Szemészet, 1876 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1876-02-20 / 1. szám

9

10

fekszik, következő módon Írja le: A heveny iritis igen gyakran retinitissei vagy hyalitissel vagy mindkettővel szövődik, mely mélyebb bántalmak a szivárványlob gyógyulása után mégegy időig fennállani szoktak. Az esetek többségében ezek is visszafejlődnek, néha pedig egészen függetlenül a szivárvány állapotától tovább haladnak és így az iritis után hónapok vagy évek okozzák a láterő hanyatlását. Aszerint hogy a retinitis vagy a hyalitis fennmaradt, majdrec z e-Iá tid e g s or sadás következik az er e d éti szivárvány lobra vagy üvegtestsorvadás másodlagos reczeleválással. Nem tagadja ugyan, hogy némely esetekben érhártyalob is csatlakozik az iritishez, de igenis tagadja, hogy iridochorioditisnek oly kiváló szerep jutna az ismert, iritis után beálló másodlagos vészteljes kórkép előidézésére, mint általánosan el van fogadva, és közleményének főczélja, a szakemberek figyelmét a nem eléggé méltányolt irido-retinitisre valamint az irido-hyalitisre fordítani.

Gyakorlatilag e szerint főfontosságu, hogy minden heveny iritisnél és annak gyógyulása után is a háttért gondosan nyomozzuk, és hogy a netán jelenlevő üvegtesthomályt ne tartsuk egy állítólag lefolyt érhárty izgatás ártatlan maradványának, hanem ellene, ha csak némileg nagyobbfoku, az egyetlen gyógyszert alkalmazzuk, melybe bízni lehet t. i. a higany bekenési kúrát. A szivárványcsonkitás nem bir semmi hatással a retinitisre és a hyalitisre ;nem ismer esetet, melyben ezen műtét üvegtesthomályra jótékonyan hatott volna.

Ha iritis után általános vagy kevés hiánynyal átalános odanövés a tokhoz maradt vissza, a szivárvány azonban rendes síkjában fekszik és a látatér szabad, akkor az iridectomia legalább fölösleges. Nem osztja azon nézetet, mely szerint ily odanövés (circulare synechie) vakságot előidéz, sem azt, hogy a műtét azt meggátolhatná. De hu nem is szolgáltat alkalmat a visszaesésre, tagadhatlan, hogy ily gyürüalaku odanövés a tokhoz egy netán újonnan beálló iritis veszélyességét tetemesen fokozza olv annyira, hogy az ily körülményekben fellépő második iritis igenis a szemet tönkre teheti. Itt aztán a szivárványcsonkitás mentő műtét és igazán mellőzhettem Utána a fájdalom megszűnik, a szivárványban fejlődött kitágult véredények eltűnnek, és a baj a szokott gyógymódnak házzáférhetővé válik. Még azon lassan lefolyó iritis esetekben, melyekben izzadmány a szivárvány mögött elzárva találtatik, a műtét ezen hártyának elfajulását, a sugártest megbetegedését és talán még a hályogképződést is meggátolni bírja; hogy pedig a mélyebb szövődményekre is kihatna, szerző tapasztalása szerint nem akarja hinni.

Hanem is vagyunk hajlandók mindent aláírni, mint Schnabel ezen új közleményében állít, ajánljuk annak olvasását és megfigyelését, mint olyant, mely által a nézetek helyes bírálat utján lehetetlen, hogy ne nyerjenek. A czikk körülbelül harmadfél ivre terjed és számos érdekes kóresetet tartalmaz.

(Arch. f. Augen- und Ohrenheilkunde VI. 101. 1.)

Reczeleválás kezelése nyomkötéssel.

Samelsohn tr.-tól.

Az új gyógymód a nyomkötés rendszeresalkalmazását hosszabbidőn áthanyatfekvéssel kombinálja. Eddigelé csak 12 esetben kisértetett meg, szerző a nyert eredményt azonban elégségesnek véli arra, hogy már most is a szakembereket ezen gyógymód használására lelszólitsa. Remedium anceps melius quam mullum — és csakugyan mondhatni, hogy mindeddig nem voltunk és nem vagyunk birtokában oly gyógy élj árásnak, mely nekünk mintegy észszerű fegyvert nyújtana e félelmes ellenség ellen, és pedig egyszerű oknál fogva, mivel t. i. a baj keletkezésére nézve legtöbb esetben egészen sötétben maradunk. Ezen tájékozatlanság eléggé jellemeztetik az által, hogy majd az olvasztó és levezető gyógymódot hozzuk

a feltett vértorlodás ellen alkalmazásba majd eredménye ellem erőmüvi módon a tűvel küzdünk.

