Szemészet, 1877 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1877-04-22 / 2. szám
----r-------—;— -----m—'—— ——r . ■\ >:V • — 27 — elfajulásánál is. Még nőknél is, kik szülési rángatódzásokban szenvedtek, addig, míg a fehérnyevizelés tart, a nevezett reezeglob találtatott. Miután a reczegléb e szerint a vesének nem épen egy bizonyos megbetegedésére vezethető vissza, hanem mindig a vérnek fehérnye-veszteségére, valamint hugyany visszatartására mutat, a betegséget tulajdonképen retinitis albuminurica nevével legjobban jelezhetjük. Az összefüggést a vese- és a reczegbaj között csak a változott vérvegyülettel lehet ldelégítőleg értelmezni, a mint hasonló befolyást pl. anaemia perniciosa- és leucaemia-nál ismerünk. Traubenek elmélete, miszerint az üterek fokozott feszültsége, mely ugyan sok Bright-féle betegnél jelen van, a reczeglobot okozná, már azért elégtelen, mivel némely esetben a szivtúltengés hiányzik. Tagadhatlan azonban, hogy a szivtúltengés maga részéről járul a kórkép létrehozásához, a mennyiben a reczeg-vérömlenyeket eredményezi ; de erre nézve szintén tekintetbe veendő, hogy a reczeg véredényeinek megbetegedése (elkeményedés vagy zsíros elfajulás), mely e vesebántalomnál oly gyakran találtatik, a reczeget nagyon hajlandóvá teszi e vérömlenyekre. Jóslati tekintetben a reczeglob mindig rósz jelentőségű tünet ; a betegek túlnyomó száma meghal, mielőtt a reczegváltozatok visszafejlődni bírnának; másrészt áll, hogy e visszafejlődés igen kedvező jel a betegnek életben maradására. Leggyakrabban lehet azt nőknél észlelni, kik szülési rángatódzás után kapták meg a betegséget. Szerző egy idevágó esetet közöl, melyben 7 hónappal a szülés után a zsíros elfajulásnak nyoma sem találtatott többé, de mindkét látideg krétafehér, élesen határolt, a reczegedények felette vékonyak, a jobb szem tökéletesen megvakult, a bal szemben azonban egy piczike kis hely a sárgafolt táján, mely alig 12—13 0 fokra terjedt, oly kitünően működött, hogy S = 2/3. Az egyén akkor virágzóan jól nézett ki, jól táplált, a szívlökés határozottan erősebb volt. A baj gyakoriságát illetőleg, csak akkor fogunk bebizonyított számról szólhatni, ha minden fehérnyevizelésnél a reczeg meg lesz vizsgálva; egyelőre csak anyit mondhatni, hogy a reczeglob vesebántalmaknál alig fordul elő gyakran, a mennyiben az eddigi feljegyzések szerint azt az esetek csupán 6—7 °/0-ában szokta kisérni. Következik a hiígyvéres mór (uraemische Amaurose) leírása, mely egészen elkülönítendő a retinitis albuminurica-tól. Ez mindig rögtön lép fel, vagy legalább gyorsan fejlődik, 8—24 óra lefolyása alatt. Mindig mindkét szemet meglepi, többnyire még a fényérzés is hiányzik; súlyos agytünetek mindig jelen vannak: kínzó fejfájás, hányás, rángatódzások; néha szunnykór. A láták vagy tágak és mozdulatlanok, vagy fény behatásra reágálók, daczára hogy a fényérzés hiányzik. A vakság többnyire csak 12—20 óráig tart, mire a régi láterő fokonként, de gyorsan visszatér. Ily rohamok ismétlődhetnek, és ha a mellett jelen van reczeglob, ez a mórtól függetlenül a szokott módon folyik le. A különböztető kórisme e szerint nem jár semmi nehézséggel. A húgyvéres mór leggyakrabban fordul elő heveny crouposus veselobnál, kivált vörheny alatt; azután a vesesorvnál, és — bár ritkábban — az idült lobos veseduzzadásnál is ; az amyloid elfajulásnál mindeddig még nem észleltetett. A terhesek, vagy szülők rögtöni megvakulásai, legyen rángatódzással, vagy a nélkül, és fehérnyevizeléssel, mint húgyvéres mórok tekintendők. A baj különben még ritkább, mint az előbbi. Igen nevezetes, hogy a szóban levő kórállapotnál némely esetben a tökéletes vakság daczára, a láta reactiója fenáll, mi arra mutat, hogy a látideg, legalább a két ikertestig, vezetésképes maradt; a vezetésképesség e szerint azon helyen túl meg legyen szakítva, vagy maga a fényérzési középpont működésképtelen lett legyen. Más esetekben azonban, hol nemleges tükörlelet mellett a láta mozdulatlan, következtetnünk kell, hogy a vakságnak oka nem fekszik oly közel a középponthoz. A folyamatnak, valamint átalában a húgyvéres tüneteknek kétféle értelmezése lehetséges. Fre?