Szemészet, 1876 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1876-02-20 / 1. szám
- •• *7-« ---< 11 12 fasszal könnyen a teke belsejébe lehetet jutni; magában a teképen azonban újképlet nem találtatott, következéskép belöltőI kifelé terjedő folyamat bizton ki volt zárható, különben is a szaru ép, csarnok tiszta és kellő mélységű; lencse ugyan elhomályosodott, de rendes helyzetben volt. Külső behatás, mely a helybeli folyamot megfejtette volna, nem ment előre. A kórtörténet és korkép felvétele utáni napok alatt általános szarulob (panophthalmitis) fejlődött, s négy héten át tartott ; ennek lefolyása után középfokú tekesorvadás mellett az eredeti lobos, bujálkodó rész nem igen változott meg, csak később lassankint lágyult meg ezen hely is, mialatt a hátsó fekély egyidejűleg mintegy kitöltetett, és most a sajtos szövetrészek ellöketése után ifjú kötszövet bujálkodása tűnt elő; különben a többi fekélyekben is kis pontszerű sajtos csoportok jelentkeztek, melyek górcső alatt finom kötszövethálozatba illeszkedve számos gümöcskékből állóknak bizonvúltak. Az edényágak többnyire megbámult vérrészekkel voltak megtöltve, s nyílván ki volt vehető amint az edények a gümöeskéket körülfogták a nélkül, hogy valahol azokba mentek volna. Gümők épen úgy találtattak a mélyebb rétegekben mint a felületen, s helyenként azonnal a fölhám alatt feküdtek; továbbá a vizsgálatból még az is nyilvánvaló volt, hogy a gümös megbetegedéskor a köthártya már nem lehetett egészséges, hanem az lazult, bujálkodó állapotban volt, úgy mint az tartósan beható erőmüves izgatások, vegyileg erősebben ható szerek stb. után szokot észleltetni, s hogy nagy valószínűséggel az idült lobot követett szemcsés bujálkodás fajult el gümösen, mely elfajulásnak kedvező talajt szolgáltatott a gyermek görvélves véralkata. Ugyanis nála előrement sziklacsont-szuvasodás rnirígydaganatokkal; nagyszülői tüdővészben, majd két testvére kis korukban alapi gümös agvkérlobban haltak el. (Hogy a görvélykór gyermekeknél, ha kedvező viszonyok között gondos ápolásban részesülnek, nem egyszerre hanem szüneteket tartva csap át a gümőkórba, hogy továbbá gümös gyermekeknél fertőző heveny betegségek, főleg kanyaró után ilyen gümökórrohamok bekövetkeznek de még általánossá nem lesznek, hanem ngyszólva megállapodnak, hogy görvályes egyénkékben egyes megduzzadt mirigyek sajtosán szétesve összetöpörödnek a nélkül, hogy a többiek is hasonló megváltozásban — legalább egyelőre részesülnének; a gyermekgyógyászok által igen gyakran észleltetnek. Ref.) (Kiin. Mebtl. für Aughlk. 1875 Juli.) Tordav tr. A köthártya giimükorához. II. Hock tr.-tól. W a 1 b épen közölt észlelete a szerzőt arra indítja hogy két hasonló esetet hozzon tudomásra. A két éves fiú fél évvel azelőtt a jobb tüdő csúcs beszürődésével a joob szem külső zugán háromszerü csikós belövelést kapott, mely Calomel behintésére elmúlván kis pattanásnak tért engedett, mely fokonként egész borsó mekkoraságra növekedett. Az utolsó időben ezen sárga hólyaghoz hasonló dag repedvén, csekély mennyiségű genyszerü folyadékot bocsátott ki. A halavánv, roszul táplált leány nyilván sinlődött a leggondosabb ápolás mellett. A külső szemzugon, a szemhéjak széthúzása után lencsemekkoraságu köthártyafekély találtatott, mely kerekded duzzadt szélével és sárgásfehér morzsás fenekével egy a szemteke harántos délkör felett ülő és egész az egyenlítő tájához terjedő, mogyoró nagyságú dagnak legmelsőbb végét képezi; különben minden rendes volt eszemen. Az a fekély alapjából kinyomott morzsás tömegek górcső alatt újonnan képzett (lymphoide) sejteken kívül hámsejtekhez hasonló elemeket, szétesett szövetet és ruganyos rostokat mutatott. Egy hónappal azután a fekély nagyobb volt, fenekét most a szürkésfekete, vékonyodott és fellazult tülkhártya képezte, melyen keresztül a púposon rovátkolt sugártest látszott. Még akkor sem mutatkozott valami más baj a szemen, későbben azonban (3 hónap után) betérő kancsalság, sugárbelövelés, láttaszükület