Szemészet, 1877 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1877-04-22 / 2. szám

29

30

éves leányok is szenvednek benne; a 6o-ik éven túl nem igen fordul elő. 56 jól észlelt eset közül 2 volt 15 és 20, 23 20 és 30; 12 30 és 40; 15 40 és 50; végre 4 50 és 60 év között. Vagyonosak közt sokkal gyakoribb mint szegényeknél.

Az átalános egészségi állapot sok kívánni valót szokott hagyni; rendesen azon tünetek adatnak elő, melyeket hystericus nőknél ismerünk; azonban megjegyzendő, hogy épen a súlyosabb tünetek, mint pl. sírási és kaczagási görcsök, rángatódzások, hűdések stb. ezen egyéneknél nem szoktak előfordulni.

A nevezett tünetcsoport, mely, a mennyiben a szemet illeti, sok jellemzetest mutat, mindig oki viszonyban áll a méh körüli kötszövet sajátságos lobjával, melyet az első Freund, boroszlói tanár, mint sorvasztó idült parametritist (atrophirende parametritis chronica) írt le. Leírása, melyet szerző kivonatban közöl, térszűke miatt ide nem iktathatjuk, oly jeles, hogy érdemes a t. olvasót magára a könyvre utalni, hol egyszersmind felsorolva találja azon mozzanatokat is, melyeken a méhbántalom kórisméje alapszik. Itt csak az legyen megemlítve, hogy Freund a hysteriának három különféle megjelenési módját ismeri:

1) a rokonszenvi hysteriához tartoznak az ismert tünetek a tengéleti szervekben, valamint az edények idegrendszerében; a morbus Basedowii itt külön csoportot képez ;

2) az agygerinczi hysteriát illetik a különféle érzési és mozgási zavarok : Anaesthetia, Hyperaesthesia, hűdések ;

3) az agyi hysteria keretébe valók a háromosztatu idegzsába tüneményei, agyi izgatás és az említett sajátságos szemtünetek. Ezen háromféle tünetek gyakran együttesen lépnek fel, azonban mindig oly módon, hogy az egyik vagy másik nembeliek előtérben állanak. Valamennyinél az sajátságos, hogy zsábával veszi kezdetét: az elsőnél gyomor- és bélzsába a másodiknál agygerinczfájdalom és neuralgia intercostalis, cervicalis, lumbalis; végre a harmadiknál a háromosztatu zsába.

Férfiaknál, kik ezen bajban (kopiopia hysterica) szenvednek, annak kórboncztani alapja mindeddig nincsen felderítve; jogunk van azonban feltenni, hogy náluk is az ivarszervek valamely bántalmazottsága képezi a szembaj kiindulási pontját. — Egy 37 éves házas férfiú, kinél a szóban levő szembántalom kiváló módon jelen volt, és kinek szerző azért egész határozottsággal mondhatta, hogy nemző részeiben valami rendellenesség létezik, bevallotta, hogy a nemi ösztön nála rendkívül csökkent: az immisio penis nagyon problematicussá vált, és az ejaculatio még igazi merevedés nélkül is történik. A mellett a herék feltűnően kicsinyek voltak, a húgycsőből pedig csekély híg, savós folyadék ürült ki.

A kopiopia hysterica tulajdonképen „nem gyógyítható“, hanem elvégre magától megszűnik, jóllehet előbb a beteg életét éveken át megkeseríti. Azon szerek, melyek a bajra némileg enyhítően hatnak, nincsenek nagy számmal; legbiztosabb a Castoreum és Extractum Valerianae együtt adagolva; az előbbiből 2'0, az utóbbiból 4-o négy napra. Erre rendesen bekövetkezik némi javulás, mely hetekig tarthat. Még az eczetsavas horganyéleg is bír némi javító hatással. Kábító szerek, kínai, szemzuhany, alig bírnak becscsel ezen kórállapotban. Sötétszobai kúrától nagyon szükséges tartózkodni, mivel az a túlérzékenységet mindig még növeli. Az alapbajhoz egyátalában nem férhetni; a szembántalom azonban a 6o-os években, a visszafejlés megtörténtével, rendesen magától szűnik.

Szerző a Basedow-féle kórállapotot is ide tartozónak hiszi, nem csak azért, mert egyes főtünetei a női ivarszervek különféle működési zavarai mellett észlelhetők, hanem főképen azon fontos körülménynél fogva, hogy Fretmd valamennyi 12 év alatt nála előfordult esetekben az idült parametritist feltalálta. A Basedowkór férfiaknál igen ritkán észleltetik. Emmert szerint 10 esetben egyszer; valószínűleg azonban még ritkábban, ha csupán csak azon kétség kívüli esetek számíttatnak, melyekben mind a három főtünet előfordul. Szerző egy esetet rajzol, melyben az ivarszervektőli származás ki lett mutatva. Nevezetes, hogy a szemteke elégtelen befedése folytán keletkező porczhártya-fekélyesedés gyakrabban találtatott férfiaknál, mint nőknél.