S. uj gyógymódját a következő érveléssel indokolja: A rec/.e megtartatik rendes helyzetében a belnyomás által, mely két tényezőnek eredménye t. i. az a szemtekefalakat kitágító elválasztási nyomásnak egyrészről és másrészről ugyanezen falak rugonyosságának eredménye, mely az előbbit bizonyos fokig ellensúlyozza. Addig míg ezen viszony nem lényegesen és — a fődolog — nem rögtön zavartatik meg, á recze rendes helyzetében megmarad. S még akkor is, ha az egyik tényező tetemesen alábbszáll, az épségben fennálló másik tényező még mindig bírja a veszedelmes helyváltozást távol tartani. így van az, ha műtétekben a szemteke megnyitásával a belnyomást tetemesen leszállítjuk és némely porczhártvalobokuál vagy az úgynevezett phthisis essentialisnál, hol az szintén ijesztő fokban- szokott csökkenni. Egészen másként áll a dolog, ha a beluyomásnak mindkét tényezője egyszerre és ugyanazon irányban változik. Ha pl. a haladó rövidlátásnál a szemtekefalak ruganyossága a tágulati folyamat következtében nagyon le vau szállítva, akkor az elválasztási nyomásnak (Secretionsdruck) rögtön beálló csökkenése nem Issz többé ellensúlyozva, ás ily esetben aztán könnyen történhet, hogy a recze izzadmány által rendes fekvéséből elmozdittatik.

Igen valószínű, hogy a reczeleválás gyakorisága rövidlátóknál ez által találja magyarázatát, szerző pedig épen ezen viszonyokban keresi gyógyeljárásának indokolását. Az eredeti ruganyosságot nem adhatjuk visza a szemtekefalaknek, úgy szintén képesek nem vagyunk a belnyomás rögtöni csökkenésének tuiajdonkepi oka ellen hatói, de miután ezen utóbbi csak múló lehet és lassankénti kiegyenlítést ki nem zár, fődolog, hogy addig mig a belnyomás csökkenése tart, külső nyomás által a szemtekefalak ebbeli hiányos hatását pótoljuk, mi által egyrészről az időközben növekedő belnyomás felszívódási hatását tetemesen támogatni bírjuk. Ha aztán a belnyomás eredeti nagyságát visszanyerte, még a csökkent falruganyosság is képes ismét a reezét rendes helyzetében visszatartani.

Csak a megtámadott szemen alkalmaztatik a nyomkötés 3—4 hétig, megnyittatván kétszer naponta, mig az egészséges szem csak zárva tartatik. Mint a nyomkötés első hatásánaa jele nem sokára tülkhártyafeletti belövelés és sugárt áj dalom áll be, melyeknek megjelenésével rendesen már a láttérnek nagyobbadása és a látélesség emelkedése észleltetnek. (Centralblatt f. d. med. Wissenschaften 1875. 49. szám.)

A köthártya gümösödéséröl.

I.

Walb H. tr.-tól.

.z érhártya gümös lerakodásoknak gyakran szolgál székhelyű kivált akkor, midőn a tüdőkön, azok hártyáin végre az agykéreken szemcsés gümősödés együttesen jelen van; vannak azonban újabb észleletek, melyek azt bizonyítják, hogy esetenként egy maga a szem is megtámadtatik gümös íerakodmányok által a nélkül, hogy egyidejűleg a szervezetben hasonló kórtermény kimutatható lenne, vagy hogy legalább heveny szemcsés gümősödés fennnforogna. így első Köster észlelt két esetet; egyiknél az irisből indult ki a gümös-csomó, mely azután áttörve a porezhártyát a szem felületre hatolt és számtalan szemcsés gümök halomzatából állott. A második esetben a köthártyából történt a kiindulás és lassú növekvéssel az átmeneti redön túl a tekére is elterjedt.

A harmadik esetet Walb tr. észlelte egy fiúnál a jobb szemen kanyaró után. Idült szemcsés köthártya mellett a teke felső felének köthártyáján magába a köthártyába terjedő búj álkodás észleltetett, halvány vörös, helyenként sárgásba játszó színezet mellett a felület kisebb egyenetlenségeket mutatót hátrafelé növekedő vastagodással úgy hogy a teke be- és lefelé volt nyomva; még erősebb lefelé nézésnél a felszinti különbség inkább feltűnt, véredények a bujálkodó részen éppen nem szuródtak át; a fenéket fehéres-sárga törmelékszerü tömeg töltötte ki, mely a tülkhártya széteséséből származott, mivel ku-