Szemészet, 1877 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1877-11-04 / 5. szám
77 78 rendes fénytörési! szemnek bizonyult, tehát itt sértési alkalmazkodási görcs volt jelen ; ellenben sértési astigmatismns nem volt kimutatható. A porczhártyabeli homály megszűntével a látélesség egészen 3/4-re, sőt stenopeicus készülékkel csaknem i-re emelkedett. A láta véglegesen kitágulva maradt; osszehuzzatására a kalabar eredménytelen volt. M. tr. az atropin azonnali becseppentését utólagosan megbánta, mert úgy vélekedik, hogy a calabar óvatos használata mellett azonnal a sértés után a zárizom egyes megszakadt helyein, ha nem érintkezhettek volna is teljesen egymással, legalább annyira közeledhettek volna, hogy a sebzugokba lerakodott izzadmány a hasadékoknak egyes részeit összeforrasztotta volna. A caiabarrali kisérlettevés annyival is inkább javait volt, mert a teke nem volt izgatoit. II. Átható tülk-porczhártya seb. Üvegtest és szivárvány előesés; gyógyulás. A 30 éves gyárosnál vas szálka mintegy 12 mm. kiterjedésű se" bet ejtve hatolt a szembe a belső és felső részen ; a sebből 4 mmesett a porczhártyára, a többi a tülkhártyát illette ; tekebennék jó része a seben át kiürült ; azonban beteg a gyertyafényt csak az alsó és külső láttér részben nem vette ki Az előesett iris és üvegtestrészek eltávolítása után az egész seb két varrattal egyesitetett, és atropin becseppentés után gyenge nyomkötés alkalmaztatott; 16 óra múlva (éjeire szunyáit vett) a csarnok helyreált, látatáj teljesen tiszta, s a nagymennyiségű vérből már csak kevés volt jelen; a sértetlen maradt lencsét még csak most lehetett látni; seb jól záródott; csak kevés izgatottsági tünetek voltak a sebszélek közelében, a nélkül, hogy a porczhártya szélei egyebütt belöveltek lettek volna; 48 óra múlva a varratok eltávolíttattak. — A sérült rész az első napok sőt he'ek alatt erősen előre domborodott volt, de már 2 hónap elteltével a szomszédos részek színvonalára lapult le, úgy hogy ekkor már csak keskeny hegvonal és keskeny szivárványhasadék jelezte a sértés helyét. Azon három holnap alatt mig a beteg észlelés alatt volt, a látélesség 15/4,,-re emelkedett; Jäger IV. nehezen olvassa; láttérben hiányosság nem maradt vissza ; háttérben, némi üvegtesti homályokat leszámítva, semmi rendellenesség. III. Agykérlob sértés miatt véghezvitt tekekífejtés utáu; gyógyulás. A 24 éves férfinél sértés után 48 órára a teke kezeltetett; a teke fenekén 7 mm. hoszú és 3 mm. széles vas darab találtatott. Műtét utáni napon beteg egészen jól érezte magát; a következő nap délutánján nyugtalan lett, lázat kapott, heves főfájásról panaszkodott, minden zaj iránt igen érzékenyé lett; ezen állapot két napon át változatlanul maradt; a harmadikon a láz még magasabb fokra emelkedett s beteg környezete iránt egészen közönbös lett, feleletet kedv nélkül és legtöbbször nem helyesen adott; fej különösen forró, annak érintése a betegnek kiváltképen kellemetlen. Az egészséges szem látája erősen szűkült. A meningitis vagy legalább is heveny agyvérbőség jeges borogatásokra és láz ellenes szerek adagolására alábbhagyást nem mutatván, helybeli vérvétel alkalmaztatott ; ennek daczára a legközelebbi éjjelen át az előbbi tünetekhez még izomrángások csatlakoztak a végtagokban ; reggelfele ismételve nagyobb mennyiségű hig, zöldes anyagot hányt, és többé semmi feleletet sem adott. Állapot ez eg-ész ötödik napon változatlan és csak estefelé lettek a rángatódzások valamivel gyengébbek, és azok számra is kevesbedtek, úgy hogy a hatodik nap reggelén már csak egyenként és hosszú szüneteket tartva állottak be ; ekkorra a hőmérő is közel két fokot esett. Ezen túl a javulás lassan bár, de még is folyton előrehaladt, s beteg négy hét múlva az előtt nem volt nagyot hallással hagyta el a koródát, de a mely később teljesen megszűnt. IV. Gyutacs egy darabkája a szemtekében 24 éven át; indokyktitis ; együttérzeti bántalom az egészséges szemben. Hogy idegen test bennléte a tekében hónapok, sőt évek múlva is veszélyezteti az egészséges szemet, következő eset fényesen igazolja. A 37 éves nő 24 év előtt egyik szeme világát