Szemészet, 1877 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1877-11-04 / 5. szám
6g — 70 val kitűnő módon tünteti fel. — Ugyancsak ezt mutatja azon készítményem is, melyet górcső alatt van szerencsém bemutatni.—Mindamellett e kórtűnet teljes méltatását Kniesnek köszönjük, ki kísérletei által először terelte a figyelmet a Fontana-féle csatorna szerepére, és kinek boncztani észleletei derítették csak ki e lelet fontosságát. Weber egy egyszerű kísérlete mutatja, mily fontos és nagy horderejű következménye van az elvezető csatorna elzárásának a ligamentum pectinatumban. Ha egy nyúl mellső kamrájába, a kamraviz kíeresztése után egy csepp olajt bocsátunk, a Fontana-ür nyirkutainak egyszerű zsiremboliája származik, úgy, hogy ezen utak a folyadék számára nem lesznek átjárhatók. Nemsokára előáll a leghevesebb akut Glaukoma képe. Már most mi úton jön létre a szivárvány- és szaruhártya ez egybeolvadása a Fontana-űr kerületén ? Mily tényezők hatnak itt közre ? Knies első közzétételében igen könnyen,bánik el e kérdéssel; szerinte az összenövés a szaru- és szivárványhártya közötti léc területe adhaesiv lobja folytán jön létre. — E magyarázatot azonban elfogadnunk éppenséggel lehetetlen. — Mert először nem akadunk ily gyulladás kórtünetére, — pedig ennek valahol valamikép okvetlen kellene nyilvánulnia ; de különben is nem valószínű, hogy ily gyúladás köröskörűi az egész szaruhártyán képződhetnék, anélkül, hogy más, vele szövet- vagy élettanilag összefüggő szerveket érintené. Részemről ellenkezőleg oda hajlok, hogy a Fontana-űr járatlansága és ennek előzménye, az Iris-kerület tapadása a corneához csak másodlagos, és hogy a folyamat.a choroídeában vette kezdetét. Ne tévesszük szem elől, hogy azon aífektiók sora, melyek végül a Glaukoma képét eredményezik, a choroidea vérkeringési zavarában leli okát az által, hogy előbbi fejtegetésünk szerint az edényrendszer egy része elsatnyúl, A choroidea edényrendszere pedig a hátsó rövid sugár-üterekben gyökeredzik, melyek az arteria ophthalmikából erednek. Ez utóbbi ütérből erednek egyszersmind a hátsó hosszú sugár-üterek, melyek a choroidea legmellsőbb részében és a sugártestben terjednek el. Minden üteres pangás ezen edényrendszerek egyikében azonnal a másiknak fokozódott működése által fos' kiegyenlittetni, innen a hyperaemia, mely esetünkben a sugártest kerületében beáll, és mely in specie a processus ciliares duzzadásához vezet. Egészséges rendes szemek átmetszeteinek megtekintésénél látjuk, hogy az iris eredeténél, még pedig hátsó azaz a szem központja felé tekintő felületén, a sugárnyujtványok egy része által fedetik, vagy hogy legfeljebb egy igen keskeny hasadéit által választatik el tőlük. (Beállítottam a górcsőbe egy leukaemikus egyéntől származó készítményt, melyen könnyű módon győződhetünk meg az említettem viszonyokról. — Igen jól látható a széles Fontana-féle űr, a sugárizom eredete a Schlemm-féle csatorna kerületén, és végre azon érdekes tény, hogy a sugárizom, minthogy a szem esetleg egy hypermetropikus egyéné volt, tompaszögben mellfelé hajol, a szivárványhártyát szintén majdnem érintvén.) Ezen jelzett visszonyokból kiviláglik, hogy azon esetben, ha a sugártest és a sugárnyújtványok az edények túlságos teltsége következtében megdagadnak, a szivárványhártya eredete mellfelé tolatik a szaruhártya felé, mi természetesen a Fontana-űr bezárását vonja maga után. Létre jön ilyképen egy kóros állapot, melynek spontan kiegyenlítés véget nem vethet, — a mikor t. i. az edények nagyobbodott oldalnyomás alatt álván, folyadékot nagyobb mennyiségben is választanak el, mely a szem elvezető utjain el nem távozhatik, úgy, hogy a szemteke állandóan fokozódott feszülése, a Glaukoma e sarkalatos főkórjele természetes következményképen tűnik fel. Kitűnő módon mutatják ezen viszonyokat azon szemtekék, melyek Glaukoma fulminaus vagy haemotr hagikum következtében enukleáltattak. Az ily készítmények tanulmányozása oly meggyőző, hogy az említett tények összefüggése és az ezekből vont következmények helyessége kétségbe nem vonható. Nem kevésbé van alkalmunk leleteink hellyességéről meggyőződni a szemteke kóros elváltozásának egy egész sorában, melyek az absolut glaukoma leglényegesebb tüneteit mutatják fel, — mely esetek ránk nézve annyival fontosabbak, amennyiben ezekben az enukleatio