Szemészet, 1876 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1876-02-20 / 1. szám
Emiit továbbá két egyént, kiknek jobb szemén fagya nyjegeczek (Cholestearin) az üvegtestben voltak, anélkül, hegy azok a láterőre felismerhetőleg hatottak volna. Nevezetes volt egy d ü 1 s z e m, mely ugyanazon oldali fejzsába után fellépett, mire a fájdalom megszűnt. A dülszem egyenesen mellfelé irányozva, mérsékelt volt, kísérve belöveléstől könyezéstől és fényiszonytól. Láz nem volt jelen. Az e szemen mutatkozó tetemes láttompulat nem az uj bántalomnak, hanem a régi kancsalság rovására jött, miután a szemtükör semmi rendellenességet nem mutatott. A dülszem nehány hét alatt levonó és lobellenes eljárás mellett fokonként visszafejlődött, miért is valószínű, hogy a szemüreg hátsó véredényeinek tágulata itt heveny módon hozta létre a dülszemet, mint azt idült lefolyással a Basedow-féle bántalomnál ismerjük. A kötszövetlobot ép úgy kellett kizárni mint a vérömlenyt, mivel az illető jellemző tünetek hiányoztak. A fénytörési és alkalmazkodási rendellenességek fejezetéből említjük az atropinkurát haladó rövidlátás ellen, mely 16 esetben alkalmaztatott „szerény eredménynyel-1 mi a tartós hatást illeti, mig igazi alkalmazkodási görcs esetében mindig fényesen sikerült. Mindkét oldali alkalmazkodási hüdés kétszer fordult elő látatágulat nélkül de nem diphtheritis után. Az első esetben egy 10 éves fiú minden felismerhető ok nélkül 4 hónapik szenvedett e bajban, mely nála csak is szülőitől örökölt ideges természete által volt értelmezhető; a másikban egy 30 éves férfiúnál kissé bűzös hal evésére keletkezett undor heveny gyomorhurutot okozott erős hányással, mire három nappal későbben az alkalmazkodási hüdés beállott. Nem tudni, a baj meddig tartott. Az uj képletek rovatából említendő egy sarcoma melanodes chorioideae, mely az által, hogy a sugártestre terjedt, rokonszenvi lobot és vakságot okozott a másik szemen. Egy 5 éves nagy lázban fekvő és nem sokára kábultságba esett leánynál szemtükörrel lehetett az érhártyában g ü m ö k e t látni és ennek alapján az átaláuos bajt heveny gümőkórnak felismerni, mit a bonczlelet megerősité. Kezdődő fibrosarcoma n. optici: A 30éves virágzó egésszégnek örvendező nőbeteg bal szemén kezdődő látideglob mutatkozott. S = 15/20 Jaeger 1 nem egészen jól, láttér szabad. Öt hónap alatt a kórkép annyira változott, hogy másodlagos glaucoma volt jelen, mely miatt a kitokolás szükségessé vált. A bonczlelet kissebbfoku reczelobon kivül a látideg orrl oldalán 3 mm. vastag ujképletet talált, mely az külső ideghüvelyen belöl feküdt, a látideg« t körülveszi és sorvadt rostainak Összegét kissé kifelé szorítja. Daczára, hogy a látideg átmetszed helyén az ujképlettől szabad nem volt, 5/4 év lefolyása alatt visszaesés mindeddig nem jött létre. Említendő, hogy ezen esetben dülszem nem volt jelen, és bogy a szemteke szabad mozgása a látidegdag kórodai kórismézést nem kis mértékben uehezíttete. A számos világra hozott rendellenességek közül említendő, hogy két gyermeknél mindjárt születés után a balkönytömlő gyuladtnak és genyes váladéktól tágítottnak találtatott. Az egyik eset gyakori kinyomás és máskénti gyógykezelés folytán nem sokára gyógyult, míg a másik már 14 nap a születés után maradó könysipolyhoz vezetett. A sokféle sérülések leírása, melylyel szerző jelentését beejezi, rendkívüli észleleteket nem mutat fel. H. — 13 — II. Kimutatás a bécsi wiedeni és Szt.-József gyermek-kórházakban 1874. évben ápolt szembetegekről. Abler Hans tr.