Szemészet, 1877 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1877-06-10 / 3. szám
SZEMESZET. Melléklet az „ORVOSI HETILAP“ 23-ik számához. Szerkeszti Hirschler Ignácz tudor. 3. SZ. Vasárnap, junius io-én. tartalom: Juhász: Közlemények Schulek V. tanár koródájából: Öregkori lágy hályog két esete. — Regéczy : A budapesti élettani intézetből I. A színlátásról. — Könyv-ismertetés'. Panas: Lei^ons sur les keratites stb. — Förster: Beziehungen der Allgemeinleiden und Organ- Erkrankungen zu Veränderungen und Kiankheiten des Sehorgans. (Folytatás). —Adler: Kimutatás a bécsi wiedeni kórházban és St. Josef gyermekkórházban 1875. évben kezelt szembetegekről. — Colsmann: A vándorló együttérzeti látideglobról enucleatio után; — Knapp ; Reczegleválás pálinka mint gyógyszer haszná'ása után. Közlemények Schulek V. tanár koródájából. IX. Öregkori lágy hályog két esete. Juhász Lajos tr.-tól. Általánosan elfogadott s eddigelé teljes érvényű tétele a szemészeknek, hogy öregkori hályogoknál a visszafejlődés időszakában szenvedhet ugyan változásokat a kéreg, zsúgorodhatik, elfolyósulhat, sőt egészen felszívódni is képes ; de a már egyszer kifejlett, kemény magot a regressiv változások minden esetben érintetlenül hagyják. Legújabban Becker (Gräfe-Sämisch. Handbuch der gesammt. Augenheilk.) a lencse-magon beállott változásokat határozottan csak annak tömörülésére, megkeményedésére (sclerosis) vezeti vissza s a hályogos elváltozás, — megzavarodás székhelyének kizárólag a lencse kérgét tartja. Szerinte ,,a mily kiterjedésben a lencse a haiyogképződés kezdetén megkeményedve volt, az egész lefolyás s mindazon átalakulások közepette, melyek a cataracta fejlődéssel és kíséretében fellépnek : változatlan marad“. Csák kivételes esetekben található — felfogása szerint -— valódi maghályog (c. nuclearis) 40—50 év közötti, végleg elgyengült egyéneknél, midőn magát a lencse közép részét éri a hályogos elváltozás, s midőn ez nem egyszerűen keményedett, hanem ellenkezőleg lágy, zavaros, át nem látszó. Ily hályogok mindkét szemen egyszerre lépnek fel, évek hosszú során át alig változnak s nevezetesen a kéreg vagy soha sem vagy csak sokára homalyosodik el. Visszavezethető volna pedig ezen alak az egyének' gyönge szervezetére, mely a rendes viszonyokat megmásítva a mag kifejlődését nem engedi létre jönni. Ha kétségtelen is, hogy rendes körülmények között a lencse középrészé minden egyénnél maggá tömörül a 25—30-ik életév után; az alább közlendő két eset — azt hiszem — elég alkalmas lesz megingatni az általános nézetet, mely szerint ezen összetömörült részlet később semmi változásnak nem lehet alávetve. J. B. 48 éves, földmives asszony 10 évvel ezelőtt, aratás közben bal szemét egy szalmaszállal megsérté, mit csak nem félévig tartó gyuladás követett. Látása a sérülés után 1 hónapra kezdett romlani s a következő év tavaszán már csak a fényt tudta megkülönböztetni a sötéttől. Jobb szemén látása 1876 apr. hava óta romlik. Fölvételkor (1876 okt. 29.) jobb szemén szűk csarnok mellett a rendestől miben sem különböző duzzadó hályogot (c. tumescens) találtunk; bal szemén azonban a pontosan reagáló, atropinra könnyen táguló láta mögött a lencse minden rajzolat nélkül egyenletes, tömör-fehér színben mutatkozott, míg a mag szokásos sárga viszfénye sem a lencse központján, sem annak also részén nem volt a legerősebb focalis világítás és a fej lesűlyeztése mellett sem felfedezhető. A tokon- az anamnesisben említett lobfolyamat (iritis) maradványakép — pár mákszemnyi festeny folt, belföliiletén pedig túlérettségről tanúskodó nehány mészszemcse foglalt helyet. Sérülésnek a szemen semmi nyoma. Központi és körzeti