-ichs szerint a baj a vérben visszatartott húgyanyban, illetőleg annak szétbomlásából eredő szénsavas légkönegben rejlenék; Traube ellenkezőleg a tüneteket agyvérszegénységre vezeti vissza, mely a vér dús víztartalmának, valamint az ebből eredő savós agyátizzadásoknak lenne betudható. — 28 — Mindkét értelmezés a kórkép szoros megfigyelése mellett nem állhatja meg a bírálatot. Szerzőnek feltűnt, hogy a húgyvéres tünetek némelykor épen pangási látideglob (Stauungspapille) jelenléte mellett felléptek, mire az egyének gyorsan meghaltak. A pangási látideglob e szerint, ha fehérnyevizelési esetben mutatkozik, quoad vitam határozottan rósz jóslatu tünetnek tekinthető. Förster e fejezetben még a húgytakáros szivárványlobról (Iritis gonorrhoica) szól, melyet a szaktudósok még csak azért nem ismerik el, mivel a húgycsőnek megvizsgálását minden egyes iritis-esetben elhanyagolják. Az illető egyének ismétlődő húgytakár mellett egyszersmind ismétlődő iritisben és izületlobban szenvednek. Mindig mindkét szem van megtámadva, jóllehet nem mindig egyidejűleg. Az iritis külön tüneteket nem mutat, számos hátsó odanövések vannak jelen, és a baj a bujasenyves iritistől az által különbözik, hogy kevésbé hajlandó dús izzadmányokra. Üvegtesthomály gyakran észlelhető. Korai felismerése annak, váljon az iritis összefüggésben van-e a takárral: a gyógymódra nézve lényeges jelentőséggel bir, mivel a szóban levő iritis sokkal biztosabban és gyorsabban enged kinal nagy adagainak é& hamiblagnak, mint higanykészítményeknek, mely utóbbiak ellenben más fajta iritis esetekben .nélkülözhetlenek. Hosszú időn át folytatott hamiblag-kezelés a visszaesések ellen megóvhatja a betegeket és őket mintegy előkészíti a meleg fürdők használatára. IV. Az ivarszervek. Szerző kopiopia hysterica neve alatt írja le azon tünetcsoportot, mely nőknél nem épen felette ritkán előfordul, s lényegében a háromosztatú, valamint a látidegnek visszahatási túlérzékenységét jelenti és kimutathatólag a parametriumnak és másodlagosan a méhnek szöveti elváltozásában alapszik. A betegek panaszai sok tekintetben hasonlók azokhoz, melyeket asthenopia accommodativa és muscularisnál hallani, csupán azon különbséggel, hogy a szóban levő bántalomnál inkább különféle fájdalmak és a fényiszonynak egy neme lépnek előtérbe, mint hogy látzavar észleltetnék. Ezen fájdalmak nincsenek a munkához kötve, jóllehet alatta szaporodnak, és könnyen megkülönböztethetők a zsábától. A látszerv vizsgálása a fájdalmaknak vagy semmi okát sem nyújtja, vagy legalább kielégítő okát nem, a mennyiben a netán jelen levő köthártyahurutnak, fénytörési vagy izomműködési rendellenességnek kiegyenlítése maradó enyhítést nem eredményez. Hogy nem csak a háromosztatú, hanem még a látidegnek túlérzékenysége is jelen van, mutatja a sajátságos fényiszony, mely inkább mesterséges, világítás és fénylő tárgyak mint napfény által idéztetik elő. Szerző szerint ezen fényiszony, mely könyezéstől nem szokott kisérve lenni, a világítási ellentétekre (Beleuchtungscontraste im Gesichtsfelde) vezethetők vissza, melyek mesterséges világítás által nagyobb mértékben állíttatnak elő a láttérben, mint természetes napvilágítás által. Jellemzetesek á gyakori változások a betegek panaszaiban, melyek szerint náluk felváltva jó és rósz napok előjönnek. Éjszakán rendesen jobban vannak, talán nem csupán a külső behatások megszűnése, hanem a harántfekvés folytán. így egy' fiatal asszony, ki elvetélésre következett méhvérzések miatt több hétig ágyban volt, ezen idő alatt egészen ment maradt szokott fájdalmaitól, melyek azonban újra beálltak, ha az ágyból felkelt. Közvetlenül a hószám előtt, valamint alatta, a tünetek roszabbúlnak. A betegek panaszaiban feltűnik egy bizonyos túlzási jellem és sajátság. így pl. az egyiknek be kell húnynia szemeit, mikor nyitott ajtón keresztül lép, mivel a légvonat neki fájdalmas, míg egy másiknak ugyanazon okból kiálthatatlan, ha valaki nagyon közelről vele beszél; egy harmadik beteg olvasás alatt érez fájdalmat az alhasban ; egy negyediknek rövid olvasás után a betűk zöld, a papír vörös színben tűnik fel stb. A látélesség rendesen kielégítő, a láták jó állapotban vannak ; csak 2 esetben voltak több száz közül tágak és mozdulatlanok. Férfiaknál, jóllehet idegesek közöttök is előfordulnak, ezen bántalom igen ritka. Túlnyomó számban észleltetik idősebb kisaszonyoknál; átalában magtalan vagy korán magtalanná lett aszonyoknál, özvegyeknél, ritkábban még szülő nőknél, kik a terhesség ideje alatt rendesen jobban vannak. Különben még 15—20
