Szemészet, 1876 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1876-08-27 / 4. szám
64 ilyenkor »• könymirigybeni nedvekálasztás kiappadt; de a kőnyek jelenléte nem szolgáltat végérvényes bizonyítékot arra, hogy az arczideg és könymirigy között összefüggés nem léteznék. (Pester med. Chirurg. Presse 1876 Nr. 34). ___ Torday tr. A Calabar belszemnyomást kisebbítő hatásáról. Lucius P. tr.-tól. Lanqueur tr. azon ellentétes hatás alapján, mely a Calabar és Atropin között létezik, heveny glaucománál a beluyomás kisebbítésére nyomozta, illetőleg kivánta értékesíteni ezen szert; kísérletei, melyek a Centralblatt f. d. Med. Wissensch. 1876., 24. számában lettek közölve, s melyeket t. olvasóinkkal e lapok f. évi első számában rövid kivonatban mi is köszöltünk ; annyira kedvezők voltak, hogy a calabár ezen bántalom ellen további kisérlettételekre igazán feljogosítottnak látszik. Most Lucius tr. az elsőséget ezen irányban vitatja, és azt Weier tr.-nak, volt főnökének számára kívánja fenntartani, az által, hogy kóresetek felsorolásával igyekszik bebizonyítani, miszerint Weber calabart a belszemnyomás csökkentésére már előbb használt, mint Lanqueur közleményei napvilágot láttak. így már 1871. szeptember havában' W. egy általános szarucsapnál rendimül nagy feszültségével a szemtekének, mely nyomás az előesett szivárvány eltávolítása után sem csökkent: calabárbab kivonatát cseppentetett a szembe a belnyomás csökkentésére, és azt tapasztalta, hogy többszöri becseppentés után a teke feszültsége jelentékeny fokban kisebb lett, miért is az értelmes betegnek meghagyatott, hogy továbbra is óránként alkalmazza a becseppentést mindaddig, mig a szembeli nyomás végképen meg nem szűnik. Ezen szer folytonos használata mellett (meddig? refer.) a szarucsap egészen eltűnt és a teke állandó mellső sorvadása bekövetkezett a nélkül, hogy a szembeli nyomás ujabbi fokozódása jelentkezett volna. Ezen észlelés alapján azután kísérletek tétettek a calabarral olyan szemfekélyeknél is, hol a folyamat áttöréssel fenyegetett ; tehát Atropin helyett. Az eredmény kedvező volt, menynyiben a belnyomás kisebbedése alatt a fekély alapján élénk edényképeződés indult meg, a fekély aránylag gyorsan és jelentékenyen kisebb hegképeződés mellett gyógyult. — Glaucoma ellen a calabar 1873. év őszén lett először alkalmazva, de arról pontos jegyzet nem vétetett (!) következéskép az eredmény nem tudatik. Azonban 1874. julius havában egyszerű idült glaucoma egy esete, központi látélesség csökkenésével (Jäger 2. olvastatott) és a láttér környi megszorításával, calabar becseppentésekre annyira javult, hogy a láttér és központi látélesség a rendes fokra visszatért és azóta meg is maradt (! és a teke feszültsége? ref) További észlelések ugyan nem tétettek, de L. tr. ezen eseteket azon időben szóbelileg több szaktárssal közölte volt. 0 maga szintén tett már kísérleteket a calabarral, de anyagát még nem tartja elegendőnek arra, hogy azok alapján most már ítéletet mondhasson; és most egyelőre csak annyit jegyez meg, hogy azon szarufekélyeknél, hol az iris bántalmazva nem volt, a calabarrali kezelés a lágymeleg és nyomkötés alkalmazása mellett mindenkor kedvezőbb volt mint előbb az Atropinnál; ellenben az irisnek csak némi bántalmazottságánál a calabar ellenjavalt. Azon általános glaucoma eseteknél, hol a műtéthez a betegek megegyezésüket nem adták, a calabárnak annyi jó hatása tapasztatott, hogy legalább a sugáredények erősebb belöveltsége teljesen megszűnt és a betegek nyugodt álmot éreztek, melyet az előtt chloral nagy adagai sem voltak képesek meghozni. Jelenleg egy általános szarucsap kezeltetik calabarral, s ez idő szerint a tekebeli nagyfokú nyomás még csak este felé csökken, de reggelre már a feszülés a szer megkezdése ellőtti magaslaton áll; azonban a csap maga már is határozott kissebbedésnek indúlt. Azon tudatban, hogy Weber bővebb tapasztalatai köze— 63 — lebb közzétételiek L. maga részéről ígéri, hogy a tárgyra vonatkozólag rövid idő múlva szintén bővebben fog értekezni. (Centralblatt für die med. Wissenschaft i870. Nr. 33.) Torday tr. A könymirigy előesése a felső szemhéj megsértése folytán. Goldzieher tr.