leginkább jön alkalmazásba, mi a górcsövi tanulmányozást lehetségessé teszi. Ériem az érhártya ujképleit, melyek idővel tetemes nyomás-emelkedéshez vezetnek és melyeknél a szem glaukomatosus állapota egyátalában a számba veendő diagnostikus tünetekhez tartozik. Hogy az érhártya ezen ujképleteinél, melyek mindnyájan a sarkomákhoz tartoznak, nem a szemteke fenékének növekvése hozza létre a nyomás-emelkedést közvetlenül kitűnik abból, hogy más íntraokularis ujképletek mint p. o. az olyan hirtelen s erősen sarjadzó Glioma Retinae egyenesen a szem lágyulását maga után vonja. Az érhártya sarkomájánál a lényeges épen az, hogy magában az ujképlet tömegében a choroidea dús edényhálózata tönkre megy, hogy a choriocapillaris minden körülmények között elpusztul, és hogy ezen neoplastikus folyamat végre ugyanazt eredményezi, mit a choroidea egyszerű atrophiája, teszem alattomos lobnál. Ha egyének ilyen ujképletekkel csak későn lesznek kórodai észlelésnek tárgyává oly időben, a midőn a szem közegei már homályosak, mikor a szemtükrözés már lehetetlen és az egyén már meg is vakult, akkor az ilyen szem a heveny Glaukoma oly tökéletes képét nyújtja, hogy ezen kórismébe belenyugszunk, míg csak későbben a szem boncolása kideríti a baj valódi okát: az ujképletet. Van szerencsém a t. egyletnek oly szem készítményeit bemutatni, mely leghíresebb kartársaink egyikétől, Glaukoma absolutum diagnosisának alapján enukleáltatott. Ezen készítmények a szem mellső feléből valók; az ujképletek több kisebb s nagyobb gócban a szem hátsó részében székeltek, — szövetüket illetőleg újat fel nem mutatnak. A szem mellső része ellenben a Glaukoma fulminans legtökéletesebb bonctani sajátságait tünteti fel. Az edények az egész sugár test terjedelmében erősen megteltek, —- e torlódás folytatódik a subkonjunktivalis edényekre, a sugárnyujtványok megnagyobbodtak, erősen megduzzadtak, az Irishez nyomatnak, — a Fontanaféle űr hol eldugulva, hol kis, keskeny hasadékra szorítva. E mellett tisztán látható, hogy a szivárványhártya a rajta nehezedő nyomás következtében annyira megtöretett, hogy a vérkeringés a circulus arteriosus majorban mindenesetre vagy erősen megakadályozva, vagy megsemisülve volt. A szivárványhártya, lencse és sugártest között hézagokban kisebb vérömlenyek az erősen kitágult edényekből. Szóval: ezen kép olyan, hogy a heveny glaucoma lobos-vizenyős jellegének legsikerültebb illustratioját adja. foggal vélem az említettek alapján azt következtethetni, hogy a choroidea zavart vérkeringéséből mindazon viszonyok levezethetők, melyek idővel a Glaukomát eredményezik. Az „Arehio f. ophthalmologieban“ közölt Weber Adolf egy cikket, melynek tárgya ugyanaz, mint jelen felolvasásomé. Weber kórbonctani leletei teljesen megfelelnek azoknak, melyeket én leírtam ; de az összes kóros folyamat kezdetét Weber nem a choroidea atrophiájában keresi, bár e jelenséget bonctanilag elismerni kénytelen. A mellékes körülményeket valamint a górcsői részleteket szinte remekül adja elő, de a folyamat eredetére nézve nem mond semmi újat, az csak ködös homályban marad, mint azelőtt. A minthogy természetes is; mert Weber az érhártya atrophiáját, a helyett hogy a betegség szülőokát keresné benne, csak másodlagos jelenségnek tünteti fel, mely a szemgolyó falaira nehezedő nagyobb nyomás következtében keletkezik. De ugyancsak Webernek köszönjük több főfontosságú és általános orvosi tekintetből rendkívül érdekes aetiologikus tényező ismes rétét, melyek az edény kitágulást és a sugártest megduzzadását egyeesetben magyarázzhatják. — Szerinte minden bizonynyal feltehetőhogy betegségek, melyek az üteres szív nyomásának tartós csőkké, nésével járnak, mint p. o. a kéthegyü billentyű bántalmai, Emphysem, Plethora, Menopausis, gyakori köhögési rohamok, és bizonyos hivatások, a Glaukoma okaiul tekinthetők. A klinikusokon áll, hogy ezen egészen uj feltevés igazságát gyakorlatilag megvizsgálják. És ezennel áttérünk az Iridektomia mindeddig annyira homályos hatásának magyarázatához, Itt úgy látszik, több tényező működik össze. Mindenekelőtt úgy látszik, hogy csakugyan a műtét folytán keletkező Skleraheg nagyobb kiterjedési képessége okozza a bulbus feszülése csökkenését. Ezt tagadni azért, mert a hegszövet kiterjedhetősége állítólag kisebb, mint rendes szöveté, alaptalan. Hát 5*
