Szemészet, 1877 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1877-03-04 / 1. szám
mert a repositio végett behatolás nem lehet közönyös ; reponálás nélkül pedig a mag a felső sebajk mögé nyomulna s onnan bajos volna eltávolítani. Egy igen érdekes utómütét, mely bizonyos esetekben : a Sebnek sokáig, nagy fokban tátongása mellett egyedüli segítség és koródánk sajátja, a sebvarrat. Múlt évben is, most is egy-egy esetben fordult elő, tátongó, üvegtesttel kitöltött seb mellett, mely sokáig kötözés után sem változott. A köthártyaseb (előbb elcsipetvén a kiálló corp. vitri) varratott egy kacscsal szol osan össze s ez a sclera sebének is rögtön egyesülését okozta. Az eredmény minden tekintetben kitűnő volt s ezen eljárás később még kiterjedtebben fog alkalmaztatni. A 115 műtét közül 18-at a tanársegéd, egyet az egyik gyakornok végzett. Külön vonatot nyitni ezek számára feleslegesnek látszik, annyival inkább, mert ezen évben ez a körülmény nem volt az eredményekre befolyással. Végig tekintve az eddigieken, a múlt évi kimutatásban mondottakhoz alig tehetünk valamit. A legfontosabb kérdés : mi okozza a veszteségeket ? megoldatlan marad úgy látszik az esetek legnagyobb részére nézve. Legalább statistikai utón ezt elérni soha sem fogjuk. Még azt sem hihetjük, hogy a szemészetnek (és épen a hályog-mütétek statistikájának) valaha akad egy duetelet-je, ki a nagy tömeg adatból szabályokat állít fel; eddig semmi jel erre s talán nem is sok haszna lenne, mert mint Cl. Bemard mondja : „a statistika csak generalisált empíria1', a dolgok tudását, de nem értését eszközli s ez a mi terünkön nem elég. A kórodai ideghüdési szaruháriyalobról (keratitis neuroparalytica). Dr. Feuer magántanártól. A „Sitzungsberichte der k. Akad. der Wissenschaften in Wien“, 74-diki kötetében (III. Abth. Juli-Heft. 1876) a háromosztatu ideg átmetszése után beálló szarulob okáról történt vizsgálataimnak eredményét közöltem ; mivel azonban nem tehetem fel, hogy e lap minden olvasójának fenntemlitett akadémiai jelentések rendelkezésére állnak, az ott közzétett kizárólag tengeri nyulaknál tett tapasztalataimnak itt rövid kivonatban ismétlem, hogy annakutána az embernél előforduló keratitis neuropalatycáról szólhassak. 1. A háromosztatu ideg átmetszése nem zavarja közvetve a szaru táplálkozását; tehát sem nem idézi elő minden más közbejött accidens nélkül a szarulobot, sem nem hátráltatja annak ellenállási képességét külbehatások iránt. *) 2. A háromosztatu ideg átmetszése után beálló szaruhártyalob kizárólag a pislantás megszűnése által tételeztetík fel. A szemhéjrésben levő és nem nedvesített szaruhártya — és néha tülkhártyarész is kiszáradást szenved, mely már a műtét után nehány perczczel a szaruhártyán mélyedések, a tülkhártyán pedig cadaverosus foltok alakjában mutatkazik. Ha több óra lefolyása előtt a szaruhártya elegendőleg nedvesittetik (ha csakis müleg a szemhéjak által), ezen kiszáradások (xerosisak) egészen elmúlhatnak a felhámnak látszó lefolyása alatt; ha pedig a szem több (4—6) órán át magára hagyatik, ezen kiszáradások a szarunak középrészén annyira fejlődnek, hogy az által ennek többé-kevésbé mélyenható mumificatiója (tehát elhalása) jön létre. Ezen most már állandó xerosis 2) kissé mélyedt, fénytelen s élesen határolt folt alakjában mutatkozik, mely a szemnek rendes állásánál a középen vagy kevéssel lejebb hossztengelyével a szaruhártyán haránt húzódik, de inkább a mellső mint a hátsó zughoz közeledik. Ezen zavarodás szaruhártyalobot még nem jelent, de visszahatólag már 24 óra alatt a körüllevő szaruhártyaszövet másodlagos lobját idézi elő, mely az elhalt résznek kiküszöbölésére irányul. Minél mélyebb és elterjedtebb a kiszáradás, annál erősebb és terjedtebb a lob, és annál gyorsabban áll be. *) Ezzel természetesen nem azt akartam állítani, liogy egy kevésbé nedves szaruhártyán p. o. súrolás, nem idézne elő nagyobb lefoszlást mint egy rendes szaruhártyán, hanem csakis a trigeminus átmetszéséről közvetve következtetett (a táplálkozás váltakozása által előidézett) ellenállási kissebbülést tagadtam. a) Nem összetévesztendő ezen kifejezésnek eddigi kórodai értelmével, mely csak a felhámra vonatkozik. 