Szemészet, 1876 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1876-10-29 / 5. szám

79 80 góezok találtatnak, kivált a sárga folt közelében. Hat szoral­­befecskendezés (0,0012—0,002) legkisebb változást sem idé­zett elő. Három hőnappal későbben, mely idő alatt a fővárosban ismét 10 befecskendezést kapott volt, és azonkívül sötét szo­bában sublimátummal, genyszalaggal és vasiblagszörppel ered­ménytelenül kezeltetett, ismét felvétetett a következő láterővel: jobb szem Jaeg 13. bal szem Jaeg 28, mindkettő nehezen. Tizenegy napon keresztül higanykenés (naponta 2,5 grm.) al­kalmaztatott, melyre jobb oldalt a láterő még roszabodott (Jaeg 16) balodalt némikép javnlt (Jaeg 20 de nehezen). Miu­tán nyálfolyás beállott, most hannblag rendeltetett, melynek folytonos szedése után 1874. január végével bal oldalt Jaeg 17 éretett el. Ezen javulás a folytatott hamiblag mellett nem halad­ván, a befecskendezések újra elővétettek a következő ered­ménynyel : 5 befecskendezés után jobb szem Jaeg 13, bal szem 17. Őt nappal későbben mindkettő Jaeg 13. Tizennégy nappal későbben jobb szem 13, bal 10. Beállott megmérgezési tünetek miatt bárom heti szünet. Újabb négy befecskendezésre jobb lo, bal szem 6. Ez volt a maradó eredmény, melyen túl a javulás még az újra rendelt bamiblag mellett sem emelkedett többé. Egy évvel későbben a beteg súlyos tüdőlob után újra észre vette a láterő némi hanyatlását; 1875. márczius 9-én minkéf szem Jaeg 10 Szerzők épen akkor kísérleteket tevén a natrum santoni­­cummal, ezt adagolták neki, naponként 0,3 gramm. Mart 12 jobb szem 10 bal szem 6. „ 14 mindkettő 6. „ 22 Status ideus. Ezen látélességi fok még augusztus havában is fenn ál­lott, és a beteg egyátalában csakis finom női munkánál lesz figyelmes szembajára. II. Egy 56 éves férfiú 1855-ben állítólag több hétig egészen vak volt, szakavatott kezelésre a bal szem ugyan va­lami tetemes látképességet nem nyert, a jobb azonban annyira javult, hogy avval közönséges nyomtatást olvasni birt. Nehány hónap előtt ezen jobb szem ism°retlen okból ismét tetemesen roszabbult, mely állapot bemutatásáig nem változott. 1875. szept, 12. Mindkét szemen M = f vau jelen. Szem­tükörrel kiterjedt érhártyaváltozatokat láthatni, számos góczo­­kat, többnyire sorvadt állapotban, melyek között kevés rendes szövet található. Jobb szem Jaeg 16 bal szem Jaeg 24, mind­kettő csak egyes betűket ismer fel. 0,0015 szoral mindjárt befecskendeztetett, mely adag aztán naponként ismételve lett. Már más nap szept. 13 j. sz. 13 b. sz. 20. rt H „ . 13 „ „ 20. n 16 „ „ 13 „ „ 18. „ 1 1 n » 13 „ „ 16. 18 „ „ 13 „ „ 16. n 19 „ „ 10 „ „ 13. nehezen n 26 „ „ 6 * „10. egyes betűket V 30 „ „ 3 nehezen 1—f—10-el jól. Okt. ön J1 üveg nélkül Jaeg 3 könnyen, bal oldalt a láterő már tovább nem emelkedett, a beteg azon­ban állítja, hogy évek óta ezen szemmel ennyit nem volt ké­pes látni. Oct. 12. mindkét szemen status idem. Egy hónap alatt tehát oly javulás idéztetett elő a szer által, hogy a beteg a régi foglalkozáshoz visszatérhetett. (Kiin. Monatsbl. 1875. 319 1.) A réteges hályog mellett előfordulni szokott fogakról. Hutchinson-tói. Szerző, kinek a íogak kórtani jelentőségére vonatkozó né­zetei a terimbeli porczhártyalobnál e lapokban ismételten érin­tettek, újabb észleleteit a nevezett hályogalaknál a következők­ben foglalja össze : 1. Csak kivételesen találunk réteges hályogot, anélkül hogy a fogak zomácza hiányosan fejlődve ne legyen; azonban van­nak bizonyos különös esetek, melyekben a fogak rendesek. 