és csarnokvíz-elhományosodás lépett fel, mire nem sokára a kisded agykérlob tünetei alatt meghalt. A második eset egy 62 ügytársat illetett, ki már évek óta tüdővészben szenvedvén, az utolsó időben gégefekélyekett kapott. A jobb felső szemhéj külső vége felé a porczrész széle mellett borsómekkoraságú szabálytalanul rovátkolt, egész a porczig terjedő, egyenetlen sárgás fenékkel biró fekély találtatott. A szomszédos köthártya közönséges idült burnt jellemét viselte. Timsóvali étetés a fekély tisztább voltát eredményezte ugyan, de a nélkül, hogy kissebbedett volna, pokolkő azonban annak behegedését eszközölte. Nehány héttel későbben a beteg Reiehenhallban meghalt. Miután ezen esetben bujasenyvről nem lehetett szó, a fekély továbbá valami széteső írj képlet eredménye nem lehetett, mivel a hypochondricus beteg figyelmét ki nem kerülte volna, a gyors behegedés különben magában is ily feltevés ellen szólván, csak is gümös beszürödmény szétbomlását lehetett felvenni, hasonlót ahhoz, mely egyidejűleg a gégében jelen volt. (Kiin. Mon. 1875. 309. 1.) Évi jelentések. I. Dr. Steffan szemgyógyintézete Frankfurtban 1878—1874. A betegek összege 1874-ben volt 4710; hályogműtét 38, szivárványcsonkitás 20, izommetszés 18, kitokolás (enucleatio) 9, entropiummütét 6 stb. A statistikai adatokban hiába keressük azon betegek számát, kik magában az intézetben (illetőleg két intézetben) ápoltattak. Casui s ti ca: Conj. diphtheritica és gonorrhoica egyszer sem fordult elő; a takárosok közül (27) 15 újszülötteknél észleltetek. Conj. granulosa sok példányban jelenkezett és mintegy meghonosult bántalomnak tekinthető. A 62 iritiseset közül (53 egy- 9 kétoldalú) 12 az issmeretes gumma által bújasenyvésnék bizonyult be. A 42 iridocyclitis eset közül említendő egy 63 éves asszony, kinek jobb szeméből majdnem harmad évvel azelőtt a hályog sikeresen, azonban szivárvány beékelésével távolittatott el, mely körülmény tévé a szemtekét oly későn tönkre. M y o s i s kétszer jött elő, az egyik mindkét szemen egy 50 éves nőnél, ki agygerinczbántalomban szenvedett, a másik csupán jobb oldalt egy 22 éves leánynál, kinél egyidejűleg ptosis, a megfelelő arcz érzéstelensége és fejfájás jelen volt. Reczeleválás 21 esetben; melyek közül egy érhártyai ujképlet, 3 sértés, 1 rokonszenvi iridocyclitis, 5 emmetropia mellett idősebb egyéneknél, 11 rövidlátás mellett észleltetek. Ezen utóbbiak közül kettő gyógyult. Az egyiknél (39 éves férfiú) hiányzott a láttér alsó fele. Jaeg 17 bajosan olvasta. Midőn másodszor megjelent a levált reczerész három helyen mutatott likadást, a nélkül, hogy a láterő emelkedett vo^a. Emelkedett azonban nehány hét. alatt olyannyira, hogy Jaeg 3 olvastatott és a láttér egészen rendesnek mutatkozott. A másik esetben, mely egy 18 éves leányt illetett, a lapos leválás 4 hónap lefolyása alatt fokonkint de tökéletesen eltűnt. Mindkét esetben a gyógykezelés a szokott levonó módot követte. Három embolia art. centrális észleltetek, melynek egyikében — a beteg orvos lévén — az alanyi tünetek ritka szabatossággal tanulmányoztathattak. A jelen volt láttérhiány kissé felfelé a rögzítő ponttól kezdve épen a felső-belső negyednek felelt meg és rögtön állott be munkaközben. A szemtükör „ad oculos“ kimutatta az edénydugaszt, mely mintegy „a cheval“ ült az alsó ütérág kétfelé kiágazó helyén. A láterő mindazonáltal tökéletes volt = l5/l2 Jaeg 1; a láttérhiány azonban azóta változatlan maradt. A leírást, melyet szerző hyperaesthaesia (anaesthesia) retinae hat észlelt esetéről ad, ugyanazon megjegyzés követi, mellyel magam 1874-ben irt és szerző által idéztetett, e bajra vonatkozó czikkemet vezettem be, t. i. hogy ezen baj mindeddig nincs eléggé tanulmányozva, és hogy alkalmasint többféle bántalom egy megnevezés alatt összezavartatik. És még a Strychnin gyógyhatására nézve is a látidegbántalmaknál ugyancsak hasonló képen nyilatkozik, mint e sorok Írója, hogy t. i. ezt mindeddig bebizonyitottnak nem tekintheti.