3. A trigeminus átmetszése által egyszersmind kisebhült könnyelválasztás elősegíti a xerosis képződését, mely azonban a nélkül is beálland; a keratitis xeroticanak (ha ezen szaruhártyalobot igy nevezhetem) egész folyamatát érzékeny szemnél is észlelhető, melynél a szemhéjak lemetszvék vagyis csak szétvarattak. 4. A szemre alkalmazott sodronyfedő vagy előnyuló parafagyürü és effélék, a mig az állat szabadon hagyatik, — képesek az ideghüdési szaruhártyalobat visszatartani, mivel ilyennemü készülékek által a szemhéjak elég gyakran a szaruhártyára huzatnak miáltal a xerosis képződése lehetetlenné válik. Ha azonban a miitett állatot egy arra alkalmas ládában rögzítjük, úgy hogy feje sehová se ütödhessen, vagy ha nehány órára (4—6) egy szabad asztalra teszszük és csak is arról gondoskodunk, hogy az állat magát lábaival ne simíthassa, a sodronyfedő daczára xerosis képződik, melyet a szarulob kimaradhatlanul követ. 5. A szemhéjrés összevarrása is, ha beszegély (entropium) nem hozatik létre, képes az állatot az említett szaruhártyalobtól megóvni; ezen módszer azonban a szemhéj megsebesedése és a köthárcyának fokozatos elválasztása miatt 8—10 napon túl alig alkalmazható. 6. Ütések tengeri nyulaknál a keratitis neuroparalyticával azonos szaruhártyalobot nem idézhetnek elő. Minő következtetések vonhatók ezen a tengeri nyulaknál tett tapasztalatok után a kórodai kér. neuroparalyticára nézve ? Ezen, a háromosztatu ideg hiidése következtében beálló szarulob értelmezésében is a szerzők nem egyeznek meg. Habár Snellen a kisérlők közt igen sok követőre talált, a klinikusoknál azonban nézete nem nagy tetszésnek örvendett. Embereknél még sem lehet nagyobb sérülésről szólni, mely a szemnek érzéketlensége által válna lehetővé ; képzelhető, hogy a beteg az érzéketlen szemet jobban dörzsöli mint az egészségest; hogy továbbá a mosdás alkalmával a szaruhártyán kis lefoszlás jön létre; hogy porrészecskék kevés időn át rajta maradnak stb. — ezen könnyű sérüléseknek megfelelne egy fekélyedés, mely kezdetben igen csekély és a mostoha viszonyoknál fogva (az említett ártalmak ismétlése, illetőleg fennmaradása, czélszerütlen kezelés stb.) a felületről lassankint mélyebben hatol; de nem magyarázható belőlük a gennyedő lob, mely az érzéketlen szarut gyakran oly heveny módon megtámadja, már elejétől fogva a mélyebb rétegeket is illeti és oly visszatarthat!anul romboló jeleggel bir. Miután pedig ezen lob trigeminushüdésnél oly gyakran s majdnem rendesen támad meg ép úgy járó mint fekvő betegeket, a szemre történt véletlen és nem észrevett erősb ütést, melyből ezen bántalmat lehetne értelmezni, fel nem tehetünk. Jóval könnyebben összeegyezhetők ezen tünetek egy ideges táplálkozási zavarral ; de ezen nézet ellen is van több és lényeges kifogás. Mint magyarázható meg mindenekelőtt, hogy a trigeminus tökéletes hiidésének némely esetében a szarubántalom egyáltalában nem áll be, és hogy azok ép olyan esetek, melyeknél a szaruhártya az oculomotorius egyidejű hiidése és attól feltételezett teljes ptosis miatt a felső szemhéj által van fedve (Graefe *), Saemisch 2), Higgens 3) ? Hogy továbbá tökéletlen ptosisnál a lob mindig a szemhéj által nem fedett részben fejlődik (Hyppel 4), Bezold 5 6 *) stb.), és hogy végre a szemek bekötése több esetben (Snellen e), Horner ’), Watson 8) stb.) a szarubántalomnak szembetünőleg határt szabott és a gyógyulást elősegítette ? Ezen kifogások ugyan elesnek, ha az érzéktelen szemnek csak kisebbült ellentállási képességét teszszük fel; de vannak a trigeminushüdésnek olyan esetei is, melyeknél minden ptosis nélkül a szarubántalom még sem áll be; azonkívül pedig Snellen, Senftleben és magam tengeri nyulaknál, (melyeknél a trigeminus *) Arch. f. Ophthal VII. 2. Abth. 28 1. 3) Graefe-Sadmisch. Hndb. d. ges. Aughlk. IV. Bd. 1. Hlfte. 285 1. 3) Ophth. Hop. Rep. VIII. 73. 1. 4) Arch. f. Ophth. XIII. 1. Abth. 58 1. 6) Dtsche Klin. 1867 Nr. 24, 27, 28. 6) Vierde Jaarlyksch, Verslag von hét. nederl. Gasthuis voor Ooglijders. ’) Correspbl, f. Schweiz.-Aerzte 1873. 670 1. 8) Med. Times and Gaz. 1874. p. 176.