2. A rendellenesség abban áll, hogy a zománcz hiányzik a vágó-, szem — és mellső zápfogakon, míg a hátsó zápfogak rendes állapotot szoktak mutatni. Kórisméi szempontból a mellső zápfogak bírnak legnagyobb jelentőséggel, mivel ezek még akkor is hiányosak szoktak lenni, ha a többieken semmi kóros jel nem található. 3. Igen valószínű, hogy a fogak ezen jelzett betegsége a gyermekkorban alkalmazott higanynak köszönhető, jóllehet más befolyások is, melyek foghúslobot előidéznek, hasonló eredmé­nyeket hoznak létre. 4. Ugyanazon fogbántalom elég gyakran oly egyéneken létezik, kik a nevezett hályogban nem szenvednek. 5. Igen ritka dolog, hogy a réteges hályogot felmutató egyének kisded korukban rángatódzásokban nem szenvedtek. 6. A gyermekkori rángatódzások és a réteges hályog ki­fejlődése között alkalmasint nincsen közvetlen összeköttetés. 7. Jóllehet a fogbáutalom valószínűleg a higanynak kö­vetkezménye, még sem lehet az avval járó hályogot ugyanezen ok eredményének tekinteni, mivel a nevezett fogbaj nagy gya­korisága hályog nélkül és megfordítva a hályogesetek ép fogaknál ily felfogás ellen szólnak. 8. Hogy a zománczhiány oly igen gyakran réteges hályog­nál találtatik, tökéletesen értelmezhető az által, hogy a kisdedek rángatódzásainál higany rendesen alkalmaztatik. 9. Nincs ok arra, hogy a réteges hályog fellépését örö­költ bujasenyvvel kapcsolatba hozzuk. 10. A réteges hályog rendesen előfordúl oly fiatal egyé­neken, kiknél még más fejlődési hibák észlelhetők, úgymint: gyenge testalkat, a koponyák rósz fejlődése, elmehiányosság, az alsó állkapocs tökéletlen kifejlődése és még más rendellenessé­gek különösen az arczkifejezésben. Mind a mellett ritkáu akadni az angol kór jeleire. Mind az említett fejlődési hibák az ideg­­rendszernek a gyermekkori rángatódzásokkal összefüggő megza­varásában találja magyarázatát. 11. Nagyon fontos megkülönböztetni a higany által létre­hozott fogtüneteket azoktól, melyek a bujaseny következményei (rovátkolt vág- és szemfogak); azonban nem épen ritka dolog mindkettőt együtt találni. (Lancet 1875. 336. 1. — Annales d’oculistique 75. köt. 184. 1.) A szemhéj görcs új gyógymódja. Mathewson tr.-tól. Az amerikai szaktárs a szemhéjgörcs egy igen nagyfokú és makacs esetében, mely sérülésre következett (zúzott seb a felső szemgödörszélen nehéz kóros roham alatt történt elesés folytán) sokféle siker felen gyógy eljárások után azon gondolatra jött, hogy a görcsre való hajlamot talán le lehetne győzni, ha sike­rülne a felső szemhéjat hosszú időig emelve tartani, minden lefelé mozgásnak erélyesen ellentállani és igy mintegy az ellen­kező hajlamot előidézni. Ezen szándékkal oda ragasztotta a felső szemhéj szabad szélét a homlokhoz ragtapasz segítségével, mely helyzetben azt egész 12 napig sikerült megtartani. Csak egy uj roham beálltával lazultak meg a ragtapaszok az említett idő elmúltával, az azonban már nem ártott, minthogy a görcs már tökéletesen megszűnt volt. Ajánlja ezen élettani alapra fektetett eljárást más hasonló esetekben. (Amerikai szemésztár­sulat 10-ik évi gyülekezete. 1874 — Annales d’oculist. 75 köt. 167 1) BUDAPEST, 1876. KHÓR és WEIN KÖNYVNYOMDÁJA, Dsrottya-utcza 14 sz.

Next

/
Thumbnails
Contents