Szemészet, 1876 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1876-08-27 / 4. szám
öl <:2 Egy 17 éves leánynál a jobb szem, mely 9 évvel azelőtt himlőben megvakult, kissé nagyobb, a porczhártya egy keskeny felső szélmaradvány kivételével egészen heges. A nevezett szélmaradvány mellett sarló idomú, közép részében 3 mm. széles csap (ínteicalarektasie) látható, mely az egész pseudocorneát lefelé tolja. 12 ülésben sikerült a heget kielégitő módon festeni, az eljárás azonban mindig fél napig tartó izgatottságot szült és vége felé a tágulat némi nagyobbodását okozta. Mindamellett a czél tökéletesen el lett érve, a mennyiben a szemteke eltávolítása kikerültétett, és a leány keresetében mint dada többé nem volt gátolva Szerző a mellső odanővéssel párosult foltok tátovirozását még most is kényesnek tartja, mint eiső közleménye idejében, ellenjavalatot azonban benne épen nem talál. Rendesen rögzítő csipeszt nem használ, oly esetben pedig hol ez mégis szükséges, annak alkalmazását felül vagy oldalt ajánlja, mivel ha a csipesz alól alkalmaztatik, a festeny a csipesz által táma-ztott kis köthártyasebbe szokott folyni és ott maradó foltot hoz létre. A Nelker-féle tű neki még mindig a legal kalmatosabb műszernek látszik ; néha 30-—40 szúrást v'gzett vele egy ülésben legkisebb hátrány nélkül. (Kiin. Mon. 1876. 139. 1.) A sárga folt piros színezetének származásához bizonyos bántalmaknál. Magnus tr.-tól. Szerző már azelőtt két évvel kísérletek alapján állította, hogy az ismert sajátságos cseresnyepiros folt, mely némely látidegbántalmaknál, nevezetesen a középütér betömülésénél valamint a látidegbeli vérzéseknél, nem a macula lutea szövetbeli elváltozásának hanem a szomszédos részekhez képest különböző átlászoságának eredménye legyen. Ha ezen szomszédos reczegrészeknek épen azon rétege lesz homályos, mely réteg a macula táján hiányzik, t. i. az idegrostréteg, akkor magától érthetőleg a homály az érhártyától származó vörös szint többé kevésbé eltakarja, míg ez a meg nem homályosodott macula táján eredeti fokában fenn fog állani. Az érhártya mintegy kis ablakon keresztül látható ily esetben ; a pirosfolt e szerint nem a macula lutea megbetegedésének kifolyása, hanem ellenkezőleg annak fennálló épségéről tanúskodik. Egy újabb észlelés megerősíti ezen felfolgás jogosultságát. Egy 21 éves hölgy, ki % rövidáltást mutatott, látzavarban szenvedett jobb szemén. Szemtükörrel reczegleválás találtatott a külső negyedben, mely szigorú gyógyeljárás mellett eleinte csökkenni kezdett, nem sokára azonban tovább terjedvén, a macula luteát körülvette, ez utóbbit pedig szabadon hagyta, A szemtükör most sajátságos látványt mutatott, minthogy a maculát köriEadó kékeszöld gyűrűt képezett, melynek közepén a világos piros kerekíted macula feltűnt, melynek középontja különben a körzeti résznél sötétebb volt. Szerző eleinte úgy hitte, hogy a vörös folt a reczeg e helyein beszakadásának eredménye; szorosabb vizsga iás azonban kétségen kívülivé tette, hogy az élesen határolt, •tökéletesen kerekdsd piros folt nem lehet sem beszakadt reczegnek, sem vérömlenynek kinvomata, hanem az említett módon létrejött átlátszóság! viszonyoknak köszönhető, a mi mellett még az is szólt, hogy a beteg Sn 2t/i-böl nehány szót olvasni bírt, mely középponti látélesség a macula beszakadása vagy vérzése mellett alig képzelhető. A macula az alatta fekvő szövetekkel való szorosabb összeköttetésénél fogva itt nyilván jobban bírt ellenálni a leválást okozó erőnek mint a szomszédos reczegrész; mely feltevés különben a további lefolyásban döntőleg lett megerő itve az által, hogy a piros folt eltűnt, mikor későbben a kiizzadott folyadék szokott módon a háttér alsó felébe sülyedvén, a körülvevő kékeszöld gyűrű fokonkint a maga rendes vörös színezetét visszanyerte. Szerző ezen alkalommal szemlét tartván az újabb idevágó munkálatok fellett, megerősítve találja azon véleményét, miszerint a reczegnek idegrostrétege leghamarább hat vissza a látídeg mindennemű sértésére átlátszóságának veszité-e és