-tól. Az egy éves gyermek ivópohárral játszva úgy esett el, hogy az eltört üvegnek nagyobb darabja a felső szemhéjba uyomúlt, s onnét az anya által kihúzatott. Az üveg eltávolítása ntán a sebből azonnal egy hús kinézésű csomó tolult elő, mely miatt következő napon a gyermek G. tr.-hoz vitetett. A mogyoró nagyságú, feszes, sötét piros színű tömeg a külső szemereszték felett levő sebből kitóiulva azt uyaki részével egészen betömte. Felső szemhéj tetemesen dagadt, de úgy a teke maga, mint a szemhéj köthártyája sértetlen volt, valamint a teke mozgásai is a rendesnek megfelelőknek találtatnak. Miután a 24 órán túl kiszorúlt és könymirígynek felismert dag visszahelyezése csak a seb tágítása mellett lett volna lehetséges; miután a vérkeringésből aránylag hosszú időn át kizárt szövet előbbi helyére visszaillesztve már inkább idegen test gyanánt hatott volna: annak egészbeni eltávolítása lett elhatározva és egy ollócsapás által azonnal ki is vive. Más napra a szemhéj daganata jelentékenyen kisebb lett, s a bőr sebből csak kevés geny választatott el. Górcsői vizsgálat megerősítette a szabad szemmel már megállapított kórismét; a kiszorúlt rész csakugyan a könymirigy volt. A szem sértései között a könymirigy hasonló előesése csak igen ritkán fordul elő ; az irodalomban csak kevés eset van feljegyezve. Ezen esetben az előesés annyival is inkább feltűnő, mert a bőrseb aránylag igen kicsiny volt, s üveg által hozatott létre, mely éles szélű sebet hagyott maga utáu, melyen át a mirigy az üveg kihúzása alkalmával nem igen húzathatott ki, hanem az esés közben préseltetett ki oly módon, hogy a tekét a szemüregben körülvevő részek többnyire olyanok, melyek természettani értelemben semmi összeuyomhatósággal nem bírnak, s így a tekének szemüregbei kitérését lelketlenné teszik. (Pester med. Chirurg. Presse 1876. Nr. 34.) lorday tr. A szemrezgésről. Foerster tnr.-tól. A nystagmusról Enr. tr. legújabban tett szorgos vizsgálatai alapján oda nyilatkozik, hogy az nincs összefüggésben láttompulattal vagy éppen vaksággal, ellenhena láttér környi megszorítása kimutatható. A szemrezgések nem lépnek fel önkéntesen és szabványos jellemmel, hanem csak a látási sík (Blickebene) fölfelé emelésekor veszik kezdetüket. A szemrezgések bizonyos fokánál, mely a rezgések megindulásának hatását jelöli (elsődleges szemrezgések) a szemek függőleges irányban kezdenek ingaszerü mozgásokat, a mely mozgások annál erélyesebbek lesznek, minél erősebben irányittatik a szem fölfelé. Ezen rezgő mozgások megfékezhetők: gyengyébb világosság, megerőltetéssel járó testi mozgások, már előrement szemrezgések — és talán az alkalmazkodás túl feszítése által is. Hogyha a rögzített tárgyat a láttérben lassan lefelé visszük, akkor a rezgések nem szűnnek meg azonnal a látási sík megváltozásánál, hanem csak akkor, hogyha az irányítás a láttér vízszintes középvonalát egy kis szöglet alatt lefelé túlhaladja (másodlagos szemrezgések). Nystagmus alatt a tárgyak látszólagos mozgásokat külölnek. A foganatba vett gyógykisérletek kinaallal, hamiblannyal, szoral bőraláfecskendezésével mind eredménytelenek maradtak. (Deutsch med. Wochenschrift 1876. Nr. 13). lorday tr. BUDAPEST, 1876. KHÓR és WEIN KÖNYVNYOMDÁJA, Dorottyautcza 14 sz.