Tudjuk, hogy összefüggés létezik a reczeg-látideglob, látidegsorvadás, mór és az ivarszervek bántalmazottsága között;

közelebbről azonban nem ismerjük azt. „Hószámi zavarok“ és „magtalanság“, melyről az idevágó esetekben szó van, épen csak tünetek, melyek kórisméi dignitásra igényt nem tartanak; az igazi kapocs, mely ezek és a szembaj közt fenáll, csak idővel lesz felderítve ; eddigelé csak a tény registrálható.

A terheseknél előforduló és néha minden egyes terhességben ismétlődő láttompulat valószínűleg fehérnye-vizeléssel van összefüggésben; ugyanaz áll az illető húgyvéres móresetekre nézve. Ezek minden esetre a ritkaságok közé tartoznak. Még ritkább azonban, és nagyon tökéletlenül tanúlmányozott azon mór vagy láttompulat, mely a tejelválasztással oki viszonyban lenni állíttatott. Hutchinson a szoptatás alatt mulékony alkalmazkodási zavarokat látott. Úgy szintén mindenféle lobok észlelteinek, hosszú időn át folytatott szoptatás következtében.

Végre említendő, hogy láttompulat állítólag önfertőzés folytán beállna, mi kétség kívül igen ritka dolog. Szerző azonban gyakran észlelt az illető egyéneknél igen konok, minden gyógykezelésnek ellentálló köthártyahurutot.

(Folytatása követk.)

A reczeg biborszínéről.

Exner Zsigmond tr.-tól.

Már évtizedek óta igyekeztek a fényelemzés által megfejteni azon ingert, melyet a világosság a szemben támaszt. Hogy a rég időtől ismert tüneménynek magában a szemben tényleges alapja van, azt csak a múlt évben sikerült Boll tnr.-nak felfedezni, ki is ismételt kísérleteknél azon meggyőződésre jött, hogy a fris szemekből kivett ideghártya legalább bizonyos feltételek mellett nem olyan üveg-tiszta színű, mint addig hitték, hanem vörös. Még fontosabb ezen felfedezésnél az, hogy ezen vörös szín a világosság behatására eltűnik. A vörös színnek ezen eltűnése ugyanis arra mutat, hogy az ideghártyában létező azon test, mely jelenlétét vörös színe által bizonyítja, a világosság által egy vagy több testté változik át. Ezen tény megállapítása után a kérdések egész sorozata merült fel, melyekre a feleletet részben már Boll és Kühne tnrok rövid jegyzeteiben feltalálhatni, részben legközelebb várhatni.

A kérdések legelsőbbike: hogyan volt lehetséges az, hogy a reczeg vörös szine minden előbbi búvár és észlelő figyelmét elkerülte ? Ennek okát Boll abban hiszi sejteni, hogy a vörös szín a világosság által már az élet tartama alatt folyton emésztetik, s hogy a szín pótlása nem történik oly gyorsan és oly mérvben, hogysem a reczeg nagyobb fokú színt megtarthatna. Ha azonban a békát előbb több óráig sötétben tartva megöljük, és azután ideghártyáját a lehető gyorsan kikészítjük; akkor annak vörös színe nyilvánvaló, annyira, hogy az csaknem vérolvadéknak tűnik fel, csakhogy a szín inkább a bíborvörösbe játszik. Természetes fénynek kitéve a vörös szín a legközelebbi perczek alatt elhalványodik, és pedig előbb gyorsan és azután lassabban. Kühne úgy találta, hogy a szemtekébeni vörös szín a nátronláng sárga fénye mellett nem változik meg, miért is a készítmény teljes kényelemmeli előéllíthatásához ezen fény használását ajánlja; ha azután a reczeg természetes világosságra hozatik: vörös színét jól láthatni. E. ezen eljárást minden esetben sikeresnek tapasztalta. Boll továbbá megállapította, miszerint a vörös szín székhelye kizárólag a pálczika- és csapréteg külső részeiben van, és hogy a vörös szín valamennyi olyan állatnál jelen van, melyek egyátalában kifejlett pálczikaréteggel bírnak; az még a csontvázzal nem biró állatoknál is megvan, a szemet képviselő szerv idegállományában, miként az már régibb szerzők előtt is ismeretes volt.

Említendő még, hogy ha a kellő gyorsasággal kikészített békaszem ideghártyája górcső alatt vizsgáltatik, akkor a pálczikákat, hosztengelyük szerint vizsgálva, a vörös színűek között csekély számmal zöldes-kék színűek is láthatók. Boll a szem hátterének vörös színét a szemtükörrelí képben úgy tekinti, mint az ideghártya vörös színének kinyomatát; s azon hiedelemben volt, hogy a halál bekövetkeztével az ideghártya saját vörös színének