elfajulási szétbomlása által. Gudden kimutatta kísérletek által, hogy a látideg agybeli középpontjainak eltávolítására a reczegnek csupán idegrostrétege indul sorvadásnak a többi rétegek épségének fennmaradása mellett. Hopp egy esetet közöl, mely az ismert kórkép miatt embolia art. centralis retinae kórisméztetett, a bonczolat azonban annak nyomát sem találta és a helyett a jobb látdombcsa kóros voltát tüntette elő. Szerző azért állíthatja, miszerint a látidegnek még belkoponyai és agybeli heveny pusztulásit is oly szemtükörlelet követte, mely mindenben ahhoz hasonlít, melyet ő mesterséges látidegvérzések által létrehozott. (Kiin. Mou. 1876., 145. 1.) A könyelválasztás éllettanához. A könyelválasztás teljes megszűnése arczideghűdés mellett. Goldzieher tr.-tól. Azon idegbefolyás, mely alatt a könymirígyben az elválasztás áll még végleg mindekkorráig nincs eldöntve, és ez idő szerint csak annyi van megállapítva, hogy a hárornoszatú ideg nem az. mely a könymirígyben az elválasztást uralja; kevésbé határozottak azon nemleges adatok, melyek e tekintetben az arcz és más idegre vonatkoznak. Goldzieher tr.-nak alkalma volt az utóbbi időben egy esetet észlelni, mely alkalmasnak látszik arra, hogy az arczidegre, mint a könyelválasztást uraló idegre felvilágosítást adjon. Az eset 24 éves nőre vonatkozik, kinél a jobb szemen betek óta episcleritis volt jelen ; majd a különben egészséges de kissé vérszegény nőnél ismeretlen okból rögtön tökéletes arczideghűdés llpett fel a baloldalon, a nélkül, hogy azon oldalon a szemen bírmi rendellenesség is jelen lett volna. Az alkalmazásba vett villamozás mellett a jobb szembeli lobes folyamat mindinkább roszabodott, s az irisre is átterjedt, miért is egy időre a villamos izgatással fel kellett hagyni. Midőn ez alkalommal G. tr. a beteget bajának konokságára kellő óvatossággal és gyöngédséggel figyelmeztette, az erős sírásba tört ki; ezen alkalommal feltűnt az, hogy a könyek csupán a lobos jobb szemből ömöltek, mialatt a baloldali szemből semmi köuy sem jött, az egészen szárazon maradt. Figyelmeztetve most a beteget ezen körülményre, hogy f. i. ő csak egyik szemével sír, azt válaszolta, miszerint ezen állapot már neki is feltűnt, és hogy az nála azóta van úgy, mióta bal arczfele hüdve van ; mióta bal szeme folyton nyitva van. A sírás önként jővén nem sikerült azt kivánat szerint ismételteim ; izgató szerek, mint oleum siuapis orr alá tartása etc. által mesterségesen előidézni a jobb szembeli nagy fokú lobfolyamat miatt nem volt tanácsos; de a betűg azután is észlelte, ezen könyelválasztási rendelleuességet mindaddig, míg hónapok múlva az ismét elővett villamozásokra a baloldali arczideghűdés végleg megszűnt. A hüdés javulásával a bal szembeli szárazság is lassanként eltűnt. Kiemelendő itt, miszerint az együttérzideget illetőleg rendellenesség nem volt kimutatható. Az episcleritis is Atropin becseppentésekre és hamiblany beiső adagolására hónapok múltán teljesen gyógyult, leszámítva a visszamaradt szaruhegeket a körzeti részeken. Ezen észlelés alapján G. szerint nagyon valószínű, miszerint a könyelválasztás a nerv. facialis határozott befolyása a'att áll; noha ezen értelmezéssel ellentétesek azon nézetek, melyek a tankönyvekben az arczideg hüdésére vonatkozólag felhozatnak. így Eulenberg tankönyvében az mondatik, hoáry „nyúlszemmel rendeseu kis fokú könycsurgás jár karöltve, miután rendes viszonyok között a szemtekét elömlesztő könyek feleslege, és annak árja a szemhéjak záródásai által tereltetik a könvtömlőkbe; hogyha ezen izomerő hiányzik, akkor a könyek az arczon lecsurognak, miért is a megfelelő oldali orrüregben szárazság érzete van.*1 Ezen magyarázat ellenében G. tr. megjegyzi, miszerint, csekély könyelválasztás akkor is megmarad, hogyha a könymirigy eltávolíttatott, vagy sorvadás utján tönkrement, miután ilyen esetekben a köthártya veszi át a szerepet, és látja el a szemtekét szükséges külső nedvességgel; következéskép némi könycsurgás arczideghűdés mellett is fen áll hat, daczára annak, hogy I