fényérzés kifogástalan. „November 4-én extractio Gräfe szerint, mit a nagy mérvben szűkült szemrés tágítására a külzúg bemetszése előzött meg. (Minden esetben ajánlatos eljárás, midőn a szemrés szűk volta a műtét terét nagyon kicsinyre szabná, vagy a betegnek ellenkezése a körizom más úton nem ellensúlyozható erős összehúzódása folytán üvegtest — előesést helyez kilátásba.) A kivonás czéljából — tekintettél a nem észlelt, de sejtett kicsiny magra — csak mintegy 9 mm. hosszú seb készittetett. Tokhasítás után annak tartalma nagy részben ki — és szétfolyt, s kanállal csak igen kevés, keményítő péphez hasonló maradék símíttatott utánna. Magnak sem a műtét alatt sem később semmi nyoma. Gyógyulás minimális iritis leszámításával egészen zavartalan, látás Beteg elbocsáttatott nov. 15-én. Másik betegünk, T. S. 60 éves földmives jobb szemén szintén 10 év óta nem lát, míg a bal szem látása 2 év óta csökken. J. szemen a láta reactiója élénk, fényérzés hibátlan. A lencse egyenletes, szürkés-fehér színű, sem sugaras rajzolatot sem kúszált csíkokat kérgében nem tüntet fel, mi a túlérettség biztos jele, — a tok közép részének jelentékeny megvastagodása mellett pépszerű ellágyulásról tanúskodik. Magot semmi rendelkezésünkre álló eszközzel sem voltunk képesek kimutatni. 1877 febr- 27. jobb szemen Gräfe szerint hályog kivonás Seb rendesnél kisebb (10 mm. hosszú); első mozzanat után az elhígult üvegtett a sebbe nyomult és Gráfe-kanál használatát tette szükségessé, melylyel háromszori behatolásra a pépes hályog nagy- és a vastagodott tok csekély része eltávolíttatott, a nélkül, hogy magot csak egy pillanatra is láttunk volna. Az üvegtestnek egy harmada veszett el. 6 óra múlva a seb teljesen záródott, a láta területén kevés pépes hályogmaradék s az üvegtett megzavarodott mellső rétege. Lefolyás ezentúl rendes, csak a köthártyán van hosszabb ideig tartó erős belöveltség. Közben a bal szem nem teljesen érett, közép nagy magú hályoga vettetett, (apr. 6) ugyancsak Gráfe-féle műtét alá, s rendes lefolyás után e szemen 20/40 látás lön az eredmény. Midőn a jobb szem szűnni kezdő izgatottsága a szemtükör használatát megengedte, az üvegtestben molecularis zavarodás mellett, apró libegő czafatok voltak észrevehetők, de lencse mag sehol sem találtatott. Távoztakor beteg jobb szemével 7’-ról olvasta meg az ujjakat. A leírt két eset mindegyikében fel kell tennük, hogy miután a hályog keletkezésekor egyik beteg 38, másik 50 éves volt, a lencsének már jókora tömör maggal kellett bírnia, mely azonban később belevonatván az ellágyulási folyamatba pépes állómánynyá változott által. Első esetünk ellenében könnyen azon kifogás volna emelhető, hogy traumaticus eredete miatt az egyszerű öregkori hályogokkal nem eshetik egyenlő tekintetek alá. Am a traumaticus keletkezésnek ellene szól, a sértő tárgy minősége, mert nem tehetjük fel, hogy egy szalmaszál — ha a sérülés nyomainak teljes hiányát nem vennők is tekintetbe — akár a szem burkain keresztül hatoljon, akár pedig rázkódtatás következtében okozzon hályogos elváltozásokat. — Az sem valószínű, hogy az uvealis tractus megbetegedése: iritis vagy talán sugártest lob vonták volna magok után a hályog-képződést, mert hiszen a fényérzet és műtét után a látás egészen rendesnsk mutatkozott, mely körülmény ama képletek részvételét teljesen kizárja, Inkább véletlennek kell tehát tekintenünk, hogy a hályog keletkezésére hajló egyénnél (hiszen másik szemén később hasonló változások álltak be) annak fellépése az említett gyuladással egy időre esik. — De lett légyen a hályog oka bármi, nem volna szabad feltennünk, hogy a már egyszer kiképződött mag a kéreg megzavaro-3