gyutacsrész szemébepattanássa folytán teljesen elvesztette. Az elvesztett szemben azontúl lobos tünetek nem mutatkoztak ; most azonban újra megjelentek és már 4 héten át tartottak, a midőn a jó szem is megveresedett s beteget orvoshoz folyamodni kényszerité. A bal mérsékesen sorvadt szemteke erősen belövelt ; porczhártya alsó belső negyedén 2 mm, hosszú, mélyen behúzódott heg a porczés tiilkhártya szélen ; szivárvány elszínesedett, porezhártyához tapadt; láta tökéletesen elzáródva. Jobb szemben csak kellemetlen érzés zavart látás és bő könyezés ; itt a láta szűk, kevésbé mozog ; porczhártyaszél körűi finom edénykoszorú; atropinra a láta teljes fokra tágult. A kitokolt szemtekében az egész ideghártya leválva, üvegtest elfolyósodva találtatott; a hegnek megfelelő helyen igen kis darab fém találtatott a sugárizom megtapadási helye és a tiilkhártya közé beágyazódva. Műtét után pár napra a jobb szembeni kóros tünetek végleg megszűntek. (Kiin. Mntbl. für Aughlk. 1877. Február.) __________ Tor day tr. A szoral a szemgyógyászatban. Haltenhoff tr.-tól. Szerző múlt év julius havában a genfi orvosegyleti gyűlésben hosszabb értekezésben fejtegette a szoral hatását a szemészi gyakorlatban és saját tapasztalatát ezen szerre vonatkozólag mások észleléseivel összehasonlítva, először is úgy nyilatkozik, hogy a bőr alá fecskendezésre használt rendkívül kis adagok a szervezetre nézve ártalmasok nem lehetnek. Azon esetekben, hol a szer hatása nyilvánul, a láterő javulását az első befecskendezés után rendesen már 10-20 perez eltelte után észre vehetni ; ritkán csak a 2- vagy 3-ik befecskendezés után. Saját tapasztalása szerint a szoral alkalmazása leginkább értékesül olyan központos láttompulatoknál, hol a sárga foltban kóros elváltozások ki nem mutathatók ; továbbá amblyopiáknál, hol a látideg-dombcsának hálánték oldali fele fehér elszinesedést mutat. Ezek azon esetek, ahol a környi látás változatlanul megmaradt, de az egyenes iránybáni látás a központi homály folytán homályos. Szerzőnek sikerült öt ilyen esetben a látást vagy teljesen helyreállíttaní, vagy legalább lényeges javulást elérni; ellenben valódi látideg-sorvadás egy esetében sem látott a szaroltól legkisebb javulást sem. A látideg és reczeg olyan sorvadásos állapotainál, melyek előrement lobfolyamat következtében jöttek látre, a szoral-kezelés hét eset közül háromnál a láterőben kimutatható és kétségbevonhatlan javulást eredményezett. Retinitis pigmentosa esetekben a központi látélesség javulása és az éjjeli vakság csökkentése egyszer másszor sikerült, azonban a javulás mindenkor mulékony volt. Érhártya- és reczeglobok és izzadmányok leküzdésére szo- 1 ral alkalmazása észszerűtlen ; de ezen betegségek visszafejlődési szakában szorallal úgy látszik gyorsíthatni az idegszálakbani érzékenység visszatérését. Sértésekre következett anesthesiakat illetőleg szerző nem rendelkezik saját tapasztalattal. Azon láttompulatoknál, hol szemtükörre! kóros változásokat ki nem mutathatni, és különösen fiatal, zavart havi vérzésekkel bajlódó nőknél, sápkóros asszonyoknál jelentkezni szokott amblyopiáknál a szoralnak néhányszor igen kedvező eredménye volt. Végre hiúban kísérletté meg a szoralt bizonyos hűdéses bántalmaknál ; — ellenben egyszer, alkalmazkodási szemfáradásnál asitgmatismussal, zárizom görcscsel és a szemgödör fölötti ideg zsábájával, a szoral igen jó szolgálatot tett; azonban a kitűnő hatás itt is mulékony volt. Ref. Kiin. Mntbl. für Aughlk. 1877. Februar.) Torday tr. A látélesség fogyása a világosság csökkenésével. Dgerinckel W.-től. Smiedt-Rimpler füst színű üvegekkeli vizsgálásnál azt tapasztalta, hogy a rövidlátók látessége már kisebb fokú sötétítésnél is kevesbedik, mialatt a rendes látó szemeknél ezen különbség távolról sem oly jelentékeny. Uoerinckel ezen tényt újabb, és e czélra szerkesztett, s fokokra beosztott látcsőszerü készülékkel! vizsgálatai alapján midőn megerősíti, egyszersmind kibővíti azzal, hogy a világosság iránti érzés az aggkorban szintén mindinkább le lesz hatalmítv.i. (Inaug. Disert. Marburg 1876. Ref. Kiin. Mntbl. für Aughlk. 1877. Febr.) Torday tr. T