-tól. Az egész év alatt kezelt 1238 betegből kórházilag csak 214 kezeltetett. Az egyes kórcsoportok számszerinti felemlitését úgy szintén a rovatos kimutatás egyébb helyi viszonyokra vonatkozó adatait mellőzve csupán azon érdekesebb adatokat és kóreseteket emeljük itt ki. melyes különben is a száraz statistikai adatok fűszerezésére szánvák. A roncsoló köt hártyalob, mely kóralak létezését a bécsi szemészek még nehány év előtt is kétségbevouták, azért, miután ott elő nem fordult, vagy csak felettébb ritkán észleltetett egy két eset, az 1873. év őszi hónapjaiban nagyobb számmal (17) észleltetett; ezen betegeket túltömött, egészségtelen lakások szolgáltatták; a gyermekkórházból, hová a diphtheritisszintén beczipeltetett, csak hónapok múlva sikerült a ragályzó anyagot végképen kiküszöbölni. Az összehúzó szerek alkalmazása ártalmasnak bizonyúir, ; különben ezen kóralak gyógykezelésére vonatkozó nézeteit szerző külön közleményben Ígéri. Conjunctivitis luposa észleltetett egy 14 éves leánynál, ki már négy év óta szenvedett abban. A jobb teke köthártyáján kékes-vörös csomók, félholdképü redő és könyhúscsa négyszer nagyobbak a rendesnél, egymással összenőve kocsonyaszerű tömeget képeznek; ezen kivül Symblepharon posterius, szaru vékonyabb posztószerü elhomályosodást mutat. A különben is ritka eset érdekes különösen azért is, hogy a szemhéjak bőre tökéletesen épnek találtatott, tehát átmenet a bőrről nem történhetett. A kezelés pokolköveli edzésekből állott atropin becseppentések melleit; már háromszori edzésre tetemes javúlással, a lúposus búj álkodás csaknem egész megszűnésével, és csekély hegképződéssel (! ?) bocsáttatott el a beteg. Ulceraconjunctivae előfordult egy 72 éves, roszul táplált, sokat betegeskedett férjes nőnél, A kérges, sánczszerüleg kiemelkedett szélekkel ellátott fekélykék mindkét szemben a porczhártya felső felének megfelelő kiterjedésben, részarányosán helyezkedve ültek a köthártyán egészen a szaruszélig terjedve ; közép részük legszélesebb és piszkos-fehér, sajtos anyaggal bevont. A köthártya többi része sima, izgatottság nélküli, sőt inkább vérszegény, kisfokú distichiasis. Az ál pillaszörök eltávolítása után atropin és pépek-, majd 14 napon át összehúzó szerek alkalmaztattak, mire a fekélyek tisztúltak; 6 hétre a szélek is megvékonyodtak és véredényeket kaptak. A fekélyek jellegét illetőleg a kórkép leginkább megfelelt a bujasenyvi alaknak, mit támogatott még azon kórelőzményi adat is, hogy beteg kórházba jövetele előtt hoszabb időn át higannyal szereltetett belsőleg ; de épen ezen utóbbi körülményt egybevetve a serpiginosus alakkal lehetséges, hogy higanymérgezési fekélyek voltak; ennek ellenében a megejtett górcsői vizsgálat hámsejti ráknak ismerte azt fel. További észlelésnél hamiblany adagolására, mely szer iránt a beteg különös érzékenységet tanúsított, a fekélyek nagyobbodtak, piszkos felülettel a szaruszélen lefelé terjedtek, annyira, hogy már a műleges beavatkozás lett elhatározva; azonban azt egyelőre a beteg nagy kimerültsége miatt el kellett halasztani. Zsongitó szerek, és tápláló étue .d mellett minden helybeli kezelés nélkül a fekélyek négy hét alatt maguktól meggyógyultak. Pterygium két esetben Arit módja szerint lett eltávolitva, s a varratokhoz selyemfonál helyett c a t - g u t használva, mi nem csak alkalmasnak de előnyösnek is bizonyult, mennyiben az izgatottság jelentékenyen kisebbnek tapasztaltatott. Szaruhegek tatovirozása több esetben végeztetett, kísérlet tétetett többféle festő szerekkel — sepia, berlini kék, ultramarin és indigo—s az indigót kivéve a többi alkalmasnak bizonyúlt, ezen műtét után lobos visszahatás sohasem észleltetett. Láttompulatoknál 18 esetben alkalmaztattak strychnin befecskendezések, mely szer kisérletképeni alkalmazását szerző továbbra is megtartani ajánlja, miután a valódi érték felett egyéni nézetét nyilvánítani most még nem akar ; csak annyit jegyez meg, hogy kedvező eredményt csak is azon esetben várhatni, hol a javulás már az első 3—4 befecskendezés után beköszönt, továbbá hogy az adagokat többször fokozni volt szükséges, hogyha a mutatkozott hatás visszaesést jelzett, különben a kísérlet mindenkor legalább 8—10 befecskendezést szükségei, mi alatt szigorúan megfigyelendők: a központi látélesség foka, láttér magatartása és a szinérzés. Mint kiválóan sikerült egy eset 35 éves kereskedőt illet, kinél mindkétoldali reczeglob után visszamaradt láttompulat volt jelen a látideg sárgás elszinesédésével és vékonyabb üterekkel; Jäg. 8-at nehezen olvasott; S = 20/7(l mindkét szemben; láttér központilag megszükült; zöld szint legroszabbul látja, viola szint — 14 — I
