülkhártya, episklera, nem különben a köthártya olyan lobosodásait kisérik, melyek a porczhártya közelében beszűrődéseket vonnak maguk után. Valamennyi idetartozó kóralak igen hosszadalmas és vontatott lefolyású, de a kimenet még is kielégítő, mennyiben állandó homályok ritkán maradnak vissza. Szivárványlob gyakran szövetkezik a porczhártyabántalommal de melső összenövések ritkánjönnek létre. Szembeötlő alanyi kordinetek, különösen fájdalom a legtöbb esetben hiányzik; szemtekebeli nyomás ingadozása gyakran észleltetett. Gyógykezelést illetőleg legtöbbet várhatni nedves meleg alkalmazásától helybelileg — nyomkötés mindig roszúl tűre tett- és általános oldó szerek használatától; újabb roham elején szükség van atropinra. (Kiin. Mntblätter für Augenhlk XV. Jahrgang januar.) Torday tr. A szem sértései Meyhoefer tr.-tól. I. A láta zárizmának többszörös szétszakítása. Favágás közben a 26 éves férfinek bal szemére darab fa pattant ; sérülés után a látás azonnal homályos lett és csak nagyobb tárgyak voltak kivehetők. Porczhártyán — 36 óra múlva — csak csekély fölhámlehorzsolás ; láta tojásdadalaku, alig reagált; látaszél több helyen mélyre terjedő beszakitásokat mutatott úgy, hogy a látónak szabálytalan négyszögletes csillag alakja volt. Szem fenekén a látideg külső szélénél érhártyarepedés mintegy három látidegdombcsa átmérőnyi kiterjedésben. Atropinra a láta gyorsan teljes fokra kitágult, s akkor a látaszél nem volt ezikezakkozott, hanem a beszakitott helyeken félholdszerüleg kiöblösitett. Lefolyás annyiban igen érdekes, hogy a kezdetben jelen volt '/18 M. öt nap múlva
